A WBA legyőzésével megszereztük a hőn áhított harmadik helyet, és egyúttal megtartottuk 1 pontos előnyünket a Spurs előtt, tehát idén is volt St. Totteringham’s Day, zsinórban tizenhetedik alkalommal - utoljára 1994/95-ben maradt el az ünnep. Bár ezt csak utólag tudtam meg, és számunkra kevésbé érdekes, de máshol is volt dráma bőven a Premier League utolsó fordulójában, a kant végül bajnok lett, a magyar kapusoknak meg pocsék napjuk volt. Nem úgy, mint a magyar gúnároknak, akiknek egy jelentős és hangos csoportja csatlakozott hozzánk erre a délutánra. Dolgoztak a májak, esővíz helyett sör folyt az Andrássy úton (szó szerint), hajszálak őszültek meg, torkok rekedtek be, de erőfeszítéseinket siker koronázta (meg enyhe másnaposság). Nehéz lesz szavakba önteni a vasárnapot és benne a meccset, de megpróbálkozom vele.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Stoke City elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Aston Villa elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Everton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Newcastle elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

A jelek szerint nemrég indított rovatunk komolyabb szintű népszerűségnek örvend a törzsolvasóink körében, hiszen egy újabb gúnárpajtásunk lepett meg minket egy ide vonatkozó poszttal. Hajtás után morphine komment-, sport- és italozótárs osztja meg velünk, miért is érzi azt, hogy a 2011-es augusztusi napfényében a bronz is szépen csillogna számára.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Milan elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Hol áll jelenleg a Bajnokok Ligája a prioritási listánkon? Ez az a kérdés, amit valamilyen formában mindenki megfogalmazhatott magában a nyolcaddöntő közeledtével. A bajnoki negyedik hely megszerzése mindennél fontosabb, az FA Kupa az egyetlen reális esélyünk idén, hogy trófeához jussunk, a BL-ben jól szerepelni viszont presztízskérdés, pláne most, hogy a két manchesteri csapatnak csak csütörtökön lesz elfoglaltsága. Józanul gondolkodva csak nagyon kevesen sorolnának minket az esélyesek közé, de hát így volt ez 2005/06-ban is az egyenes kieséses szakasz kezdetén, aztán evés közben megjött az étvágy. De érdemes-e álmodozni, vagy kezeljük a BL-t egyfajta bónuszként, és száműzzük a lista aljára?

Sunderland városának lakói valószínűleg a világ boldogabbik feléhez tartoznak mostanság. Szakzsargonnal élve a csapatuk úgy jön föl december óta, mint a kibaszott higany, és ez annyira pozitívan érint mindenkit, hogy állítólag még a bűnözési mutatók is visszaestek a városban. Egyedül a pizzériatulajdonosok és a közterületen parkoló autósok élnek rettegésben egy közismert dán terrorista tevékenysége miatt, akiről annyit már kiderített a rendőrség, hogy egy időben egy londoni klub pénzelte, valamint hogy nagy valószínűséggel a C.U.N.T.S. elnevezésű terrorszervezet tagja. Ez azonban semmit nem változtat azon a tényen, hogy a Sunderland a Premier League legjobb formában lévő csapata - ha csak a Martin O’Neill érkezése óta lejátszott fordulókat vennénk alapul, vezetnék a tabellát.

A délután 4 órakor kezdődő mérkőzés számunkra több szempontból is csak az első felvonást jelenti. Egyrészt pontosan egy hét múlva ismét a Sunderland otthonába látogatunk a kupában, másrészt pedig egy olyan időszak veszi kezdetét, amely könnyedén meghatározhatja a szezon hátralévő részét. Persze, hajlamosak vagyunk indokolatlanul gyakran mondogatni ezt, de nehéz úgy végignézni az előttünk álló bő egy hónap programján, hogy ne ez jusson az ember eszébe. Egyelőre viszont elég lesz a mai meccsre koncentrálni, ami önmagában sem ígérkezik könnyű feladatnak. Lapozás után röviden megnézzük, hogy mi szól ellenünk, és mi mellettünk.

