Oké, én is elbasztam. A 2011 tavaszán bemutatott mélyrepülés alatt elképesztő határozottsággal álltam a Wenger out tábor tagjai közé, majd ezt a nyári események csak megerősítették. Viszont én, a nagylelkűség és a könyörület mintapéldánya, az átigazolási időszak zárása előtt adtam még egy esélyt az öregnek, hogy bizonyítsa, még mindig alkalmas, hogy ezt a csapatot irányítsa. Megfogadtam, hogy nem fogom minősíteni a munkáját egészen a szezon végéig, most viszont eljött az idő, hogy összegezzem magamban, hogy mi is történt az elmúlt idényben. Röviden: Wenger bizonyított. Ha valaki nekem azt mondja a 8-2 után, hogy a 3. helyen fogunk végezni, és megelőzzük a Chelseat valamint a Tottenhamet, akkor valószínűleg megkérdezem az illetőtől, hogy mit iszik, és kérek belőle. Most viszont ez nem más, mint a valóság, és hogy ezt elértük, az körülbelül olyan mértékben köszönhető Wengernek, mint a tavalyi mélyrepülés.

"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Szerintem mindannyian úgy vagyunk vele, hogy minden meccs után elégedettek vagyunk, amit megnyert a csapatunk. Ha szemkápráztató játékkal és sok góllal, akkor azért, ha pedig gyengén játszva, de magukból mindent kiadva, akkor azért. Személy szerint nekem mindig azok a meccsek voltak a kedvenceim, amiket az utolsó percben tudtunk behúzni. Lehetőleg az utolsó fél órában már teljesen egykapuzva, naggyá téve az ellenfél kapusát, miközben mi minden egyes helyzet után azért imádkozunk, hogy csak legyen még egy következő, és abból szülessen már végre gól. És nem születik. Egészen az utolsó percig, mikor már annyira idegesek vagyunk, hogy a kezünket sem tudjuk tovább tördelni, a tekintetünket pedig egy percre sem tudjuk levenni a meccsről. Akkor pedig jön egy utolsó helyzet, egy utolsó lehetőség, és BUMM. Bent van, mi pedig földöntúli boldogsággal ugráljuk körbe a minket körülvevő teret, miközben az öklünket rázzuk és általunk addig elképzelhetetlennek tartott magasságokba emeljük a hangunkat.

Az utóbbi pár hétben jócskán volt részünk ilyen élményekben, és a dologban az az igazán meglepő, hogy akármilyen sűrűséggel éled át ugyanazt, maga az élmény egyszerűen semmit sem veszít a varázsából. A Sunderland, a Liverpool és a Newcastle ellen lejátszott mérkőzések után tehát egyértelműen adta magát az ötlet, hogy néhány évre visszamenőleg elevenítsük fel ezeket az emlékeket. Utolsó perces csodák következnek a Highbury utáni korszakból.

Tovább »

Ha már így futball nélkül maradtunk erre a hétvégére, az ESPN jóvoltából itt van két kisfilm, melyek kellő mértékben fogják megédesíteni ezt a napfényes vasárnap délutánt...

Ahogy az várható volt, a BL-ből való kiesés után azonnal ellepték a Robin van Persie átigazolásával foglalkozó "hírek" a virtuális sajtót, a múlt heti slágertéma a highest-earning Premier League player, magyarul legjobban kereső PL játékos volt, s természetesen mindezt a Manchester City vonatkoztatásával kreálják, de csak akkor lesz a legjobban kereső, ha Tevezt eladják. A képlet rendkívül egyszerű: nézd meg az Arsenalt, s vedd figyelembe, mik azok a tényezők, amelyekkel jelenleg nem tudják felvenni a versenyt, s ezek ugye a fizetések, valamint az átigazolási díjak. A rémhír pedig máris készen van, a kattintások garantáltak (mert csakis erről szól ez a cucc), főleg akkor, ha mindezt egy hitelesnek mondott oldalon hozzák le, mint például a The Times, persze ennek is csak a pletykarészlege, a Sunday Times foglalkozott ezzel, főoldalon azért még nem mernek ilyet írni, nehogy csorba essen azon a bizonyos hitelességen. A szurkolók általában tisztában vannak a klubjuk lehetőségeivel, magyarul nyugodtan le lehet írni, hogy Robin van Persie elfogadta a heti 210 ezer fontról szóló fizetési összeget, csak még az átigazolási díjról nem sikerült megegyeznie a klubnak (egy kaput mindig nyitva kell hagyni), s erre máris ugrik az olvasó. Más kérdés, hogy nagyon nincs mit elfogadnia, mivel az FA szabályzata szerint meg sem kereshetik a játékost az átigazolási időszakon kívül. Aztán persze beindulnak a különböző bulvármechanizmusok, mindenki átveszi a "cikket", mert minden mindennel összefügg, mint amikor Putyin elzárta a gázt, s másnap Britney Spears-nek elapadt a teje.

