Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

BUÉK! Eh. Fáj a szám/ujjam is kiejteni/leírni. Nem tudom, mennyire jogos a haragunk, hiszen mégis csak két meccs 3 nap alatt, viszont egyik sem a combosabb ellenfelek közül volt, ünnepi szezon ide vagy oda. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Fulham cseppet sem játszott rosszul, és bármennyire fáj, nem érdemtelenül fosztottak meg mind a három ponttól. Martin tata is jól kapta el a taktikát, Wenger pedig megint szétkapta a saját védelmét.

A Wigan Athletic a Premier League legjellemtelenebb csapata. Nem azért, mert olyan szörnyű focit játszanak, hanem mert egyszerűen nincs semmi egyedi ebb en a bandában. A Stoke favágó banda, de pont ezért különlegesek. Az Evertonnál pedig mindig kis pénzből építenek egészen pofás csapatot. A Wiganben utoljára akkor volt valami különleges, amikor feljutottak a PL-be és meglepetésre a 10. helyen végeztek. Csak sajnos a jól teljesítő újonc státuszát nem lehet túl sokáig birtokolni. Talán az az egyetlen különösebb ismertető jelük, hogy szinte minden szezonban iszonyatosan gyengén játszanak, és egészen áprilisig úgy néz ki, hogy ki fognak esni, aztán a hajrában valahogyan mégis bent maradnak, pedig már rég nem lenne semmi keresnivalójuk a világ legjobb ligájában. Arról a csapatról beszélünk, amelyik képes volt 9 gólt kapni a Tottenhamtől. Ez már alapból feljogosítaná az FA-t arra, hogy azonnal kizárják őket a ligából, de még saját erejükből sem voltak képesek kiesni, pedig már párszor közel jártak hozzá. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a klub tulajdonosa milyen sötét varázslatok gyakorlója, hogy még mindig itt rontják a levegőt.

Egy csapaton belül elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció, az ún. közös nyelv. Az Arsenal esetében központi főnevek vannak, mint például az áttyityűd vagy a kvalityi, de hogy valójában mi lehet az a bizonyos közös nyelv, azt nehéz meghatározni. Nem úgy, mint az Útwenger olvasóinál, akik önmaguktól is rendkívül kommunikatívak. Ezzel a rovattal ezt a hullámot próbáljuk meglovagolni, így lapozás után ott lesz 5 kérdés, melyek csak Rád várnak...

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

Diaby még mindig nem épült fel, de mielőtt a kezedbe temetnéd az arcod (netán meglepődnél), fontos megjegyezni, hogy Vermaelen igen, s ott van a mai keretben. Mi több, visszatérhet a csapatba Squillaci is, ez viszont felveti azt a kérdést, hogy akkor vajon ki ölti magára Gunnersaurus jelmezét a meccsen? Egyéb érdekessége lesz még a mai összecsapásnak, hogy Wenger szélső hátvédek nélkül küldi harcba csapatát, persze ezt nem úgy kell érteni, hogy nem lesznek azon a poszton játékosok, inkább úgy, hogy nem olyanok, akiknek eredetileg is ez a posztja. Viszont nálunk mindenki képes védőt játszani, talán idővel Robinra is sor kerül, hosszú még ez az idény. Öröm az ürömben, hogy ma - egyetlen járható opcióként - vélhetően támadni fogunk, mint az állat, s ha csak egyel több gólt lövünk, mint az ellenfél, már nyertünk, ez biztos.

Botorság lenne azt gondolni, hogy Wenger kiszámolósdival jelölné ma ki, hogy ki futballozzon védőként, de azért poénnak nem a legutolsó, a fantáziánk pedig határtalan. Lapozás után kong a harang, meg az apacukafundaluka, cérnára, cinegére...

Hol is tartottunk? Ki van vagy mi van? Én?

Ööö… Ma nyerünk. Mert ennek így kell történnie. Legalábbis ezt szeretnénk mindannyian.

Február elsején ritka pillanatoknak lehettünk szemtanúi, ugyanis Arshavin és Nicklas beállásával fordítottunk az Everton ellen. Fordítottunk, rájt? Aztán jött a Newcastle elleni mérkőzés, ahol az első 10 perc alatt 3 gólt rúgtunk, majd a vége 4-4 lett. Pont ezen a hétvégén vette el a United veretlenségét a Wolverhampton, hogy végül 2 gólos könnyedséggel leléphessük őket a következő fordulóban. Majd jött a „Bendtner to Wilshere, lovely passing, and Fabregas… Terrific pass to get Nasri clear… He’s got support… Samir Nasri… Arshaviiiiiiiiiiiiiiiiiiin!” – című történet, s 5 perc alatt kettő darab iskolagóllal küldtük vissza Meseország lakóit a konzervdobozukba. Aztán a Leyton a 88. percben egyenlített Tehoue révén, aki annyira francia, hogy Wenger nem is tudott róla, hogy létezik. A vadparaszt Stoke-ot 1-0-ra vertük az Emirates-ben, Squillaci(!) góljával, s arra tökéletes volt ez az összecsapás, hogy a Carling Cup döntőjére elveszítsük a kapitányunk. A Wembley-ben meg történt, ami történt, ki emlékszik már erre?

Az elmúlt napokban igencsak felforrósodott a hangulat az Arsenal menedzsere, Arséne Wenger körül, hiszen újabb – mindeddig ismeretlen – információk kerültek napvilágra a tavaly nyári futball vb francia botrányával kapcsolatban.

