Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

A megszokott taktikai elemzéstől most eltekintenénk, egyrészt a tegnapi győzelmet nem kell magyarázni, hiszen kötelező volt (45 perc után felhagytunk az értelmetlen ívelgetéssel, s azt csináltuk, amihez értünk, lett is eredménye), másrészt a rovat tulajdonosa éppen nyaralását tölti, így rám maradt a feladat, s mivel a futball ezen részéhez bizonyítottan nem sokat konyítok, maradok a kaptafánál. Habár a héten született egy „poszt”, amiért talán elnézést kellene kérnem, talán nem, mindenesetre nem fogok, szóval bocs, hogy nem bocs. S ugyan a benne írtakat továbbra is fenntartom, mégis sikerült pár pozitív dolgot összekaparnom, a szokásos melodráma és eszmei mondanivaló nélkül.

Az Arsenal átigazolási politikája talán ezen a nyáron kapja az eddigi legkomolyabb össztüzet, aminek ezer meg egy oka van, s köztünk bizony van jogos ellenvetés, nem is kevés. Az, hogy a Manchester City-nek már egy fél kezdőre való játékost ajándékoztunk az utóbbi években, mindenképpen elítélendő dolog. Bár aki menni akar, hadd menjen (és szarjon erőspistás zsilettpengét), legalább 72 millióval beljebb vagyunk, hiszen a fősejk eddig ennyit utalt át a számlánkra, ráadásul egy összegben, amiért jár egy fintorgó nyelves. Fabregas mondjuk nem közvetlen riválishoz igazolt, de ezt hagyjuk is.

A helyzet viszont mégsem annyira rossz a jövőre nézve, mint látni véljük. A jövőre, hangsúlyozom, nem az idei szezonra.

Még friss emlék a nemrégiben elszenvedett 10-1-es megalázó vereség az Aston Villa ellen, ráadásul az ificsapat pocsék teljesítménnyel esett ki a Chelsea ellen a kupából. Most viszont néhányuknak adott volt a lehetőség arra, hogy visszavágjanak, ugyanis a tartalékligában a kékek látogattak az Arsenal edzőközpontjába ahol 1 gólos vereséget szenvedtek, így Neil Banfield csapata átvette a vezetést a tabellán.
Tovább »

Az Arsenal története során eddig 7 alkalommal tudta megnyeri a 18 éven aluliak számára kiírt FA kupát. Az ebben a sorozatban pályára lépő játékosok közül jelenleg is többen meghatározó szerepet töltenek be az első csapatban, mint például Cesc Fabregas, Johan Djourou, Nicklas Bendtner vagy éppen Alex Song. Csak néhány név a 14 jelenlegi Arsenal játékos közül, akik megjárták ezt a lépcsőfokot mielőtt bemutatkozhattak volna Arséne Wenger csapatában. Legutóbb a 2008/2009-es szezonban sikerült elhódítania ezt a trófeát a már évek óta Steve Bould által irányított U18-as csapatnak. Közülük nagyon sokan mára bemutatkozhattak az első csapatban és van, aki már abszolút alapembernek számít. Hogy kiket küldött pályára az egykori legendás Arsenal védő a kupában és milyen ellenfelekkel kellett szembenézniük, azt a lapozás után megtudhatjátok.

Craig Eastmondot már valószínűleg nem kell bemutatni azoknak az Arsenal szurkolóknak sem, akik csak felületesen vagy egyáltalán nem követik az utánpótlás eseményeit, hiszen már számos mérkőzés szerepelhetett a felnőtt csapatban. Ettől függetlenül a pár napja 20. életévét is betöltő középpályás egyáltalán nem számít biztos pontnak Arséne Wenger csapatában, és az idei szezonban a szurkolók körében az is kétségessé vált, hogy erre valaha is képes lehet.

Amikor Hitler meglátta a Franciaország elleni offenzíva részletes tervét, megrökönyödve vette észre, hogy az az I. világháborús terv pontos mása. Nem értette, tábornokai hogyan tartják lehetségesnek egy régebbi offenzíva újbóli sikerességét. Hitler egy 20 éves tervvel 3 hét alatt legyűrte nyugati ellenségét, Wenger 2 hetes taktikáját hamarabb felejtette el, mint Lucescu.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel.

Előre leszögezem, mi nem vagyunk futballszakértők. Szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Shakhtar Donetsk elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.