Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

A Kötényblog szerzőjét ismerve tudom, hogy vannak olyan nők, akik képesek a létezésük döntő részét a focinak szentelni, s persze tudomásunk van olyan hölgyekről is, akik nem csak követik, de űzik is a világ legjobb sportját. Ez utóbbi azonban mindig is kétféle érzést fog kiváltani egy átlagos hímből, lévén a futball elvileg férfias sport, de mondhatjuk úgy is, hogy a legférfiasabb (bár ezzel a rögbi rajongói sosem fognak egyetérteni). A futball és a nők kapcsolata több szempontból is érdekes, s persze nem mentes az olykori rosszmájú megjegyzésektől, hiszen mikor egy nő értekezik a fociról, akkor előbb-utóbb mindenképp előkerül egy faszi, aki úgyis jobban tudja. Ami reméljük minden nőnek evidens.

A szurkolói lét kezdete ellenben nemtől függetlenül, a legtöbb esetben fiatalon történik, így aztán a leginkább azon kérdés furdalja a hímsoviniszta oldalunkat, vajon tényleg létezik-e olyan élethelyzet, mikor két tinédzser lány, kissé megszédülve az első gintoniktól, a kedvenc focistáján örömködik a diszkóban a bárpultnál, miközben a hangfalakból felcsendül Haddaway-től a varizlóv.

Nem ígérjük, hogy erre választ kaptok a hajtás után, viszont az első két rész megkérdőjelezhetetlen sikere után most újabb két gúnárcsajszi következik, mert hát mivel is ünnepelhetnénk még jobban a Sp?rs kitömését, mint 1-2 olyan lánnyal, akik szintén kiordították a gyomrukat a hétvégén. Lapozz, de csak érzéssel...

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Történt az, hogy Kolarov megsérült a tegnapi meccsen, így Mancini cserére szánta el magát Agüero személyében a 32. percben. A történethez hozzátartozik, hogy fél óra után már negyedjére hangzott fel a Samir you're a cunt - című dal az Emirates-ben, s így az sem túl meglepő, hogy Nasri minden labdaérintésénél erőteljes "booo" harsant fel a nézőtéren 90 percen keresztül. Legalább annyira értetlenül álltunk a képsorok előtt, mint maga Nasri, aki "valamiért" mindenáron távozni akart a pályáról, holott tisztán kivehető volt, hogy nem az ő mezszámát mutatta fel a 4. játékvezető a cserénél. Kérdéseink viszont vannak, mert a történetnek itt még nincs vége...

Cleric szerkesztőtárs a múltkor elképedve olvasta a belső listánkon, hogy gyakran mámoros hangulatban írom a posztjaim. Egész pontosan majdnem mindig. Leszámítva azokat az ötleteket, amiket egy könnyed italozás alkalmával találunk ki Imivel, a gyakorlatban ez úgy működik, hogy jön az ihlet, amihez megírom a bevezetőt, mindezt még tisztán, általában meló közben. Aztán másnap ismét előveszem, s ha még mindig adja azt, amire hivatott, akkor felhörpintek némi rövidet, s kifejtem a gondolatkört, miközben AC/DC rezegteti a membránt, melynek leginkább az a pszicho Báródyné örül a szomszédban, akit már 40 éve nem dugtak meg. (Rendszerint a poszt közepénél jelenik meg, hogy „halkítsam le a dobszólót”.) Szóval dióhéjban összefoglalva „így születnek a számok, így parodizálok.” Mindezen ars poetica hatványozottan jelentkezik a válogatott szünetben, annyi a különbség, hogy ekkor az ihlet nagyrészt megszűnik létezni, s ha netán készül is valamilyen poszt a részemről, az annak köszönhető, hogy fellapoztam a fel nem használt piszkozatokat (vagy a kollégák blogjait), valami csak lesz belőle alapon.

