"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

A WBA legyőzésével megszereztük a hőn áhított harmadik helyet, és egyúttal megtartottuk 1 pontos előnyünket a Spurs előtt, tehát idén is volt St. Totteringham’s Day, zsinórban tizenhetedik alkalommal - utoljára 1994/95-ben maradt el az ünnep. Bár ezt csak utólag tudtam meg, és számunkra kevésbé érdekes, de máshol is volt dráma bőven a Premier League utolsó fordulójában, a kant végül bajnok lett, a magyar kapusoknak meg pocsék napjuk volt. Nem úgy, mint a magyar gúnároknak, akiknek egy jelentős és hangos csoportja csatlakozott hozzánk erre a délutánra. Dolgoztak a májak, esővíz helyett sör folyt az Andrássy úton (szó szerint), hajszálak őszültek meg, torkok rekedtek be, de erőfeszítéseinket siker koronázta (meg enyhe másnaposság). Nehéz lesz szavakba önteni a vasárnapot és benne a meccset, de megpróbálkozom vele.

A liga legrosszabb formájában lévő csapata kétségtelenül a Farkasoké, a 10 meccses mérlegük egyetlen győzelmet (QPR A), ugyanennyi ikszet (Castle A), és 8 zakót mutat, többek közt a Fulham és a United is felpofozta őket (5-0), legutóbb Stoke városában égtek meg, jelenleg 6 mérkőzés óta nyeretlenek, 4 szerzett és 19 benyelt találat kíséretében.

Szóval míg azon tűnődünk, miként vált Mikel Artetából egy újabb wengeri jobbkéz Song mellett a középpályán, vizsgáljuk meg a csapat többi részét is, mert a mai meccsre clean sheetet és Robin triplát orrantunk nagyképűen, annak ellenére, hogy erről magunk sem vagyunk meggyőződve teljesen. Vagy igen?

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink QPR elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Everton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Newcastle elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Ahogy az várható volt, a BL-ből való kiesés után azonnal ellepték a Robin van Persie átigazolásával foglalkozó "hírek" a virtuális sajtót, a múlt heti slágertéma a highest-earning Premier League player, magyarul legjobban kereső PL játékos volt, s természetesen mindezt a Manchester City vonatkoztatásával kreálják, de csak akkor lesz a legjobban kereső, ha Tevezt eladják. A képlet rendkívül egyszerű: nézd meg az Arsenalt, s vedd figyelembe, mik azok a tényezők, amelyekkel jelenleg nem tudják felvenni a versenyt, s ezek ugye a fizetések, valamint az átigazolási díjak. A rémhír pedig máris készen van, a kattintások garantáltak (mert csakis erről szól ez a cucc), főleg akkor, ha mindezt egy hitelesnek mondott oldalon hozzák le, mint például a The Times, persze ennek is csak a pletykarészlege, a Sunday Times foglalkozott ezzel, főoldalon azért még nem mernek ilyet írni, nehogy csorba essen azon a bizonyos hitelességen. A szurkolók általában tisztában vannak a klubjuk lehetőségeivel, magyarul nyugodtan le lehet írni, hogy Robin van Persie elfogadta a heti 210 ezer fontról szóló fizetési összeget, csak még az átigazolási díjról nem sikerült megegyeznie a klubnak (egy kaput mindig nyitva kell hagyni), s erre máris ugrik az olvasó. Más kérdés, hogy nagyon nincs mit elfogadnia, mivel az FA szabályzata szerint meg sem kereshetik a játékost az átigazolási időszakon kívül. Aztán persze beindulnak a különböző bulvármechanizmusok, mindenki átveszi a "cikket", mert minden mindennel összefügg, mint amikor Putyin elzárta a gázt, s másnap Britney Spears-nek elapadt a teje.

Lapozás után javarészt komoly dolgokkal foglalkozunk...

A jelek szerint nemrég indított rovatunk komolyabb szintű népszerűségnek örvend a törzsolvasóink körében, hiszen egy újabb gúnárpajtásunk lepett meg minket egy ide vonatkozó poszttal. Hajtás után morphine komment-, sport- és italozótárs osztja meg velünk, miért is érzi azt, hogy a 2011-es augusztusi napfényében a bronz is szépen csillogna számára.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink AC Milan elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Nektek is jólesett? Mivel azért még mindig rulettszerű meccseink vannak, előre nem igazán lehetett mit tippelni az eredményre. Viszont ugyancsak ez ad jogosítványt a lehető legjobban való reménykedésre is. Na és hát az ilyen hétvégéken azért az egyszeri gúnár arca reménytelenül mosolyba mered. Aggódó természetem miatt nem tudom szem elől veszíteni a keddi hideg zuhanyt, de legalább addig élvezzük, amit lehet.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Liverpool elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Hol áll jelenleg a Bajnokok Ligája a prioritási listánkon? Ez az a kérdés, amit valamilyen formában mindenki megfogalmazhatott magában a nyolcaddöntő közeledtével. A bajnoki negyedik hely megszerzése mindennél fontosabb, az FA Kupa az egyetlen reális esélyünk idén, hogy trófeához jussunk, a BL-ben jól szerepelni viszont presztízskérdés, pláne most, hogy a két manchesteri csapatnak csak csütörtökön lesz elfoglaltsága. Józanul gondolkodva csak nagyon kevesen sorolnának minket az esélyesek közé, de hát így volt ez 2005/06-ban is az egyenes kieséses szakasz kezdetén, aztán evés közben megjött az étvágy. De érdemes-e álmodozni, vagy kezeljük a BL-t egyfajta bónuszként, és száműzzük a lista aljára?

