Oké, én is elbasztam. A 2011 tavaszán bemutatott mélyrepülés alatt elképesztő határozottsággal álltam a Wenger out tábor tagjai közé, majd ezt a nyári események csak megerősítették. Viszont én, a nagylelkűség és a könyörület mintapéldánya, az átigazolási időszak zárása előtt adtam még egy esélyt az öregnek, hogy bizonyítsa, még mindig alkalmas, hogy ezt a csapatot irányítsa. Megfogadtam, hogy nem fogom minősíteni a munkáját egészen a szezon végéig, most viszont eljött az idő, hogy összegezzem magamban, hogy mi is történt az elmúlt idényben. Röviden: Wenger bizonyított. Ha valaki nekem azt mondja a 8-2 után, hogy a 3. helyen fogunk végezni, és megelőzzük a Chelseat valamint a Tottenhamet, akkor valószínűleg megkérdezem az illetőtől, hogy mit iszik, és kérek belőle. Most viszont ez nem más, mint a valóság, és hogy ezt elértük, az körülbelül olyan mértékben köszönhető Wengernek, mint a tavalyi mélyrepülés.

"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

Félelemmel teli undorral várom a WBA elleni meccset. Lassan végig nézek az utolsó hónap eredményein, és komolyan felteszem magamnak a kérdést, hogy ezek érdemelnének Bajnokok Ligája indulást? A legutóbbi négyből 0, azaz nulla meccset nyertek meg ezek a piros-fehérbe öltöztetett félkegyelműek. Olyanok oktattak minket hazai pályán, mint a 8 hónapig alibiző Wigan, meg az újonc Norwich. Közben annak a Chelseanek sem sikerült gólt lőni, amelyiknek hazai pályán négyet vágott a Liverpool. Értitek, a Liverpool. Közben véletlenül rápillantok az augusztusi és a januári eredményeinkre, és szép lassan elfog egy kellemetlen hányinger. Egyszerűen fel nem bírom fogni, hogy ennyire nulla teljesítménnyel mégis hogyan maradhatott esélyünk a dobogós hely megszerzésére az utolsó forduló előtt. Ha a világ legerősebb bajnokságában játszanánk, akkor végig ki sem mozdultunk volna a kieső helyekről. Még szerencse, hogy itt a Bajnokok Ligája helyekért is olyan csapatok harcolnak, mint az örök vesztes Tottenham, meg a pár éve még kieső olcsó négerekkel felturbózott Newcastle.

Van, amikor túlcsordul az ember érzelmileg. Van olyan is, amikor ugyanezt teszi az Unicum, meg a világ legszarabb vodkája, az Alaska. Imrével tegnap mindkét eseten túlestünk, de legalább fájt, s színtiszta férfiszerelemben vonyítottunk már a félidőben. Másfél perc után 1-0, régen látott szép góllal, ráadásul pont akkor kapcsoltunk be valami orosz sztrímet, s ilyenkor óhatatlanul is azt érzi egy szurkoló, hogy fasza, fel lehet készülni a kivégzése, kúúúrva jó lesz, ma rúgunk 117 gólt. Tölts még egyet, amúgy meg de mocskosul finom ez a ropogósra sütött, májjal töltött csirke felsőcomb, s brutális orgiába kezdenek az ízek a garatom környékén. De 10 perc múltán már inkább belefejelnék a villába a bal kezemben, mert nincs nálunk a labda, s érkezik az egyenlítő gól, méghozzá a buzibb fajtából, hogy aztán tényleg ne értsed, mi is történik. Eltelik még negyed óra, közben vihogunk a labdabirtokláson (elvileg nálunk van többet), s hát a poén nem döglik meg, mert milyen másik góllal fordítana az ellenfél, mint amelyik a saját védőnkön megpattanva esik át a polák felett a kapuba. Feltartott kezekkel szaladunk egy kört a lakásban, töltünk még egyet, nem baj, majd Wenger szétfejel két öltözőszekrényt a szünetben, második félidős csapat vagyunk. S 8 perc alatt meg is történik a fordítás a 80. perc környékén, Robint mint egy idomított fóka, úgy cuppantanánk le, de 5 perc után döbbent csend, majd 3-4 kimaradt ordító helyzet, fejrázás, köcsög élet, köcsög bíró, köcsög Norwich, köcsög szentek az égben, köcsög bálnák az óceánban, mert túl nagyok azok is, picsába velük.