Lapozás után javarészt komoly dolgokkal foglalkozunk...

"We will try. We know we can put a better performance in and you can tell Milan that tomorrow we will play on a football pitch, a real football pitch." (A. Wenger) *

Lefőtt a KV. Ez a hajó már elment, Kassai Viktornak köszönhetően csak matematikai esélyünk maradt az AC Milan elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének hazai visszavágójára. Hiába volt végig jobb az olasz csapat, a les az les, a tizenegyes (nem megadása) meg tizenegyes (nem megadása). Az utolsó szalmaszálat vette el tőlünk honfitársunk, tegyük hozzá, nem először. Más lenne, ha csak kettő vagy három fával nyertek volna otthon Boatengék, a négy már sok, túl sok. Nem kell sokat visszamennünk az időben, nulla játékkal is képesek vagyunk jó eredményt elérni idegenben (Sunderland, Pool), ezért fájó a spori közreműködése. Fontos megjegyezni, hogy Wenger csúnyán benézte az odavágót, nem is kérdéses, így alakult ki a végeredmény Milánóban: 2+2 = 4-0.

2011.09.01. reggelén már tudtuk, hogy idén egyetlen célunk van, a bajnokságban valahogy visszajönni, az első négy hely egyikét (értsd: negyedik) megszerezni. Már akkor leírtuk, hogy vért fogunk izzadni, és ezt továbbra is tartjuk egyetlen kicsi módosítással: a sp?rs újra lőtávolba került, így még érem is lehet a vége, de azért vért kell pisálnunk. És ki kell hozzá esnünk ezen a napon. Nem lesz nehéz. Holnap reggelre mindenkiben tudatosulni fog, hogy hét éve nem nyerünk kupát.

A Kötényblog szerzőjét ismerve tudom, hogy vannak olyan nők, akik képesek a létezésük döntő részét a focinak szentelni, s persze tudomásunk van olyan hölgyekről is, akik nem csak követik, de űzik is a világ legjobb sportját. Ez utóbbi azonban mindig is kétféle érzést fog kiváltani egy átlagos hímből, lévén a futball elvileg férfias sport, de mondhatjuk úgy is, hogy a legférfiasabb (bár ezzel a rögbi rajongói sosem fognak egyetérteni). A futball és a nők kapcsolata több szempontból is érdekes, s persze nem mentes az olykori rosszmájú megjegyzésektől, hiszen mikor egy nő értekezik a fociról, akkor előbb-utóbb mindenképp előkerül egy faszi, aki úgyis jobban tudja. Ami reméljük minden nőnek evidens.

A szurkolói lét kezdete ellenben nemtől függetlenül, a legtöbb esetben fiatalon történik, így aztán a leginkább azon kérdés furdalja a hímsoviniszta oldalunkat, vajon tényleg létezik-e olyan élethelyzet, mikor két tinédzser lány, kissé megszédülve az első gintoniktól, a kedvenc focistáján örömködik a diszkóban a bárpultnál, miközben a hangfalakból felcsendül Haddaway-től a varizlóv.

Nem ígérjük, hogy erre választ kaptok a hajtás után, viszont az első két rész megkérdőjelezhetetlen sikere után most újabb két gúnárcsajszi következik, mert hát mivel is ünnepelhetnénk még jobban a Sp?rs kitömését, mint 1-2 olyan lánnyal, akik szintén kiordították a gyomrukat a hétvégén. Lapozz, de csak érzéssel...

Roberto Carlos szabija a franciáknak – kifli. Van Basten az oroszoknak – kapásból a hosszúba. Zizu BL-döntős gólja – félfordulat. Dennis ’Castle ellen – beforgatás. Maradona kezezése – inkább a szóló. Gazza a skótoknak szerzett okos gólja még ’96-ból – esernyőőőőő, bazdmeg, esernyőőőő. Henry fejese a tehenesek ellen – bólintás. A Keselyű csellója az alapvonalig – mégegycselmégegycsel. Öcs Bácsi megmozdulása a Wembleyben – visszahúzta. Cantona emelés – gallér. Ronaldo – bicikli. És még sorolhatnám a szebbnél szebb cumikat, kapásgólokat, szabadokat, sarkazásokat, okos-, sorsdöntő-, utolsó pillanatos-, illetve bődületes találatokat. Minden klasszikusból több tucat van a fejünkben, ami hétről hétre gyarapszik. Például pár napja Messi lőtt egy fifikásat, CR meg egyet háttal a kapunak, persze mindkét fajtából Henry-nek is van a repertoárjában.