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.
Tovább »

Nagyon sokan leginkább azt csodálják (vagy csodálták) Wengerben, hogy olykor a semmiből képes előkotorni aprópénzért nagyon jó játékosokat. Gondoljunk csak Freddie Ljungbergre, vagy éppen Kolo Touréra. Mindkét játékos meghatározó tagja volt a veretlen csapatnak, és számos fantasztikus pillanatot szereztek a szurkolóknak. Sajnos sok minden más mellett Arséne-nek ez a képessége is gyengülni látszik, de azért néha mégis képes villantani valamit. 2010 nyarán nem kevesebb, mint négy középhátvéd hagyta el a csapatot. Név szerint William Gallas, Sol Campbell, Philippe Senderos és Mikael Silvestre. A legtöbben egy már ismert klasszis védőt vártak, és jogosan. Akkor egyedül Thomas Vermaelen maradt megbízható pontként a védelem tengelyében, valamint volt még egy egész éves kihagyás után lábadozó Djourou. Erre mi történt? Július 7-én a klub bejelentette Laurent Koscielny leigazolását. Egy olyan játékosét, akiről addig maximum az hallott, vagy látta játszani, aki megszállottja a francia bajnokságnak. Mi pedig csak néztünk magunk elé, hogy ennyi? Így fogunk nekivágni a szezonnak? Aztán tényleg így történt. (Ha nem számítjuk Wenger augusztusi szuper igazolását Sebastien Squillaci személyében)

Tovább »

Amikor 2010 júliusában aláírt az Arsenalhoz, Laurent Koscielny minden tekintetben kimerítette a wengeri igazolás fogalmát. Francia, de azért egy másik nép vére is csörgedezik az ereiben, egy évnyi francia első osztályú tapasztalat volt a háta mögött, és a szurkolók 95 százaléka akkor találkozott először a nevével, amikor a sajtóban megszellőztették az átigazolás hírét. Jézusom, ennek mekkora füle van - emlékszem, ez volt az első gondolatom, amikor a hivatalos honlapon megláttam őt piros-fehérbe öltözve. Hamar közismertté vált róla az a félelmetesnek és hihetetlennek tűnő statisztikai adat, miszerint egész előző szezonban egyetlenegy párharcot veszített el a francia bajnokságban. Aztán a Premier League nyitófordulójában rögtön a kezdőben találta magát, és bizonyította, hogy az imént említett stat nem tévedés volt, ugyanis egy az egyben zsebre vágta Fernando Torrest, pedig akkoriban még nem a spanyolon röhögött a fél focivilág, inkább féltek tőle. A kiállítása ellenére nagyon ígéretes bemutatkozásnak lehettünk szemtanúi, amit a szezon végéig további 42 meccs követett. Valószínűleg nem így volt eltervezve, de Vermaelen egész éves sérülése nem hagyott más kiutat, és bár útközben láttunk néhány kevésbé meggyőző teljesítményt is tőle, összességében egy szikrázóan tehetséges középhátvédet ismerhettünk meg a legyezőfülű franciában. Fejlődése azóta is töretlen, mostanra nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy minden gúnár csodálattal néz a Kosra, de talán az egész állatkert is. Növekvő népszerűségének egyik bizonyítéka az is, hogy Laurent a januári Arsenal-magazin címlapfiúja lett, a borító alatt pedig Julien Laurens beszélgetett vele hosszasan a beilleszkedés nehézségeiről, a hibákról, a Ligakupa-döntőről, a küzdőszellemről, a keretben tapasztalható hangulatról, meg sok minden másról. Lapozás után ennek az interjúnak a fordítása következik.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Bolton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Madridban és Londonban áll a bál, pedig még február sincs. A Real Madrid és az Arsenal kispadján egy-egy olyan szakember ül, akik az elmúlt másfél évtizedben fenekestől felforgatták a világ labdarúgását. Eredményeikkel nehéz vitába szállni, volt és jelen játékosok nyilatkozataival pedig felesleges. De valami nagyon nem stimmel a két klubbal napjainkban.