Ebben a pillanatban lövésem sincs arról, hogy mi lesz az a valami (még címe sincs a posztnak), de két napja ráfagytam az ír folklór punkrockra, s ahogy elnézem, az ott szlovák házi almapálinka a hűtő ajtajában. A kulisszatitkokról ennyit, a többihez jó egészséget kívánok, csirió…

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

Egy ideje folyamatosan a jelennel, meg persze a múlttal törődünk, holott az Arsenal szurkolóknak kötelessége foglalkozni a jövővel, a közelivel és a távolival egyaránt. Egyszerű földi halandókként azonban nem tehetünk mást, mint tippelgetünk arról, vajon mit hozhatnak a következő évek, évtizedek. Hogy könnyítsünk a helyzeten, felkerestük Neot, aki nemsokára a Juventus edzője lesz, s megkértük, hogy vezessen minket a mindent tudó orákulum elé, hátha könnyebben kiigazodunk a saját gondolatainkon.

Hajtás után vágatlan formában közöljük a tőle elhangzottakat, de pánikra semmi ok, a jövő fényes. Viszont készülj, mert ez itt a Mátrix.

Többen mondták már nekem, hogy a szerencsés emberek közé tartozom, amit azzal indokoltak, hogy a gyerekkori szerelmemmel köthettem össze az életem. Mi tagadás, valóban igazuk van, hiszen egészen különleges kapcsolat a mienk, lévén 12 évesen ismerkedtem meg vele, s lassan 16 esztendeje vagyunk elválaszthatatlanok. Szerelem volt első pillantásra, a legjobb barátnőjét, Denise-t már ismertem korábbról, ő mutatott be minket egymásnak. Noha Angliában a szebb nőket úgy hívják, hogy turista, mégis őszintén mondhatom, hogy az én párom a brit föld legszebb szülötte, igazi egzotikum. Persze a szépség nem minden – noha hazudnék, ha azt mondanám, annyi idősen nem ennek megléte motivált –, de büszkén jelenthetem ki, hogy az én asszonyom kifinomult lélek, egy igazán intelligens, kreatív személyiség, s természetesen az ágyban igazi akrobata, a konyhában pedig egyenesen virtuóz, mindent a szám íze szerint csinál, s ez bizony nagyon fontos.

Megismerkedésünk első egy éve viszonylag zökkenőmentesen zajlott, ebben nagy szerepe volt Denise-nek, aki magát sem kímélve próbált meg minket összeszoktatni, nekem is sokat segített, igazából rajta keresztül ismertem meg a csajom, amiért örökké hálás leszek neki. Egy kerek év telt el addig, mire először találkozhattam Apósommal, persze előtte már beszéltünk telefonon, mert azért olykor-olykor felütötte fejét a drága papa, hiszen vigyázó szemeit mindig is egyetlen lányán tartotta, legalább az egyiket.

Azóta viszont sok víz lefolyt a világ folyóin, s kicsit válságba jutott a kapcsolatunk. Szeretjük még egymást, mindennél jobban, de sajnos egyre több probléma üti fel a fejét...

Eltelt egy év és minden megváltozott. Eltelt egy év és minden maradt a régiben. Erre az évre jóformán úgy elszálltak a bajnoki esélyeink, hogy bele sem melegedtünk a pontvadászatba, deja vu feeling tavalyról. Természetesen most is fel lehetne sorolni ezer meg egy okot arra, hogy februárban vagy májusban Robin magasba emel egy trófeát, egy évvel ezelőtt is találtunk pozitívumokat. Szemtanúi vagyunk egy lassú halálnak vagy épp a reborn perceit éljük meg? Örök kérdés és vitatéma ez az Útwengeren. Mindenesetre kicserélődött a csapatunk, majdnem a teljes csapatunk, ezt el kell fogadnunk, ezzel egyet kell tudnunk élni. Elvégre nem játékost választottunk, hanem csapatot.

