Henri Lansbury lassan 13 éve az Arsenal focistája, lévén 1999-ben, 9 évesen csatlakozott a csapathoz. 8 évvel később, 2007. október 31-én be is mutatkozhatott a felnőtt csapatban, méghozzá a Sheffield elleni Ligakupa mérkőzésen, a 83. percben váltotta The Walcottot, s ezzel a 7 perccel le is tudta a szereplést arra a szezonra. Arséne Wenger korábban azt nyilatkozta róla, hogy Henri tipikusan az a játékos, akit nagyon nagyra tart és becsül, főként a hozzáállása, a teherbírása és a képességei miatt. Mindezeknek kissé ellent mond, hogy Lansbury 5 év alatt mindösszesen 8 alkalommal lépett a pályára az Arsenal színeiben, ebből egyetlen egyszer kezdőként, igaz akkor gólt is szerzett, méghozzá a Tottenham ellen szintén a Ligakupában, 2010. szeptember 21-én. Különös ismertetőjele, hogy valóban nagyon jó játékos, így az Ágyús szurkolók jó ideje nem értik, miért van állandóan kölcsönben, hiszen játszott már a Scunthorpe, a Watford, a Norwich és a West Ham csapatában, ahol jelenleg is rúgja a bőrt. A korosztályos válogatottakban kis túlzással számolatlanul lövi a gólokat, ezt például pár órája követte el:

Valóban, kapusgól, de bazzeg...

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

A megszokott taktikai elemzéstől most eltekintenénk, egyrészt a tegnapi győzelmet nem kell magyarázni, hiszen kötelező volt (45 perc után felhagytunk az értelmetlen ívelgetéssel, s azt csináltuk, amihez értünk, lett is eredménye), másrészt a rovat tulajdonosa éppen nyaralását tölti, így rám maradt a feladat, s mivel a futball ezen részéhez bizonyítottan nem sokat konyítok, maradok a kaptafánál. Habár a héten született egy „poszt”, amiért talán elnézést kellene kérnem, talán nem, mindenesetre nem fogok, szóval bocs, hogy nem bocs. S ugyan a benne írtakat továbbra is fenntartom, mégis sikerült pár pozitív dolgot összekaparnom, a szokásos melodráma és eszmei mondanivaló nélkül.

Az Arsenal átigazolási politikája talán ezen a nyáron kapja az eddigi legkomolyabb össztüzet, aminek ezer meg egy oka van, s köztünk bizony van jogos ellenvetés, nem is kevés. Az, hogy a Manchester City-nek már egy fél kezdőre való játékost ajándékoztunk az utóbbi években, mindenképpen elítélendő dolog. Bár aki menni akar, hadd menjen (és szarjon erőspistás zsilettpengét), legalább 72 millióval beljebb vagyunk, hiszen a fősejk eddig ennyit utalt át a számlánkra, ráadásul egy összegben, amiért jár egy fintorgó nyelves. Fabregas mondjuk nem közvetlen riválishoz igazolt, de ezt hagyjuk is.

A helyzet viszont mégsem annyira rossz a jövőre nézve, mint látni véljük. A jövőre, hangsúlyozom, nem az idei szezonra.

Az Arsenal története során eddig 7 alkalommal tudta megnyeri a 18 éven aluliak számára kiírt FA kupát. Az ebben a sorozatban pályára lépő játékosok közül jelenleg is többen meghatározó szerepet töltenek be az első csapatban, mint például Cesc Fabregas, Johan Djourou, Nicklas Bendtner vagy éppen Alex Song. Csak néhány név a 14 jelenlegi Arsenal játékos közül, akik megjárták ezt a lépcsőfokot mielőtt bemutatkozhattak volna Arséne Wenger csapatában. Legutóbb a 2008/2009-es szezonban sikerült elhódítania ezt a trófeát a már évek óta Steve Bould által irányított U18-as csapatnak. Közülük nagyon sokan mára bemutatkozhattak az első csapatban és van, aki már abszolút alapembernek számít. Hogy kiket küldött pályára az egykori legendás Arsenal védő a kupában és milyen ellenfelekkel kellett szembenézniük, azt a lapozás után megtudhatjátok.

Közeledik a szombati derbi, és mi kényszeresen is úgy éreztük, hogy muszáj valamit produkálnunk ezzel kapcsolatban. Most megmutatjuk azt, hogy hogyan söpörték le a pályáról Bradyék a csirkéseket, hogy hogyan ünnepelhettünk kétszer is bajnoki címet a White Hart Lanen, valamint azt, hogy a Tottenhamhet még Aliadiere is képes kivégezni. Popcornt (sonkás szendvicset, kávéházi kroaszant, Mars szeletet, joghurtot) a kézbe, videózni fogunk.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy az idei szezonban eddig nem nekünk kedvezett a Ligakupa sorsolása. Indulásnak rögtön egy derby a Tottenham ellen idegenben, most pedig egy szintén nehéznek ígérkező idegenbeli meccs az utóbbi években eléggé hányatott sorsú Newcastle ellen. Lehetne rosszabb is mondhatnánk, de igazából rajtunk kívül már csak 3 komolyan vehető csapat van versenyben. Az egyik közülük a Newcastle.

A 20 éves Henri Lansbury lassan már igazi öregfiúnak számít az Arsenal tehetséges fiataljai között. A remek képességű középpályás már egy igazán jól ismert név a szurkolók körében, hiszen már 2007-ben debütálhatott az első csapatban egy Sheffield United elleni Ligakupa találkozón.

Néhány sikeres kölcsönszereplés után Lansbury előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a 2010/11-es szezonban helyet követeljen magának az Ágyúsok felnőtt keretében. Mi már tudjuk, hogy jó úton jár…
Tovább »