Különvélemény. (Legalább) három éve már a csapból is az folyik, hogy a Premier League aktuális kiírása a legkompetitívebb, amit ember valaha látott. Erős ez a banda, kemény az a gárda, megjósolhatatlan a végkimenetel és hasonló klisés együgyűségek. Mindig jól belevágnak a csapatok, rögtön kiosztanak egymásnak pár pofont a miheztartás végett, ami jó alapot ad a média dúvadjai számára, hogy mindenkit megtépjenek vagy égig magasztaljanak már a szezon elején, aztán pár hét elteltével kibukik, hogy nem is egészen úgy van az. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. Sőt, az idei teljesítmények külön megkívánják, hogy egy másféle megközelítésben is értékeljük a küzdelemsorozatot. Ugyanis néha már szinte olyan borzalmas.

Hogy mégis miért nézem akkor? Ugyan már. A futball hozzánő az emberhez, a szenvedély nem hal meg akkor sem, ha netán nem azt kapod, amit elvársz tőle. Észak-londoni mazochizmusom megkívánja, hogy minden héten eccő-kéccő olyat húzzak a hátamra a bűn rossz foci korbácsával, hogy a vér is kiserken legott. Szóval ez most nem egy fröcsögős kirohanás, ahol mindenki indokolatlanul kapja a savat, csak mert a szeretett klubom által jelenleg képviselt szint mélyen a béka segge alatt van.

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy szellemileg visszamaradott kis kakasa. (Állítólag többször fejre ejtették, mikor még tojás volt.)

Na, de ennyire ne is rohanjunk előre, mint egyszerű focista az ex-szurkolói előtt, gólöröm gyanánt! Az egész úgy történt, hogy csak ott keresgélt, csak ott kapargált ez a tök átlagos, fekete tollú, rusnya kiskakas a monacoi szemétdombon, de semmit nem talált, mert egyrészt buta volt, mint a tyúk, másrészt meg folyton 50 Cent(s) Window Shopper c. számának videoklipjét nézte a jewtubeon, amitől a megalománia totál megfertőzte az agyát és rövidesen áttételessé is vált.

Aztán jött ez a vénasszony, aki történetesen jól ismerte a monte carloi gettót, és felkarolta a kiskakast, mert látta, hogy egész jól csíprúgharap.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Manchester United elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel. Pontosabban, most inkább nem. Van egy kis csavar.

Mivel rangadónak több szempontból sem nevezhetjük a holnapi találkozót a Manchester és az Arsenal között, így a rangvevő nevet kapja a mai beharangozó. Tudniillik, ha nyerünk az abszolút bajnokesélyes ellen, megkapják, hogy ez a jelenlegi, szerencsétlen Arsenal is meg tudja verni őket. Ha meg kikapunk – ami ugye nem fog bekövetkezni -, végképp elveszítjük a státuszunkat, mint a bajnoki verseny résztvevője, ergo mi bukjuk a rangot.