És ez csak egyetlen mérkőzés volt az idei szezonból. Lapozás után faszkivan, 18-as karika, nem muszáj végigolvasnod, sem kommentelni, de ha mindenképpen be akarod írni, hogy ilyen és ilyen szurkoló vagyok, kérlek tedd meg, legyél pénisz, elférünk mindannyian.

Az egyikük 900. mérkőzésére készülődik az Arsenal kispadján. A másiknak, aki végig ott ült mellette (kivéve azt a nem elhanyagolható számú alkalmat, amikor Arsene a lelátóra volt száműzve), minden bizonnyal ez lesz az utolsó hazai meccse, ahol valamilyen hivatalos minőségben segítheti a klubot. Már tavaly felmerült, hogy esetleg befejezi, de akkor sikerült rábeszélni, hogy maradjon még egy szezont. Wenger is lenyilatkozta, hogy nem tudna mit kezdeni segítője nélkül, aki részben egy makacs térdprobléma miatt kénytelen most otthagyni az edzőpályát. A Norwich elleni meccs minden körítés nélkül is éppen eléggé fontos, de a ma délután (és a beharang) egy része Pat Rice-ról fog szólni, aki 44 év után szögre akasztja a rövidnadrágot.

Amíg Spanyolország legnagyobb városaiban már vélhetően levették a pengéket a boltok polcairól, nehogy váratlanul megcsappanjon a világ két majdnem legjobb csapatának (Európában is) indokolatlanul túlméretezett szurkolótábora, addig Angliában olyan kiélezett harc folyik az első 4 hely megszerzéséért, amilyennek a fent említett mediterrán állam évek óta nem volt szemtanúja, de legalább ott is tudnak idény közben északról sztrímelni 1-2 valóban élvezetes mérkőzést, persze csak addig, amíg nem kapnak Internetadót ők is a pofájukba, aztán majd rázhatják unalmukban a Mallorca meccseire, s akkor az idei BL döntőt egy mondattal le is tudtuk, amihez - mi is tudjuk, kicsi eltévedt majompalánták - az Arsenalnak megint nem volt túl sok köze.

Ha már így külsővel felrúgtuk a fikabilit, természetesen nem mehetünk el szó nélkül mai ellenfelünk mellett sem, meg aztán úgyis megszokhattátok már, hogy köcsögök vagyunk. A Stoke története során eggyel kevesebb bajnoki címet nyert, mint ahány metszőfog látható a fenti képen, s habár piros-fehér színkombóban pompáznak ők is, de arról azért mindannyiunknak lehet némi fogalma, hogy futball szempontjából nem ők azok, akik a kisujj kimutatásával hörpintik fel a kávét. A mai idegenbeli mérkőzés pont annyira hiányzik az utolsókat rúgó Arsenalnak, mint pikkelysömör a hónaljba, de mielőtt még halálra rémülnénk annak gondolatától, hogy Denílson jövőre akár újfent játszhat ellenük, szögezzük le gyorsan: Papa még mindig csak egy van. Főleg azért, mert eddig benne még nem találtak katalán DNS-t, bár cikkekben bővelkedni fog az idei nyár is. Hajtás után kong a harang...

