Különvélemény. (Legalább) három éve már a csapból is az folyik, hogy a Premier League aktuális kiírása a legkompetitívebb, amit ember valaha látott. Erős ez a banda, kemény az a gárda, megjósolhatatlan a végkimenetel és hasonló klisés együgyűségek. Mindig jól belevágnak a csapatok, rögtön kiosztanak egymásnak pár pofont a miheztartás végett, ami jó alapot ad a média dúvadjai számára, hogy mindenkit megtépjenek vagy égig magasztaljanak már a szezon elején, aztán pár hét elteltével kibukik, hogy nem is egészen úgy van az. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. Sőt, az idei teljesítmények külön megkívánják, hogy egy másféle megközelítésben is értékeljük a küzdelemsorozatot. Ugyanis néha már szinte olyan borzalmas.

Hogy mégis miért nézem akkor? Ugyan már. A futball hozzánő az emberhez, a szenvedély nem hal meg akkor sem, ha netán nem azt kapod, amit elvársz tőle. Észak-londoni mazochizmusom megkívánja, hogy minden héten eccő-kéccő olyat húzzak a hátamra a bűn rossz foci korbácsával, hogy a vér is kiserken legott. Szóval ez most nem egy fröcsögős kirohanás, ahol mindenki indokolatlanul kapja a savat, csak mert a szeretett klubom által jelenleg képviselt szint mélyen a béka segge alatt van.

Mikor a csupán genetikailag férfiak, vagy a nők többsége megkérdi, „Mit szeretsz ezen az ostoba sporton?”, az ilyen meccseket kell az orruk alá dugni. Ez a mérkőzés úgy volt tökéletes, ahogy egyik percről a másikra haladt. Dráma, izgalom, balhé, teljesítmény, még egy kis komédia is. Amikor megjárod a Mennyországot és Poklot, mikor el akarod hajítani a képernyőt egyik percben, a másikban pedig csókot nyomnál rá, mert épp a megfelelő játékost mutatja, mikor 90 perc alatt 5 évet öregszel, akkor tudod: életed egyik legemlékezetesebb mérkőzését nézted.

Egyetlen alkalmat sem mulasztok el, hogy megemlítsem, számomra soha nem a Spurs lesz „AZ” ellenfél, „A” rivális, hanem az újgazdag, még mindig Jóska erkölcsi romlásában vergődő, számomra mindent, ami a mai fociban rossz, megtestesítő londoni Kékek. A Spurs pancser-banda volt, az most is és lesz mindörökké. Miért? Mert értünk élnek. Örökké az Arsenal megszállottjai, a világ egyetlen klubja, melynek fontosabb egy másik csapat eredménye, mint a saját maguké. Egy percig sem fogja őket zavarni, ha semmit sem nyernek, ha az Arsenal éppen mögöttük végez. A londoni derbi a mai.

"A man of good will is a teabag, and the world is a cup of hot water". Mondta kedvenc haverinám, épp a bemutatásra kerülő személy születésnapján. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan vezessem fel ezt a bejegyzést. Élnek a világon olyan emberek, akik az élet és környezetük katalizátorai. Száraz és tudományos szó, de talán a legmegf elelőbb. Olyan emberek, akik bármerre járnak, bármit tesznek, mindenhol és mindenben új dolgok születnek körülöttük, bármihez nyúlnak az kivirágzik, aminek már csírája van, az szárba szökken, ami hervadni kezdett feléled, s aminek csak egyetlen jó oldala van, az csak azt kezdi mutatni. Nem tudom, hogy az "ember" kifejezés elég találó-e rájuk, annyira különböznek, annyival jobbak, mint mindenki más, és annyival többet adnak a világnak.
Következzen az a személy, aki a világnak adta Ronaldot, Guardiolat, Villas-Boas-t, az első és egyetlen, aki bánni tudott Gascoigne-nal, s az egyetlen, akiről Jóska csak és kizárólag mély tisztelettel és elismeréssel beszél: Sir Bobby Robson.

Kicsit kezdünk beszűkűlni a klub dolgaival, ami annál inkább szomorú, mivel az ég egy adta világon semmi érdemleges nem történik körülöttünk mostanság. Ugyanakkor csak a PL többi csapatait nézve 320 km/h-val tombol az orkán a biliben. Edzők jönnek-mennek, Jol visszatért közénk, minden gúnár legnagyobb örömére, már az alsóvégi szarrúgó brigádok tizmilliós nagyságrendekben kacerkodnak a top csapatok reject-jei, vagy épp nagy arcai irányába. Most ez a legtávolabbról sem pánikkeltő bejegyzésnek készül, ehetjük a kefét, mert nem hallunk semmi konkrétat a csapat ügyködéséről, de úgysem megyünk vele semmire. Már a rómaiak felfedezték, ha cirkuszt adnak, kussba van mindenki, és nem születnek a múlt hetihez hasonló frusztrált, tomboló levelek. Nos, ha Korenke & Co. nem hajlandó nekünk ezt megadni, hát csámcsogjunk másokon.

Tovább »