"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

Félelemmel teli undorral várom a WBA elleni meccset. Lassan végig nézek az utolsó hónap eredményein, és komolyan felteszem magamnak a kérdést, hogy ezek érdemelnének Bajnokok Ligája indulást? A legutóbbi négyből 0, azaz nulla meccset nyertek meg ezek a piros-fehérbe öltöztetett félkegyelműek. Olyanok oktattak minket hazai pályán, mint a 8 hónapig alibiző Wigan, meg az újonc Norwich. Közben annak a Chelseanek sem sikerült gólt lőni, amelyiknek hazai pályán négyet vágott a Liverpool. Értitek, a Liverpool. Közben véletlenül rápillantok az augusztusi és a januári eredményeinkre, és szép lassan elfog egy kellemetlen hányinger. Egyszerűen fel nem bírom fogni, hogy ennyire nulla teljesítménnyel mégis hogyan maradhatott esélyünk a dobogós hely megszerzésére az utolsó forduló előtt. Ha a világ legerősebb bajnokságában játszanánk, akkor végig ki sem mozdultunk volna a kieső helyekről. Még szerencse, hogy itt a Bajnokok Ligája helyekért is olyan csapatok harcolnak, mint az örök vesztes Tottenham, meg a pár éve még kieső olcsó négerekkel felturbózott Newcastle.

Amíg Spanyolország legnagyobb városaiban már vélhetően levették a pengéket a boltok polcairól, nehogy váratlanul megcsappanjon a világ két majdnem legjobb csapatának (Európában is) indokolatlanul túlméretezett szurkolótábora, addig Angliában olyan kiélezett harc folyik az első 4 hely megszerzéséért, amilyennek a fent említett mediterrán állam évek óta nem volt szemtanúja, de legalább ott is tudnak idény közben északról sztrímelni 1-2 valóban élvezetes mérkőzést, persze csak addig, amíg nem kapnak Internetadót ők is a pofájukba, aztán majd rázhatják unalmukban a Mallorca meccseire, s akkor az idei BL döntőt egy mondattal le is tudtuk, amihez - mi is tudjuk, kicsi eltévedt majompalánták - az Arsenalnak megint nem volt túl sok köze.

Ha már így külsővel felrúgtuk a fikabilit, természetesen nem mehetünk el szó nélkül mai ellenfelünk mellett sem, meg aztán úgyis megszokhattátok már, hogy köcsögök vagyunk. A Stoke története során eggyel kevesebb bajnoki címet nyert, mint ahány metszőfog látható a fenti képen, s habár piros-fehér színkombóban pompáznak ők is, de arról azért mindannyiunknak lehet némi fogalma, hogy futball szempontjából nem ők azok, akik a kisujj kimutatásával hörpintik fel a kávét. A mai idegenbeli mérkőzés pont annyira hiányzik az utolsókat rúgó Arsenalnak, mint pikkelysömör a hónaljba, de mielőtt még halálra rémülnénk annak gondolatától, hogy Denílson jövőre akár újfent játszhat ellenük, szögezzük le gyorsan: Papa még mindig csak egy van. Főleg azért, mert eddig benne még nem találtak katalán DNS-t, bár cikkekben bővelkedni fog az idei nyár is. Hajtás után kong a harang...

Ha az elmúlt évek alatt elnyert kupák számának szemszögéből, s kellően rosszmájúan közelítjük meg a kérdést, akkor nehéz megmondani, hogy konkrétan mit nevezünk Arsenal szintnek. Régebben könnyebb dolgunk volt, mert számtalan olyan zseniális játékos sorakozott a kezdőben, akik jelenthettek egy bizonyos szintet, de hát azóta már teljesen átalakult ez a klub, s ők már "csak" legendák. Egy valami viszont egyre inkább biztossá válik, mégpedig hogy Aaron Ramsey játéka sem a korábbi, sem a jelenlegi Arsenal által képviselt és elvárható szintet nem üti meg.

Nem célom kipécézni, s egyetlen emberen elverni a tegnapi produktumot, mivel volt az övénél rosszabb teljesítmény is a csapatban (például Walcott, de Robin is elég pocsék volt, az Úr bocsássa meg nekem), de a szurkoló egy kegyetlen fajta, mindig és mindenkor meg lesz számára az a játékos, akitől véreset köp a flaszterra. Számomra Ramsey nem más, mint egy újabb Denílson, csak míg védekező poszton - mondjuk így - megengedhettünk magunknak egy busmant, addig a támadóharmadban ez elég nagy luxus, mi több öngyilkosság. Lapozás után Áron a műtőasztalon.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Wigan elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Wolves elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink QPR elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