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Shrewsbury elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Na most akkor mi van, agyasok? PICIT mintha leült volna a hangulat. Két héttel ezelőtt még mindenki vizionálta a vérfarkasokkal teli jövőt, s prevenciós jelleggel igyekezett szurkolótársai tudtára hozni mindkét virtuálisan írható felületünkön, hogy már a közelben tivornyázik a para. Az elmúlt pár nap viszont olyan izzadtságszagú volt ebből a szempontból, mint egy ork hónalja. Ugyan kevesebbszer, de akkorákat nyögünk a csapattal együtt, hogy éppen csak nem mozdult el a kommentdoboz, amit bazzeg nem ér, mert szétcsesződik a Hanti által furfangosan belepréselt címer. Zukkenberg meg pirul az irodájában, akár egy kislány, amikor véletlen rányitnak slozi közben, mert az ország legaktívabb szociál-médiás üzenőfalán hetek óta nem pötyögte be senki, hogy Xavi, s a vele egy kapcsolatban élők mind a saját nemükkel játszanak papás-papást. Ezt is nekem kell?

Bizony fáradunk, már a saját picsogásunk dumánk is olyan unalommal és keserűséggel tölti ki a hétköznapok gyötrelmeinek megszépítéséért ontott energia elszivárgásának megállítását, mint konokul Torres góljára tenni jelentősebb forintértékű melegétel-utalványt. A nagyravágyás extrém sport, tehát veszélyes, a csodára való appelláció pedig sejtelmesen önpusztító, hisz - mint tudjuk - ilyenek nemvannak, nem lesznek sem évek alatt, s nem lettek 1 hónap lefolyásával sem. Igen, egyetlen hónap telt el.

Mert most éppen elvétve fodballozunk csodásan, kellene valami kombinatív, lehengerlő stílus. A dominálást szótárral sem értelmezzük, a játékunk olyan folyékony, mint az ötnapos teveszar a sarunk sarkára sorvadva. Viszont annál többet lazsálunk(!), főleg a góljainkat linkeljük el, mert hát hol vannak. Meg ugye a kreativitás, tehát Hazard jön sázsmillióért a januári faggyal, de pánikra semmi ok, hoz magával napfényt, egyenesen a segge origójából fog tátongó lukat sütni az Emirates keleti szárnyába. Götze is kell negyvenötért, mi több Subotic: a legfontosabb, bármennyiért. M'Vila M'vagykiazanyja is megér nekünk sima hatvanat (+ Rosicky, Diaby, Chamakh, Almunia, ki van még, Wenger?) a télen, mert valaha passzolt vagy százat egy teljes meccsen és nem ám a másodosztályban, koncentrálj. Majd csináljunk egy új klubot, legyen a neve Svájcinégerz, mert északon sosem haknis a praxis, puhább a fásli és vaj helyett is Richtofitet kennek a bagettre, a Breitling meg csak a lecsúszott pedellus tolla-dísze, mi kérem, s már kevésbé szépen: többet érdemlünk. Csak értenénk végre meg, hogy mi céllal landoltunk ezen az ismeretlen, kissé ijesztő bolygón, melyet mások Földnek hívnak, holott szerintünk ebben erősen fennáll a tévedés veszélye részükről. Ez nem lehet a Föld, oda már elvitt korábban minket szent vezérünk, és sokkal szebb volt. Meg ezek a nagyra nőtt rémek, büdösek, vörösek és kékek, de gyanúsak már a fehérek is, minket biza nem basztok át, jobb félni, mint megint lenni. Saját magunkra úgy nézünk, mint a friss macskasalakra a fürdőszoba közepén, mert azt kéretik megragadni zsepivel, hogy rendeltetési helyére kerüljön.

Hajtás után MEGMONDOM NEKED, hogy ezeken kívül még mi az, amivel ma nem kell foglalkoznod, a kockázatok és mellékhatások tekintetében.

