Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Madridban és Londonban áll a bál, pedig még február sincs. A Real Madrid és az Arsenal kispadján egy-egy olyan szakember ül, akik az elmúlt másfél évtizedben fenekestől felforgatták a világ labdarúgását. Eredményeikkel nehéz vitába szállni, volt és jelen játékosok nyilatkozataival pedig felesleges. De valami nagyon nem stimmel a két klubbal napjainkban.

"A man of good will is a teabag, and the world is a cup of hot water". Mondta kedvenc haverinám, épp a bemutatásra kerülő személy születésnapján. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan vezessem fel ezt a bejegyzést. Élnek a világon olyan emberek, akik az élet és környezetük katalizátorai. Száraz és tudományos szó, de talán a legmegf elelőbb. Olyan emberek, akik bármerre járnak, bármit tesznek, mindenhol és mindenben új dolgok születnek körülöttük, bármihez nyúlnak az kivirágzik, aminek már csírája van, az szárba szökken, ami hervadni kezdett feléled, s aminek csak egyetlen jó oldala van, az csak azt kezdi mutatni. Nem tudom, hogy az "ember" kifejezés elég találó-e rájuk, annyira különböznek, annyival jobbak, mint mindenki más, és annyival többet adnak a világnak.
Következzen az a személy, aki a világnak adta Ronaldot, Guardiolat, Villas-Boas-t, az első és egyetlen, aki bánni tudott Gascoigne-nal, s az egyetlen, akiről Jóska csak és kizárólag mély tisztelettel és elismeréssel beszél: Sir Bobby Robson.

Sokáig tanakodtunk szerkesztőségileg, hogy vajon mit és hogyan írjunk ez elé az összecsapás elé. Hogy tudnánk-e olyan cikket írni, aminek segítségével elkerülhetjük azokat a kommenteket, amikkel évek óta tele van az internet, gyakorlatilag témakörtől függetlenül. Hogy a Barcelona fényezésén kívül vajon léteznek-e olyan tartalmú mondatok, amik nem váltják ki azokat a reakciókat, amelyeknek már a gondolatától is önálló életre kel a bélrendszerünk. Sajnos rá kellett jönnünk, hogy lehetetlen feladat áll előttünk, így a megvalósítására tett erőfeszítéseket lesöpörtük az asztalról.

A Barcelona játékáról, valamint a játékosairól már minden szépet leírtak előttünk, s mivel a vész elkerülhetetlen, úgy döntöttünk, hogy csak a biztosat vállaljuk be, magyarul lesüllyedünk arra a szintre, ahol kizárt, hogy győzzünk, hiszen embertelen méretű rutinnal fogjuk magunkat szembeállítani. Igen, jól érzed, kedves nem Barca szurkoló, olyan gondolatokat fogunk jelen cikkben megfogalmazni, ami elég régóta nyomja az oldalunkat, s amiket Te is kimondanál, ha nem lenne a katalán csapat annyira nagyszerű…

Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Wenger - kommunánk ezüsthátú hímgorillája, Imi úgy határozott, hogy újabb tömegpusztító fegyverrel látja el oldalunk olvasóit, így a lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.