"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

A heti egyetlen játéknappal az a baj, hogy az embernek túl sok ideje marad gondolkozni. A QPR elleni zakóval sikerült még izgalmasabbá tenni a PL idei idióta szezonját, ráadásul a Szarkák ismét bejelentkeztek a negyedik helyért való harcba, ahol mi állunk a legjobban, de a csirkések is ugyanannyi pontot kapirgáltak össze, mint mi. Öt pont előnyt gyűjtöttünk össze a nagy menetelésben a Kékek és a fekete-fehér csíkosak előtt. Ezt kellene megtartani valahogy, mind the gap, pls. Van időnk a tabellát nézegetni, sőt, már kívülről tudjuk a sorsolásokat. Természetesen számolgatunk. Annyira sokára lesz a City elleni derbi, hogy kiszúrtam, Moyes beelőzte városuk másik csapatát. Ezek mennek a PL-ben, meg a bárányfelhők az égen. Tudom, hogy mindennél jobban akartam ezt a helyzetet szeptember óta, izzadtunk is eleget érte. De fél szemmel a BL-re vetem pillantásom, és ha nem szorul össze a gyomrom az idegtől, ha nem is szárad ki a torkom, de kicsit megcsóválom a fejem. Ebbe a nyolcba simán befértünk volna, sőt, az elődöntő sem lenne lehetetlen. Kicsit vicces ez az egész.

...avagy ha nincs tehetség, pótold mással!

Kizuhantunk a Béelből a milánói pusztulat ellen, már az odavágón aláásták terveinket, de hamar megemésztettük. Majd kicsit örömködtünk a Chelsea miatt, amint megmentette a futball ködös hazájának böcsületét a nemzetközi porondon. Ezt követően kárörömmel konstatáltuk, hogy Nasriék valószínűleg ugyanannyi kupát nyernek idén, mint mi. A gyenge Unitedet meg mi sem méri jobban, minthogy a Bilbao kétszer is egyértelműen jobb volt náluk.

Időközben már le is zajlott a Bajnokok Ligája következő körének sorsolása is. Minden napilap és website  arról fröcsög, hogy végre létrejöhet az APOEL-Benfica álomdöntő. De mi azért foglalkozhatunk a jóval esélytelenebb csapatokkal is (mint ahogy mindig tesszük az Arsenal esetében)! Előtérbe kerül hát legyőzött legyőzőnk, betekintünk a kulisszás hajtóművek mögé.

Ahogy az várható volt, a BL-ből való kiesés után azonnal ellepték a Robin van Persie átigazolásával foglalkozó "hírek" a virtuális sajtót, a múlt heti slágertéma a highest-earning Premier League player, magyarul legjobban kereső PL játékos volt, s természetesen mindezt a Manchester City vonatkoztatásával kreálják, de csak akkor lesz a legjobban kereső, ha Tevezt eladják. A képlet rendkívül egyszerű: nézd meg az Arsenalt, s vedd figyelembe, mik azok a tényezők, amelyekkel jelenleg nem tudják felvenni a versenyt, s ezek ugye a fizetések, valamint az átigazolási díjak. A rémhír pedig máris készen van, a kattintások garantáltak (mert csakis erről szól ez a cucc), főleg akkor, ha mindezt egy hitelesnek mondott oldalon hozzák le, mint például a The Times, persze ennek is csak a pletykarészlege, a Sunday Times foglalkozott ezzel, főoldalon azért még nem mernek ilyet írni, nehogy csorba essen azon a bizonyos hitelességen. A szurkolók általában tisztában vannak a klubjuk lehetőségeivel, magyarul nyugodtan le lehet írni, hogy Robin van Persie elfogadta a heti 210 ezer fontról szóló fizetési összeget, csak még az átigazolási díjról nem sikerült megegyeznie a klubnak (egy kaput mindig nyitva kell hagyni), s erre máris ugrik az olvasó. Más kérdés, hogy nagyon nincs mit elfogadnia, mivel az FA szabályzata szerint meg sem kereshetik a játékost az átigazolási időszakon kívül. Aztán persze beindulnak a különböző bulvármechanizmusok, mindenki átveszi a "cikket", mert minden mindennel összefügg, mint amikor Putyin elzárta a gázt, s másnap Britney Spears-nek elapadt a teje.

Lapozás után javarészt komoly dolgokkal foglalkozunk...