Mint ismeretes, a csapatot már a 2006-os világeseményen is gardírozó Raymond Domenech komoly összetűzésbe került a csapat támadójával, Nicolas Anelkával a Mexikó elleni mérkőzés szünetében, ahol állítólag a Chelsea csatára élesen (és vulgáris kifejezésekkel nyomatékosítva) kritizálta a mester taktikai utasításait, aminek következményeképp kizárták a keretből. Az események láncolata azonban nem állt le itt: a keret ki nem zárt tagjai a meccs után esedékes edzésen szimpátia sztrájkba kezdtek, így kelve elűzött játékostársuk védelmére, ami – több egyéb tényező mellett – a válogatott korai kieséséhez vezetett.

Eddig a történet általunk is ismert részletei, ám, mint arra a napokban fény derült, ez korántsem a teljes igazság. Nemrég Francois Pinot, a domenechi éra alatt a válogatott mellett dolgozó, a játékosok kondíciójáért felelős szakember kitálalt a L’Équipe-nek – vélhetően busás fizetség ellenében –, további érdekes adalékokkal kiegészítve a júniusi események napvilágra került részleteit.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink West Brom elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Stoke City elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Leyton Orient elleni "teljesítményét" pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Vasárnap kora délelőtt egy igazán változatos mérkőzést láthattunk. Először egyértelműen az Arsenal dominált, majd a Huddersfield vette át az irányítást, végül pedig ismét Wengerék vették kezükbe a meccset. Nézzük meg pontosan, hogy mi is történt.

Már-már január utolsó perceit tapossuk, és a lassan magunk mögött hagyott hónapban gyakorlatilag nem telt el úgy nap, hogy legalább egy reménykedő Arsenal szurkoló ne könyörgött volna egy új középhátvéd leigazolásáért. Mint ismeretes, a tavalyi idényben Arséne Wenger óriásit húzott a belga Thomas Vermaelen leigazolásával, aki a 2009/2010-es bajnokság 38 mérkőzésből 33-on pályára lépett – ráadásul tette mindezt kitűnő teljesítménnyel.

Ettől függetlenül, biztos, ami biztos, Wenger nyáron igazolt további két (minő véletlen: francia) középhátvédet: Sébastien Squillacit a Sevillából, és Laurent Koscielny-t a Lorient-ból. Ezzel együtt, továbbra is egyértelmű volt, hogy Wenger elsődlegesen Vermaelentől várja a védelem stabilitásának megalapozását. Így aztán, valóságos hidegzuhanyként jött az Ágyúsok számára a belga védő sérülése: Vermaelen három lejátszott mérkőzés után kidőlt, Wengernek pedig újra kellett gondolnia a védelem megszervezését.

Szerencsére az utóbbi pár napban a szerkesztőségen belül jelentkező konfliktust, melynek témája egy eléggé jó képű dán fiatalember, sikerült lerendezni, és Imrével megegyeztünk abban, hogy a következő találkozásunk alkalmával Bendtner zsoltárokat fogunk énekelni. Szóval a meleg jó hangulat ismét visszatért közénk, és ennek örömére rám is sózták a feladatot, hogy írjam meg a Leeds elleni kupameccs beharangozóját. A feladat nem túl hálás, ugyanis az aktuális ellenféllel kapcsolatos tájékozottságom abban merül ki, hogy régen nagyon szerettek minket térdeltetni, valamint hogy tavaly bravúros módon sikerült kiejteniük a Manchester Unitedet az Old Traffordon. Azóta a legjobb játékosuk szerencsére már az Evertonban hagyja ki a nagyobbnál nagyobb ziccereket, szóval nekünk nem kell aggódnunk, nem fogunk kiesni, sőt, újrajátszás sem lesz.

Ezt a posztot reflexből vállaltam el. Nem sokkal utána be is tojtam, hogy mi a bombát fogok én erről írni? Aztán tegnap, mikor fonni kezdtem a dolgot a fejemben ismét csalódnom kellett. Ha az ember ugyanis igyekszik objektívan visszatekinteni az elmúlt fél évre, akár milyen elvakult rajongó is bármelyik „párt” irányába be kell látnia: kifejezetten izgalmas fél szezonunk volt.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel.

Előre leszögezem, mi nem vagyunk futballszakértők. Szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Wigan elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Ha már úgy alakult, hogy a technika ördöge megviccelt tegnap és egyedül nekem sikerült a helyemen maradnom, gondoltam beszolgáltatom a saját reszortomat, hisz díjak ide vagy oda, a konzisztencia a lényeg.

A 2-0-ás félidei eredménynél a Tottenham gyámolatlan, reménytelen és legyőzött volt. 45 percen keresztül az Arsenal úgy parádézott, mint akik fegyvert tartanak éppen az ellenfelük fejéhez. A Sp?rs összerezzent, mintha csak arra várt volna, hogy valaki meghúzza a ravaszt, hogy véget vet a szenvedésének – de ez sajnos nem történt meg. Ez igen ritka az angol bajnokságban, olyan volt, mint egy elcseszett James Bond jelenet, a csapat önelégült lett, s túl sok időt töltött azzal, hogy elmagyarázza az áldozatának, mi is fog itt történni – ahelyett, hogy valóban cselekedett volna. Így kevésbé meglepő, hogy a Tottenhamnek sikerült kiszabadulnia a szorításból.