"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

Hát, ezek a dús, fekete szőrű baszk nyuszik mindig meghozzák az ember kedvét az ünnepléshez. Na, az ilyen mondatok visszaolvasása után örülök igazán, hogy van egy csaj is a csapatban. Nem festett jól a dolog egészen a találkozó végéig sem, és hozzá kell tenni, szükség volt egy adag mákra is a győzelemhez, de a lényeg a lényeg: Mancini (megint) nem győzni jött az Emirates-be, hanem taljánkodni. Köszönjük meg szépen hát neki.

???

Vasárnap Cuntzville dicső csapata látogat az Emiratesbe, akik a temérdek mennyiségű pénz ellenére idén sem tudják megnyerni a bajnokságot. Szégyenszemre az utóbbi 20 év talán leggyengébb Unitede ismét begyűjti a bajnoki címet a liga legjobb keretét beelőzve. Én személy szerint ennek nagyon örülök, hiszen így tovább lehet röhögni az olyan árulókon, mint Samir Nasri. Az ő alakja az utóbbi fél évben gyakorlatilag egybeforrt a cunt szóval, szinte már szinonimaként is kezelhetjük a kettőt. A City elleni rangadó tehát kiváló alapot szolgál arra, hogy sorra vegyük az utóbbi pár év legnagyobb kantjait, akiknek maximum egy párhuzamos valóságban lehet majd szobra az Emirates előtt. Van itt mindenféle züllött alak. Bölcsőjébe belehányó balhátvéd, egy jellemtelen gall turista, vagy éppen egy szimplán pénzéhes buta fekália.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Történt tegnap, hogy a Liverpool Gerrard büntetőjével búcsúztatta a Manchester City-t a Ligakupából, ezzel az újgazdagok közel állnak ahhoz, hogy minden kupasorozatból kiessenek, persze ott van még nekik a bajnokság, amit jelenleg még vezetnek. A Pool drukkerekről eddig is tudtuk, hogy nem teljesen normálisak, azt viszont nem, hogy olykor jó fejek is. Az alábbi videó arról szól, hogy a hazafelé úton két jómadár észrevette, hogy a szomszéd autóban Nasri ül, majd miután gyorsan emlékeztették arra, mekkora szarházi, valamint arra, mennyi lett a meccs végeredménye, cuki módon értésére adták, hogy soha nem kellett volna elhagynia az Arsenalt. Meg persze jól kiröhögték. Nasri csak annyit válaszolt, hogy "top of the league", aztán a gázra lépett. We just love it...

(Ternyák úrnak köszönjük a videót.)

Szép lassan, de úgy néz ki, biztosan megérkeztünk a 2012-es esztendőbe, méghozzá a táblázat 4. helyén díszelegve, ami egy kisebb fajta csoda, ha a februártól szeptemberig tartó időszakot vizsgáljuk a világ legjobb csapatának már bizony tavalyi évkönyvében. Nekünk, szerkesztőknek vélhetően ez volt az első olyan naptári év az életünkben, amikor gyakorlatilag minden az Arsenalról szólt, igyekeztünk minél körültekintőbben, minél részletesebben információt közölni London legdicsőbb klubjáról. Persze nem elfelejtve azt, hogy egyikőnk sem szakértője a sportágnak, maximum a csapatnak, tehát a posztjaink mindig tartalmaztak egy jó adag személyes véleményt, s talán még ennél is több érzelmet, legyen ezeknek bármilyen előjele is.

Arséne Wenger Arsenalja blogolás szempontjából az egyik leghálásabb témakör, hiszen mindig van mit írni róla. Rengeteg esemény színezte a szurkolói létünket az elmúlt 365 napban, lapozás után a teljesség igénye nélkül igyekeztünk összekaparni Nektek a leglényegesebb dolgokat, hogy mit is kaptunk 2011-től...

Szögezzük le gyorsan: az a csúfság nem történhet a Premier League-gel, hogy a 2011/12-es kiírást az újgazdagok nyerik. Ismerek egy ős-sziti drukkert (értsd: még az arabok előtt), tőle mára minden felhatalmazást megkaptam arra, hogy porig alázzam ezt a csodaszép, szedett-vedett tahóválogatottat, bár mikor erre áldását adta, nem kevés jäger volt már benne, de akárcsak az elefánt, a jó kutya nem felejt.

Viszont semmi kedvem hozzá. Erről a csapatról már annyi rosszat leírtak (jogosan, tenném hozzá), hogy pár köpködő, ocsmánykodó mondat után nem sikerülne semmi újat írnom. Meg aztán azt is megtanultam nem olyan rég, hogy a jellemtelenséget nem lehet hosszasan ecsetelni, így minden további ilyen irányú szájtépésnek olyan izzadtságszaga lenne, mint Balotelli zoknijának. Nyilván lehetne poénkodni azzal, hogy jó pár százmillió font befektetéssel sem sikerült túljutniuk a BL csoportkörén, de hát ezen már hetek óta vihog a világ. Ettől függetlenül persze továbbra is ők számítanak az elsőszámú közellenségnek, s ha ezt a pénzherdáló, fölényeskedő, flegma attitűdöt egy másik szemszög alapján közelítjük meg, akkor elmondhatjuk, hogy a Machester City olyan, mint egy jó rap nóta. Vagyis, pontosítok, mint egy rossz hiphop szám. De egy tényleg nagyon rossz.

Szóval lapozás után a szöveget a legkeményebb manchesteri, lakótelepi rímfaragók tolják az ütemre, alávaló egyszerűséggel, úgy, ahogy sosem szeretnéd, s amitől Snoop Dogg is sírva fakadna. Szitirepp, biáccs!

Highlights, vagyis fontos mozzanatok. Meg összefoglaló, passz-és gólparádé, sérülések és gólörömök. Ám aki ezt várja az alant következő cikktől, az némiképp csalódni fog, ugyanis a kifejezés jelen esetben tágan értelmezendő: rovatunk az elmúlt hét eseményeivel, információival, néhol pletykáival foglalkozik, szigorúan hivatalos forrásokból merítve - kivéve persze, amikor nem. Megtudhatjátok, mi újság az Emirates háza táján, amikor éppen nincs meccs: ki mit hogy reagált le, ki sérült, ki épült fel, hogy gondolják a játékosok, és hogy gondolja Wenger. Repkednek majd a nyilatkozatok, mint a jó mentally strong idején a gólok, szóval fejekre vigyázni, let's get it started!
Tovább »

Wengernek már csak a BL trófea hiányzik a vitrinjéből. Idén is a selejtezőkből futottunk neki ennek a sorozatnak, újra felmondtuk az olasz leckét és az Udinesén keresztül egy érdekes csoportba kerültünk. A szurkolók többsége a német Dortmund mellett minket várt második helyen továbbjutónak, de a tapasztalat a mi oldalunkra billentette a mérleg nyelvét a körmérkőzések során, magabiztosan nyertük meg a csoportot már az ötödik fordulót követően. Leírni ezt elég könnyű, de szeptember közepén a bundás címvédője elleni idegenbeli találkozó kezdősípszava előtt a kezdőkörben mutatkozott be néhány játékosunk egymásnak. Az itt megszerzett pont, valamint a Marseille-ben aratott győzelem és Song csellója nagyon sokat ért a végelszámolásnál, így az egyenes kiesési rendszerben elméletileg egy könnyebb ellenfelet kapunk a holnap 12-kor kezdődő sorsoláson.