"We will try. We know we can put a better performance in and you can tell Milan that tomorrow we will play on a football pitch, a real football pitch." (A. Wenger) *

Lefőtt a KV. Ez a hajó már elment, Kassai Viktornak köszönhetően csak matematikai esélyünk maradt az AC Milan elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének hazai visszavágójára. Hiába volt végig jobb az olasz csapat, a les az les, a tizenegyes (nem megadása) meg tizenegyes (nem megadása). Az utolsó szalmaszálat vette el tőlünk honfitársunk, tegyük hozzá, nem először. Más lenne, ha csak kettő vagy három fával nyertek volna otthon Boatengék, a négy már sok, túl sok. Nem kell sokat visszamennünk az időben, nulla játékkal is képesek vagyunk jó eredményt elérni idegenben (Sunderland, Pool), ezért fájó a spori közreműködése. Fontos megjegyezni, hogy Wenger csúnyán benézte az odavágót, nem is kérdéses, így alakult ki a végeredmény Milánóban: 2+2 = 4-0.

2011.09.01. reggelén már tudtuk, hogy idén egyetlen célunk van, a bajnokságban valahogy visszajönni, az első négy hely egyikét (értsd: negyedik) megszerezni. Már akkor leírtuk, hogy vért fogunk izzadni, és ezt továbbra is tartjuk egyetlen kicsi módosítással: a sp?rs újra lőtávolba került, így még érem is lehet a vége, de azért vért kell pisálnunk. És ki kell hozzá esnünk ezen a napon. Nem lesz nehéz. Holnap reggelre mindenkiben tudatosulni fog, hogy hét éve nem nyerünk kupát.

Nem akartam semmi szokásosat írni az elemzésbe. Igazából nagy elemeznivalót sem láttam a meccsben, két mondatban össze tudnám foglalni mi történt, miért történt. Nem lesz sem terjedelemben sem tartalomban szokványos, de a lényeget igyekszem hálóra vetni.

Hol áll jelenleg a Bajnokok Ligája a prioritási listánkon? Ez az a kérdés, amit valamilyen formában mindenki megfogalmazhatott magában a nyolcaddöntő közeledtével. A bajnoki negyedik hely megszerzése mindennél fontosabb, az FA Kupa az egyetlen reális esélyünk idén, hogy trófeához jussunk, a BL-ben jól szerepelni viszont presztízskérdés, pláne most, hogy a két manchesteri csapatnak csak csütörtökön lesz elfoglaltsága. Józanul gondolkodva csak nagyon kevesen sorolnának minket az esélyesek közé, de hát így volt ez 2005/06-ban is az egyenes kieséses szakasz kezdetén, aztán evés közben megjött az étvágy. De érdemes-e álmodozni, vagy kezeljük a BL-t egyfajta bónuszként, és száműzzük a lista aljára?

Épp ezekben a pillanatokban megy a Milan-Juve Olasz Kupa elődöntő első felvonása, de nem tudom magam rávenni, hogy patakoztassam. Eltelt fél óra, még nincs gól - papírforma eredmény, otthon és idegenben az első összecsapáson jó az x mindkét csapat számára. Ez a harmadik mérkőzése piros-feketéknek, amióta megírtam az első részt róluk, gólt nem szereztek, pontot is csak egyet, tehát nem fut a szekerük. A mai leckét az AC Milan ellenlábasai mesélik el nekünk, mert a Calcio szerelmeseit kérdeztem, ők pedig megválaszolták, mit is kell tudnunk a BL ellenfelünkről, mire figyeljünk oda, hol sebezhető Allegri együttese, hol jobbak, mint mi. Nagy köszönet a sok infóért, reméljük, egy skalppal háláljuk meg mindezt. Lapozás után itáliai kérdezz-felelek.

Még Silvio Berlusconi sem tudta kitörölni azt a kis Milan darabkát a szívünkből, amit a van Basten-Rijkaard-Gullit rajzolt bele stoplissal. Maldini teljesítménye láttán többször kalapot emeltünk a múltban, de Cesc góljánál már az öklünket ráztuk, mert tudtuk, hogy a BL akkori címvédőjét teljesen megérdemelten búcsúztatjuk. Azóta eltelt pár esztendő és idén is a 16 között nézünk farkasszemet az olaszokkal. A sorsolást követően ugyanúgy féltenek minket, mint az Udinese ellen és a csoportkör kialakulás után is tették. Az NST-n kívül mindenhol egy icipicivel mi vagyunk az esélyesebbek, ugyanazt érzem, mint a hirös madridi összecsapás előtt, közel egyenlő képességű csapatok csatája következik.