Emlékszünk ezekre, mert vagy ezerszer láttuk őket. Amikor eszünkbe jut, akkor a hűűűűű, hóóóóóó, aztaaaaa, úúúúúú, ááááááá felkiáltással tudatjuk, hogy nem kis gólokról van szó. Előfordul, hogy a találat szerzőjét mikrofonvégre kapják a bizonyos legszebb, a legfontosabb, legeslegleglegemlékezetsebb góljairól. Nekünk most a sp?rs elleni 5 dugónk szerzőjét sikerült nyilatkozatra bírnunk a gól körülményéről, hogyan estek, mit éreztek, satöbbi. Szerencsére minden találatunkat más játékosunk szerezte, így öt rövid értékelést olvashattok, csak lapozni kell.

A Kötényblog szerzőjét ismerve tudom, hogy vannak olyan nők, akik képesek a létezésük döntő részét a focinak szentelni, s persze tudomásunk van olyan hölgyekről is, akik nem csak követik, de űzik is a világ legjobb sportját. Ez utóbbi azonban mindig is kétféle érzést fog kiváltani egy átlagos hímből, lévén a futball elvileg férfias sport, de mondhatjuk úgy is, hogy a legférfiasabb (bár ezzel a rögbi rajongói sosem fognak egyetérteni). A futball és a nők kapcsolata több szempontból is érdekes, s persze nem mentes az olykori rosszmájú megjegyzésektől, hiszen mikor egy nő értekezik a fociról, akkor előbb-utóbb mindenképp előkerül egy faszi, aki úgyis jobban tudja. Ami reméljük minden nőnek evidens.

A szurkolói lét kezdete ellenben nemtől függetlenül, a legtöbb esetben fiatalon történik, így aztán a leginkább azon kérdés furdalja a hímsoviniszta oldalunkat, vajon tényleg létezik-e olyan élethelyzet, mikor két tinédzser lány, kissé megszédülve az első gintoniktól, a kedvenc focistáján örömködik a diszkóban a bárpultnál, miközben a hangfalakból felcsendül Haddaway-től a varizlóv.

Nem ígérjük, hogy erre választ kaptok a hajtás után, viszont az első két rész megkérdőjelezhetetlen sikere után most újabb két gúnárcsajszi következik (meg holnap még kettő), mert hát mivel is ünnepelhetnénk még jobban a Sp?rs kitömését, mint 1-2 olyan lánnyal, akik szintén kiordították a gyomrukat a hétvégén. Lapozz, de csak érzéssel...

Közel a kilencvenhez, ősz hajkoronával és szakállal, kedvenc  hintaszékedben pipázva ülsz a ropogó kandallótűz mellett egy decemberi fagyos estén. Kutya alszik a szőnyegen, körülötted unokák játszanak, feleséged isteni almás-fahéjas pitével kínál, kapsz egy puszit is mellé a homlokodra. A jóleső, ismerős ajkak megdobbantják szíved, melegséggel telik meg lelked, a háttérben pedig felcsendül a PL hivatalos himnusza.  A kezdő sípszóig van még negyed óra, a stúdióban elemzik a két csapatot, rápillantasz a tabellára, nem változott az elmúlt forduló óta. A dobogóért vagyunk harcban, hazai pályán kötelező begyűjteni a három pontot. Az egyik csemete megkérdi: "Papa, te voltál már igazi meccset nézni?" Mosoly jelenik meg arcodon, köréd gyűjtöd egykettőre a lurkókat, és elmeséled életed első londoni utazását. Hajtás után Szabó Ádám beszél a 7-1-es élményéről. Utálunk ezért!

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

17:15 GMT, Stadium of Light, FA-kupa. Ezek a fontosabb koordinátái a mai Sunderland elleni mérkőzésnek, amit 7 napon belül már másodszor élvezhetünk - tulajdonképpen csak a körítés lesz más, hiszen múlt héten a PL keretein belül csaptunk össze velük. Akkor kedvezően végződött a találkozó, bár hozzá kell tennünk, hogy az 1-2-es eredményhez szükség volt Henry segítségére is, és a Milan is csúfosan elpáholt minket azóta. Erről, valamint a mai esélylatolgatásról lesz szó alant, aki azonban vadkutya-szerű buzdító mentalityi-turmixra számít, az csalódni fog, hiszen Henryhoz hasonlóan kedvenc Főnökünk is utánozhatatlan. Lapozás után jöjjön tehát egy rendhagyó beharang, melyből kiderül, hogy az Arsenal-közeli blogok, illetve a különböző hivatalos(abbnak tekinthető) sajtóorgánumok mit gondolnak ma esti esélyeinkről.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.
Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

A Chelsea meccs előtt írtam, hogy átkok nincsenek és a srácok szépen rá is cáfoltak. Azonban nem tehetek róla, de kaján örömmel tölt el, hogy egy átok nem akar megcáfolódni. Robinson mindig is szeretett szopni tőlünk, mindegy milyen csapatban veszélyeztette a hálót. Úgy fest ez már változatlan marad, míg a kapus karrierje tart. Lényeg a lényeg, nem egy világverő csapattal álltunk szemben, de akkor is jól esett 7-et zavarni nekik.