Nincs rózsa tövis nélkül, mondják. Így is van, egyelőre viszont még nem találtam meg a rózsát a tegnapi fiaskóban. Olyan nagyon szembeötlő taktikai húzás nem volt a mérkőzésben, az első 20 percben elvesztettük, mert a Wigan szépen élt a helyzetével. Épp ez a legidegesítőbb benne, hogy még haragudni sem tudok igazán egyik félre sem.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Wigan elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Ez is rövid lesz és velős, mint maga a mérkőzés. Sok elemezni való nincs a dolgokon, hamar meghalt a mérkőzés, ha már eleve nem volt elkönyvelve a papírforma. A Wolves utolsó a tabellán, és új edzőjük alatt zsinórban 8 meccset vesztettek immár. A bársonyszéki döntések rásegítettek a dolgokra. McCarthy-t kirúgták, de amatőr módon a segédedzőjére bízták a gárdát. Na most ha valóban változást akarsz, akkor miért nem változtatsz?

Hát, ezek a dús, fekete szőrű baszk nyuszik mindig meghozzák az ember kedvét az ünnepléshez. Na, az ilyen mondatok visszaolvasása után örülök igazán, hogy van egy csaj is a csapatban. Nem festett jól a dolog egészen a találkozó végéig sem, és hozzá kell tenni, szükség volt egy adag mákra is a győzelemhez, de a lényeg a lényeg: Mancini (megint) nem győzni jött az Emirates-be, hanem taljánkodni. Köszönjük meg szépen hát neki.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Everton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Lányok szomorúbbik fele: hogy lehet ezt nem szeretni? De most komolyan. Az ilyen meccseken megjársz Mennyet és Poklot, még úgy is, hogy kézzelfogható eredménye nem sok van. Idén is csak porral gyarapodik a trófeás szekrény, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva engem ennek ellenére, vagy talán épp ezért fokozottan nagyobb öröm önt el bármilyen izzadságszagú vagy jelentéktelen győzelem után.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Liverpool elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Roberto Carlos szabija a franciáknak – kifli. Van Basten az oroszoknak – kapásból a hosszúba. Zizu BL-döntős gólja – félfordulat. Dennis ’Castle ellen – beforgatás. Maradona kezezése – inkább a szóló. Gazza a skótoknak szerzett okos gólja még ’96-ból – esernyőőőőő, bazdmeg, esernyőőőő. Henry fejese a tehenesek ellen – bólintás. A Keselyű csellója az alapvonalig – mégegycselmégegycsel. Öcs Bácsi megmozdulása a Wembleyben – visszahúzta. Cantona emelés – gallér. Ronaldo – bicikli. És még sorolhatnám a szebbnél szebb cumikat, kapásgólokat, szabadokat, sarkazásokat, okos-, sorsdöntő-, utolsó pillanatos-, illetve bődületes találatokat. Minden klasszikusból több tucat van a fejünkben, ami hétről hétre gyarapszik. Például pár napja Messi lőtt egy fifikásat, CR meg egyet háttal a kapunak, persze mindkét fajtából Henry-nek is van a repertoárjában.

Emlékszünk ezekre, mert vagy ezerszer láttuk őket. Amikor eszünkbe jut, akkor a hűűűűű, hóóóóóó, aztaaaaa, úúúúúú, ááááááá felkiáltással tudatjuk, hogy nem kis gólokról van szó. Előfordul, hogy a találat szerzőjét mikrofonvégre kapják a bizonyos legszebb, a legfontosabb, legeslegleglegemlékezetsebb góljairól. Nekünk most a sp?rs elleni 5 dugónk szerzőjét sikerült nyilatkozatra bírnunk a gól körülményéről, hogyan estek, mit éreztek, satöbbi. Szerencsére minden találatunkat más játékosunk szerezte, így öt rövid értékelést olvashattok, csak lapozni kell.

Néha érdemes felkelni vasárnap. Még februárban is. A problémák ezután is megmaradnak, még mindig fél lábbal a sírban vagyunk Európában és még mindig ugyanolyan kétséges a jövő évi szereplésünk is a tornán. Semmi nem lett könnyebb, semmi nem lett rózsásabb, sőt, ha ez lehetséges, még nehezebbé tettük a dolgot, mert ezután elvárások sorozatát húzzuk magunkra. Nem mintha nem vált volna szokásunkká a nagy meccsek után nagy szarokat játszani, szóval nem nagyon reménykedhetünk úthenger üzemmódban ezután. DE KI NEM SZARJA LE?! 2-0-ról 5-öt zavartunk a csirkéknek! Sok öröm nem jár nekünk az elmúlt években ágyúsként, szóval szívjuk ezt magunkba, élvezzük ki az utolsó cseppig/leheletig.

Nem akartam semmi szokásosat írni az elemzésbe. Igazából nagy elemeznivalót sem láttam a meccsben, két mondatban össze tudnám foglalni mi történt, miért történt. Nem lesz sem terjedelemben sem tartalomban szokványos, de a lényeget igyekszem hálóra vetni.