Wenger-nyilatkozatok. Úgyis elolvassuk minden egyes alkalommal. Felét sem hisszük el mondandójának - főleg a sérülésekről -, ráadásul ugyanazt szajkózza már másfél évtizede a Professzor, aki többnyire nem is a kérdésekre válaszol. Vele egy interjút készíteni igazi kihívás, szerencsére nekünk már ez is sikerült, ráadásul az otthonában. Nem ez volt az Útwenger  egyetlen riportja, korábban már megkérdeztük a gyerekeket a fociról. Míg Hajninak a csinos piros-fehér lányok jutottak, addig nekem a Kispestről átcsábított blogger. A Teamtalkban Tőletek kérdezek, most vendégszerzőnk orra alá dugtam virtuális mikrofont. Lapozás után megtudhatjátok, hogyan is látja új csapatát az első hetek után.

Highlights, vagyis fontos mozzanatok. Meg összefoglaló, passz-és gólparádé, sérülések és gólörömök. Ám aki ezt várja az alant következő cikktől, az némiképp csalódni fog, ugyanis a kifejezés jelen esetben tágan értelmezendő: rovatunk az elmúlt hét eseményeivel, információival, néhol pletykáival foglalkozik, szigorúan hivatalos forrásokból merítve - kivéve persze, amikor nem. Megtudhatjátok, mi újság az Emirates háza táján, amikor éppen nincs meccs: ki mit hogy reagált le, ki sérült, ki épült fel, hogy gondolják a játékosok, és hogy gondolja Wenger. Repkednek majd a nyilatkozatok, mint a jó mentally strong idején a gólok, szóval fejekre vigyázni, let's get it started!

A Fulham nem bosszantott, ez már igen. Még csak nem is azért, mert végig jobbak voltunk, megérdemeltük volna stb., nem is azért, mert a csatárainknak együtt nem volt egy fél egészséges lába a befejezésre, hanem talán mert titkon még reméltem, mégis nyerünk idén valamit, és hát valljuk meg: a Miki Egér Kupa volt erre a legjobb esélyünk.

Történt az, hogy Kolarov megsérült a tegnapi meccsen, így Mancini cserére szánta el magát Agüero személyében a 32. percben. A történethez hozzátartozik, hogy fél óra után már negyedjére hangzott fel a Samir you're a cunt - című dal az Emirates-ben, s így az sem túl meglepő, hogy Nasri minden labdaérintésénél erőteljes "booo" harsant fel a nézőtéren 90 percen keresztül. Legalább annyira értetlenül álltunk a képsorok előtt, mint maga Nasri, aki "valamiért" mindenáron távozni akart a pályáról, holott tisztán kivehető volt, hogy nem az ő mezszámát mutatta fel a 4. játékvezető a cserénél. Kérdéseink viszont vannak, mert a történetnek itt még nincs vége...

Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Wenger - kommunánk ezüsthátú hímgorillája, Imi úgy határozott, hogy újabb tömegpusztító fegyverrel látja el oldalunk olvasóit, így a lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.

Valójában semmi nem indokolja a mai mérkőzés ilyen jellegű felvezetését, s jelenleg még az sem tisztázott, hogy kinek és minek készül ez a poszt. Mindenesetre a futball élményének egyik legjobb velejárója, hogy mint a nézőjének, a pályán zajlódó történések bármelyikéhez lehetőséged van szimbolikus jelentőséget tulajdonítani. Ergo mindig van miről megemlékezni, van mit ünnepelni, ez pedig létrehoz egyfajta kötődést, s táplál egyfajta hitet.

Biztos mindenki emlékezik még Almunia legutolsó ámokfutására az Emirates-ben, tavaly szeptemberben. Aznap a 73. percben már 3-0-ra égtünk otthon a West Bromwich ellen, amiből kettőt a jó Manuel kooperált össze, pedig még 11-est is védett az első félidőben. Nasri még két gólt bevert a végén, de a szezon első veresége már a borítékban volt, ráadásul 8 nappal később elmentünk a Stamford-ra is egy pofonért, de hát akkor még nem Torres várta (mindhiába), hogy játékba vegyék a társai, s védekezni is szeretett / elég jól tudott a Chelsea.

Noh, de érintsük egy picit a mostani Ágyús trendet, induljunk meg holland vonalon, pár karakter erejéig nézzünk meg egy korábbi mérkőzést...