Peet a múlt héten felszólított, hogy írjak végre egy posztot, s szedjem össze az érveimet (ha még vannak ilyenek), így lapozás után ez következik. Mert vannak ilyenek, nekem mindig is lesznek, vagy mást hittetek?

Highlights, vagyis fontos mozzanatok. Meg összefoglaló, passz-és gólparádé, sérülések és gólörömök. Ám aki ezt várja az alant következő cikktől, az némiképp csalódni fog, ugyanis a kifejezés jelen esetben tágan értelmezendő: rovatunk az elmúlt hét eseményeivel, információival, néhol pletykáival foglalkozik, szigorúan hivatalos forrásokból merítve - kivéve persze, amikor nem. Megtudhatjátok, mi újság az Emirates háza táján, amikor éppen nincs meccs: ki mit hogy reagált le, ki sérült, ki épült fel, hogy gondolják a játékosok, és hogy gondolja Wenger. Repkednek majd a nyilatkozatok, mint a jó mentally strong idején a gólok, szóval fejekre vigyázni, let's get it started!

...s felszálltam a buszra. Akkor vettem észre, hogy Imre küldött egy üzenetet még tegnap, a 4-2-es zubbony után, már nem emlékszem pontosan, de a "bronz" szó biztosan benne volt. Aztán míg beértem Zuglóból a Ferenc körútra, 8-10 smsben összevesztünk Wengeren a hétfői munkába menet. Már csak sportból is, ha már oly' könnyen felül minden provokációmnak (de szereti), elreppen 1-2 verbális gyomorszáj vica-verza, Song öngólja, meg a tipikus wengeri gól, meg a ki az igazi szurkoló, majd sértődés, írok egy posztot, ha sokáig provokálsz. Lövészárkok kiásva, frontok megmerevedve. Délig tart, aztán megtaláljuk egymást a Facebookon, oder mélben, netán a kommentek közt, s ezen a hullámvasúton ülünk kábé 3 napig, aztán 1, max 2 hét szünet, vagy kevesebb. Kiadjuk a feszültséget. De nem csak mi szorulunk szakember segítségére.

Tudom, hogy vannak, akik mélyreható taktikai elemzést várnak egy beharangozótól, Lonk bloggertárs szerint egyenesen felesleges maga a műfaj is, de Wengert elemezze már, akinek két anyja van, én továbbra is a hangulatkeltés mellett teszem le a voksom, mert ezerszer inkább egy f*ck Bolton, mint hogy nem zár jól a védelmünk. A hét közepén pedig történt valami, ami egyrészt mindenképpen említésre méltó, másrészt hangulat-keltetőnek kiválóan alkalmas. Hajtás után önkritika, némi szarkazmus, valamivel több irónia, indokolatlan jókedv - indokolatlan rosszkedv, meg egy kis stuff.

4 lejátszott meccs, 4 pont, 3 rúgott és 10 kapott gól. Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy újonc csapat statisztikáival nyitok, hadd „nyugtassak meg” mindenkit: a fenti – persze szándékosan sarkított – adatok az Arsenalra vonatkoznak. Ugorjunk vissza az időben: ha tavaly, vagy tavalyelőtt az ágyús szurkolók halántékához szorítottak volna egy Desert Eagle-t, és úgy kényszerítik őket színvallásra a legpesszimistább elképzeléseiket illetően, aligha jött volna össze egy csapatra való Wengerész, aki négy, vagy annál kevesebb pontot jósolt volna ugyanennyi fordulót követően.

Hogy a gúnárok eleddig mégsem rohantak a sarki boltba borotváért, s öngyilkolták meg magukat, valahol mégis érthetővé válik, ha a valóságnak megfelelően árnyaljuk az egyébként első látásra meglehetősen borús képet. Lapozás után mindent helyre teszünk, és közben még arra is megtaláljuk a választ, hogy hova tartozik ez a csapat valójában – mert abban mind egyetértünk, hogy semmi esetre sem oda, ahol jelenleg tanyázik.