19 éves vagy, a családoddal együtt bérleted van az Arsenal stadionjába. Futballista vagy, akinek mindössze 8 profi meccs áll a neve mellett a harmadosztályú Charltonban, és egy tucat amatőr meccs sehol nem jegyzett csapatokban. Nincs túl sok kiemelkedő tulajdonságod, nem írnak rólad hetente az újságok, hogy te vagy az aktuális szupertehetség, akit bármikor elvihet valamelyik topcsapat. Egy napon mégis bejelentkezik érted álmaid csapata, s végül meg is vesznek 1 millió fontért. Méghozzá nem a tartalékcsapatba, hanem az első keretbe, hogy a Premier League-ben és a Bajnokok Ligájában játssz. Te elhinnéd?

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

A fájó Shite Hart Lane-i vereség óta eltelt két hétben gyakorlatilag semmi nem történt, ami az Arsenal szempontjából komoly jelentőséggel bírna. Pár játékosunk válogatott meccseken játszott, ahol csodával határos módon nem sérült meg egyikük sem, valamint kiderült, hogy Fabianskinak nem ízlik a kispad - ki gondolta volna? Ó, és Diaby feltámadott poraiból, állítólag még játszani is fog a csapatban hamarosan, de ezt én csak akkor hiszem el, ha látom.

Sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy Arsenal nélkül bizony szürkék a hétköznapok, a hétvégékről már nem is beszélve, így még ezt a mai Sunderland elleni ütközetet is kitörő örömmel üdvözlöm, noha a közelmúltból kiindulva nem ígérkezik maradandó élménynek. Ki tudja miért, de a vasárnap kora délutáni kezdőrúgást sem kedvelem annyira. Ha már vasárnap játszunk, legyen a későbbi időpont, mint múlt héten a Spurs ellen, de 14:30? De mindegy is, mellékes a dolog, a lényeg, hogy újra itt van a világ legjobb csapata, hogy egy komoly alsóházi rangadón megvívjon Steve Bruce Fekete Macskáival (akiken nyugodtan átgázolhatunk, nagyobb balszerencsénk úgysem lehet már), mi pedig ismét lázas munkába kezdhetünk a legjobb streamek felkutatásának érdekében. Helyreállt a világ rendje.

A jelen Arsenaljában sajnos kevés az olyan futballista, akitől szinte minden meccs minden percében számíthatunk egy megbízható jó teljesítményére, akit ha meglát az ember a kezdőben, akkor nyugodtan sóhajt fel, hogy azon a poszton ma sem leszünk gondban. Bacary Sagna ezek közé a játékosok közé tartozik, és a mostani sérülésével sajnos ismét egy hatalmas lyuk tátong a kezdő tizenegyben, ugyanis a pótlására mindössze a teljesen rutintalan és egyelőre bizonytalan megítélésű Carl Jenkinson valamint az eredetileg középpályás Francis Coquelin áll rendelkezésre, így az egyébként is rendkívül bizonytalan védelemnek most egy újabb nehezítő körülménnyel kell majd szembenéznie legalább 3 hónapon keresztül. Wenger is gyakran szereti hangsúlyozni, hogy egy csapat sikerességének az elengedhetetlen kelléke a folyamatosság, és nálunk ezt leginkább a szenegáli származású francia testesítette meg, hiszen ideigazolása óta többnyire ugyanazt a jó teljesítményt nyújtja. Sagna a tökéletes csapatember, aki nem pofázik fölöslegesen, nem rinyál, hogy kevés a fizetés, hogy másik csapatban szeretne játszani, csak kimegy a pályára és teszi a dolgát. Egy ilyen játékos hosszú távú elvesztése egy szinte romokban heverő csapatnak hatalmas csapás, és én személy szerint nem is vagyok benne biztos, hogy sikeresen tudjuk majd pótolni.

Kissé talán igazságtalan is, hogy egy ilyen megbízható játékosról roppant kevés szó esik, és az emberek hajlamosak arra, hogy megszokják a jót, ami egy jobbhátvéd esetében olykor kevésbé látványos, mint egy középpályásnál, de amint kiesik a gépezetből, máris érezhető a hiánya. Szóval most egy hiánypótló poszt következik a Highbury utáni Arsenal egyik legjobb játékosáról.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Dortmund elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Bő két hét múlva kezdetét veszi a felkészülés a következő szezonra az Ázsiai túrával, így lassan mi is elkezdjük lezárni az előző szezon értékelését. Ezúttal a szezon közben megszokott pontozó rovat keretein belül vesézzük ki az előző szezon történéseit a játékosok teljesítményére kihegyezve. Elismerem, mint a rovat állandó felelőse kaptam hideget és meleget is egy-egy mérkőzés után, amiért talán elfogult voltam ilyen vagy olyan irányban, de szerencsére már az elején leszögeztük, hogy nem kell futballszakértőket megszégyenítő elemzésekre számítani ezekben a posztokban. Mindössze néhány szurkolói észrevétel a meccsek után, amiket megpróbáltunk átváltani számokra. Persze voltak rendhagyó posztok is, például amikor előre lepontoztunk egy még le nem játszott meccset, vagy amikor a játékosok stílusosan csak egy nagy büdös pontyot kaptak a fejükre. Az alapelvek a szezonvégi posztoknál sem változnak ami a rovatot illeti, mindössze annyi változik, hogy ezúttal posztonként kielemezzük az egész keretet, illetve az értékeléshez egy játékosnak minimum öt meccsen pályára kellett lépnie a mögöttünk hagyott szezonban. A második részben a sokat bírált szélsővédőink teljesítményét vesszük górcső alá.

A kedves kollégák engem szemeltek ki arra, hogy az utolsó kötelező kört is lefussuk az előző szezonból, ez pedig nem lesz más, mint a szezon-válogatott összeállítása és jó hangos megéneklése, még akkor is, ha erre igazából nem szolgáltak rá, az utolsó hónapok száraz tényeit alapul véve. S ha már éneklés, akkor maradunk ezen a vonalon, igaz, korábban már volt egy zenés posztunk Ottóval, de ott többen is nehezményezték azt, hogy csak és kizárólag AC/DC dalokból válogattunk, noha az Arsenal után a második legjobb dolog, amit létrehozott az emberi faj, az bizony Malcolm Young-ék zenekara volt.

Végzettségemből fakadóan legalább annyira értek a zenéhez, mint amennyire a futballhoz nem, szóval a feladat testhezálló, lapozás után tehát jön a TOP11, plusz egy különdíjas, lesz itt többek közt népi „folk”, lájtos pop, hardcore metál, szegecses punk, büntető hip-hop, dudorgó dárenbéz, meg sok csöccsel kollaboráló faszterharderszkúter. Volume UP!

Nem kis feladatot vállaltam magamra a múlt héten, azt kell mondjam. Egy ideje már feltűnt, hogy az Útwenger Facebook kliensén, ahol a szünetben is igen nagy az élet, egyre több csajszi teszi tiszteletét, s a lájkok mellett olykor bizony kőkemény véleményük is van, amit nem félnek megosztani ebben a hím soviniszta környezetben, persze közel sem olyan mennyiségben, mint a srácok. Hogy ezt valahogy kompenzáljuk, először leigazoltuk a Hajnit a szerkesztői csapatba, de - sajnos(?) - csinos lánykákból sosem elég, így felkértem 4 leányzót, hogy írjon nekünk vendégposztot, s osszák meg velünk a csapat irányába táplált gondolataikat, érzelmeiket. Utóbbiból pedig nem kevés van, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor összeeresztettem őket, s hát másról sem szóltak az első egymásnak intézett, ismerkedős kommentek, mint hogy pl kinek ki a kedvence és miért, ki született Fabregassal egy napon, de még Sagna esetében is elhangzott, hogy úgy egyébként ő egy jóképű fickó. Én meg csak lestem, de mielőtt kiszúrtam volna a szemem egy böllérkéssel, hirtelen szakmai dolgok is előkerültek. S erre már lehetett építeni, hiszen talán nincs olyan férfi a világon, akit nem fogna meg, nem keltene benne érdeklődést, ha egy nő azt mondja, én biza szeretem a focit.

Szóval, kedves Urak, lapozás után, a magyar futballblogok történetében először, csak és kizárólag csajok osztják a tudnivalót, kik fiatalok, hamvasak, mint a friss barack, de ami a legfontosabb: Ágyús szurkolók az utolsó csepp vérükig. (A biztonság kedvéért arra azért megkérném szőrös lábú olvasóinkat, hogy igyekezzenek „szakmai szemmel” vizsgálni a kisasszonyok első ilyen tartalmú írásait, s amennyire csak lehet, kerüljük a túlzottan malackodó hozzászólásokat, bármennyire is nehéz lesz ezt kivitelezni a mellékelt képek alapján, mert ez ugye nem maradhatott el. Egészen biztos, hogy a szülők is olvassák a posztokat, s még véletlenül sem szeretnék egyik apukától sem olyan irányú telefonhívást kapni, amelyben arra kér, harapjak rá az első útpadkára.)

Az első felvonásban Zsófi és Kikush sajátítja ki a terepet, hajts és ámulj…

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Stoke City elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

A szerkesztőség néhány tagjának tegnap délelőtti woodstocki kirándulása után már falat friss levegőként hatott valami konkrétat és meggyőzőt látni a pályán. Még akkor is, ha nem volt az. Önkéntelenül is párhuzamot húz az ember a nagyjából pont egy évvel ezelőtti Pool elleni meccsel. Nem éppen ilyen silány, de hasonló sorozat után találkozott a csapat egy top 4-es együttessel, hogy visszás, de annál biztatóbb 1-0-t csikarjon ki a mérkőzésből. Mostani ellenfeleink egy héjjal keményebb diók voltak, főleg elmúlt ütközeteinket tekintve. Az a meccs szezon zártával visszaadta a csapat önbecsülését, csak úgy mint a mostani. Eredményeket tekintve viszont továbbra is megőrzöm az önmérsékletem.