A Kötényblog szerzőjét ismerve tudom, hogy vannak olyan nők, akik képesek a létezésük döntő részét a focinak szentelni, s persze tudomásunk van olyan hölgyekről is, akik nem csak követik, de űzik is a világ legjobb sportját. Ez utóbbi azonban mindig is kétféle érzést fog kiváltani egy átlagos hímből, lévén a futball elvileg férfias sport, de mondhatjuk úgy is, hogy a legférfiasabb (bár ezzel a rögbi rajongói sosem fognak egyetérteni). A futball és a nők kapcsolata több szempontból is érdekes, s persze nem mentes az olykori rosszmájú megjegyzésektől, hiszen mikor egy nő értekezik a fociról, akkor előbb-utóbb mindenképp előkerül egy faszi, aki úgyis jobban tudja. Ami reméljük minden nőnek evidens.

A szurkolói lét kezdete ellenben nemtől függetlenül, a legtöbb esetben fiatalon történik, így aztán a leginkább azon kérdés furdalja a hímsoviniszta oldalunkat, vajon tényleg létezik-e olyan élethelyzet, mikor két tinédzser lány, kissé megszédülve az első gintoniktól, a kedvenc focistáján örömködik a diszkóban a bárpultnál, miközben a hangfalakból felcsendül Haddaway-től a varizlóv.

Nem ígérjük, hogy erre választ kaptok a hajtás után, viszont az első két rész megkérdőjelezhetetlen sikere után most újabb két gúnárcsajszi következik, mert hát mivel is ünnepelhetnénk még jobban a Sp?rs kitömését, mint 1-2 olyan lánnyal, akik szintén kiordították a gyomrukat a hétvégén. Lapozz, de csak érzéssel...

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Milan elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Hol áll jelenleg a Bajnokok Ligája a prioritási listánkon? Ez az a kérdés, amit valamilyen formában mindenki megfogalmazhatott magában a nyolcaddöntő közeledtével. A bajnoki negyedik hely megszerzése mindennél fontosabb, az FA Kupa az egyetlen reális esélyünk idén, hogy trófeához jussunk, a BL-ben jól szerepelni viszont presztízskérdés, pláne most, hogy a két manchesteri csapatnak csak csütörtökön lesz elfoglaltsága. Józanul gondolkodva csak nagyon kevesen sorolnának minket az esélyesek közé, de hát így volt ez 2005/06-ban is az egyenes kieséses szakasz kezdetén, aztán evés közben megjött az étvágy. De érdemes-e álmodozni, vagy kezeljük a BL-t egyfajta bónuszként, és száműzzük a lista aljára?

O'Neill nem a legegyszerűbb ellenfelek közé tartozik. Ezt pár kellemetlen tapasztalatnak hála, már jól tudjuk. A tegnapi bemutatóból ezt újra sikerült megtanulni, szerencsére a lecke most hamarabb hozott gyümölcsöt. Az ír elvégzi a házi feladatát, a macskákkal csodát tett érkezése óta, fél szemmel láttam a szerdai meccsüket is véletlenül, és a kényszerű 120 perc után reméltem, hogy kisebb kihívást jelentenek majd. A lényeg, hogy ez elől a golyó elől sikerült elugornunk.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.
Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Bolton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Aston Villa elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Kis túlzással ugyan, de kijelenthetjük, hogy tegnap este a Swansea a játék legtöbb elemében felülmúlta a csapatunkat. Ha pedig őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondjam, ez egyáltalán nem volt meglepő. A Swansea egy stílusos csapat, amelyik a saját szintjén egészen látványosan játszik. Van egy kiváló kapusuk, jól passzoló középpályásaik, két technikás és gyors szélsőjük, valamint egy koránt sem kiemelkedő, de gólérzékeny csatáruk. Mi pedig az elmúlt egy hónapban egyértelműen hanyatló tendenciát mutatunk. A Wigan elleni 4 gólos győzelem óta mindössze az Aston Villa ellen sikerült egynél több gólt rúgni, pedig az a meccs sem a lehengerlő támadójátékunkról marad emlékezetes. A keret nagyon vékony, a kulcsjátékosok kezdenek kifulladni, ráadásul a szélsőhátvéd krízis is egyre aggasztóbb méreteket ölt. Wenger és a csapat számlájára sok minden írható, de ez például egy olyan tényező, amivel egyszerűen előre nem lehetett számolni. Az már más kérdés, hogy több mint két hete tart az átigazolási időszak, de még csak nem is érkezett olyan hír, hogy közel állnánk egy védő megszerzéséhez. Márpedig ez a szituáció már hetek óta kinyírja nem csak a védekezésünket, hanem a támadójátékunkat is.