4 lejátszott meccs, 4 pont, 3 rúgott és 10 kapott gól. Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy újonc csapat statisztikáival nyitok, hadd „nyugtassak meg” mindenkit: a fenti – persze szándékosan sarkított – adatok az Arsenalra vonatkoznak. Ugorjunk vissza az időben: ha tavaly, vagy tavalyelőtt az ágyús szurkolók halántékához szorítottak volna egy Desert Eagle-t, és úgy kényszerítik őket színvallásra a legpesszimistább elképzeléseiket illetően, aligha jött volna össze egy csapatra való Wengerész, aki négy, vagy annál kevesebb pontot jósolt volna ugyanennyi fordulót követően.

Hogy a gúnárok eleddig mégsem rohantak a sarki boltba borotváért, s öngyilkolták meg magukat, valahol mégis érthetővé válik, ha a valóságnak megfelelően árnyaljuk az egyébként első látásra meglehetősen borús képet. Lapozás után mindent helyre teszünk, és közben még arra is megtaláljuk a választ, hogy hova tartozik ez a csapat valójában – mert abban mind egyetértünk, hogy semmi esetre sem oda, ahol jelenleg tanyázik.

Kicsit kezdtek idegesítőek lenni. Egy Chris Rock idézet jut eszembe a picsogásokat látva a kommentekben és a szociális hálón „Melynek nevét nem ejtjük ki”: „Egy amerikai nőt gyémántfasszal is dughatsz és 5 orgazmust is adhatsz neki fél óra alatt, akkor is panaszkodni fog”.

Na most ez a fasz nem gyémánt és az orgazmus is messze van még, de a szentségit már, fél éve 1 bajnokit nyert a csapat, ez a második győzelem odahaza, nem szép, nem is meggyőző, de akárcsak az öreg a kispadon, legalább a sajátunk. Annyira kevés a pozitívum a klub háza táján, hogy minden kis morzsa örömforrásnak úgy kéne örülni, mint egy BL-győzelemnek. A csapat gerince lényegében két darabban van. Egyik a pályán, másik a kórházi ágyon, az új átigazolások bár jókor és jó helyekre érkeztek, még beletelik kis időbe, mire felveszik a ritmust és stílust, szóval egy frissen feljutó ellenféllel szembeni mákos 1-0 elég...

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Swansea elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

A megszokott taktikai elemzéstől most eltekintenénk, egyrészt a tegnapi győzelmet nem kell magyarázni, hiszen kötelező volt (45 perc után felhagytunk az értelmetlen ívelgetéssel, s azt csináltuk, amihez értünk, lett is eredménye), másrészt a rovat tulajdonosa éppen nyaralását tölti, így rám maradt a feladat, s mivel a futball ezen részéhez bizonyítottan nem sokat konyítok, maradok a kaptafánál. Habár a héten született egy „poszt”, amiért talán elnézést kellene kérnem, talán nem, mindenesetre nem fogok, szóval bocs, hogy nem bocs. S ugyan a benne írtakat továbbra is fenntartom, mégis sikerült pár pozitív dolgot összekaparnom, a szokásos melodráma és eszmei mondanivaló nélkül.

Az Arsenal átigazolási politikája talán ezen a nyáron kapja az eddigi legkomolyabb össztüzet, aminek ezer meg egy oka van, s köztünk bizony van jogos ellenvetés, nem is kevés. Az, hogy a Manchester City-nek már egy fél kezdőre való játékost ajándékoztunk az utóbbi években, mindenképpen elítélendő dolog. Bár aki menni akar, hadd menjen (és szarjon erőspistás zsilettpengét), legalább 72 millióval beljebb vagyunk, hiszen a fősejk eddig ennyit utalt át a számlánkra, ráadásul egy összegben, amiért jár egy fintorgó nyelves. Fabregas mondjuk nem közvetlen riválishoz igazolt, de ezt hagyjuk is.

A helyzet viszont mégsem annyira rossz a jövőre nézve, mint látni véljük. A jövőre, hangsúlyozom, nem az idei szezonra.