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Amire mindig is büszkék voltunk a blog indulása óta, az nem más, mint a közösség, amit teremtettünk. Az Útwenger ma már nem csak egy blog, ahol néhány agyament magát szakértőnek beállítva próbálja megmondani, hogy az a tuti, amit ők gondolnak. Ma már rendszeresek a fergeteges hangulatú közös meccsnézések, amelyekre néha 40-50 ember is ellátogat a Pause-ba. Nemrég pedig odáig jutottunk, hogy Pádár úr felajánlotta a szerkesztőségnek és a közösség keménymagjának, hogy ugyan töltsünk már el egy hétvégét Nagymaroson az ő vendéglátásában. Természetesen a két napos program legizgalmasabb része nem a Chelsea elleni mérkőzés volt, hanem az azt követő események. A folytatásban kiderül, hogy Görgey Artúr vagy Deák Ferenc volt korának Arséne Wengere, hogy a Sp?rs egy szimpatikus kiscsapat, párhuzamot vonunk az Arsenal és a BKV között, illetve előkerül egy 10 évvel ezelőtti szomorú történet, valamint  kiderül, hogy egy maréknyi Arsenal szurkoló nyerte meg a Real Madridnak a bajnokságot. 5 téma, 5 szurkoló a bogrács mellől.

A liga legrosszabb formájában lévő csapata kétségtelenül a Farkasoké, a 10 meccses mérlegük egyetlen győzelmet (QPR A), ugyanennyi ikszet (Castle A), és 8 zakót mutat, többek közt a Fulham és a United is felpofozta őket (5-0), legutóbb Stoke városában égtek meg, jelenleg 6 mérkőzés óta nyeretlenek, 4 szerzett és 19 benyelt találat kíséretében.

Szóval míg azon tűnődünk, miként vált Mikel Artetából egy újabb wengeri jobbkéz Song mellett a középpályán, vizsgáljuk meg a csapat többi részét is, mert a mai meccsre clean sheetet és Robin triplát orrantunk nagyképűen, annak ellenére, hogy erről magunk sem vagyunk meggyőződve teljesen. Vagy igen?

Talán mindannyiunk nevében kijelenthető az elmúlt szezonok figyelembe vételével, de még inkább a tavalyi botrányos idényvégi "produktum" tekintetében, hogy a valódi elvárások teljesítésének kapujához most érkezett el a 2011/12-es Arsenal. Ez pedig nem lenne más, mint egy erős szezonzárás, nehogy megint úgy járjunk, mint a kisfiú, amelyik az óvodai tombolán öltöztetős babát nyert. Főleg azért ne, mert jelenleg nem kicsi a tét, így kedvünk sem lehet sötét, nehezített pályán vergődtünk fel az első 4-ig, ráadásul nemrég kezdett el csak igazán kacifántos lenni a történet.

A mai beharangozóban több témát érintünk (még többet meg direkt nem), visszatekintünk egy picit az eddig látottakra, és természetesen utálatoskodunk is, ma délutáni ellenfelünk ebből a szempontból nem túl komplikált téma...

???

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Arséne Wenger 3 mérkőzésre szóló eltiltást kapott az UEFA-tól. Nagyszerű. K.Ö.S.Z.Ö.N.J.Ü.K. Az AC Milan elleni BL mérkőzés előtt, alatt, után kritizálta a pályát, bírót és magát az UEFA-t is, így Platini nem tehetett mást, mint visszaesőként 270 percre a lelátóra száműzte francia menedzserünket. Fellebbezhetünk és Wenger meg is teszi szerintem, elmegy nevetni egyet, vagy kábelt fektet a bírósági asztalra, hogy megkapja a 4 meccses büntit. Tiszta olyan, mint az FA, nem? Lábtörésért 3 meccs, félreérthető faji hovatartozást feszegető párbeszédért pedig az egyik félnek repül a 8-as. Francia szakemberünk ahogy megreformálta az angol- és ennek következtében a világ labdarúgását, ha megkapná az UEFA elnöki székét, akkor újfent történelmet írna. Lapozás után eljátszunk ezzel a gondolattal.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »