Egy ideje folyamatosan a jelennel, meg persze a múlttal törődünk, holott az Arsenal szurkolóknak kötelessége foglalkozni a jövővel, a közelivel és a távolival egyaránt. Egyszerű földi halandókként azonban nem tehetünk mást, mint tippelgetünk arról, vajon mit hozhatnak a következő évek, évtizedek. Hogy könnyítsünk a helyzeten, felkerestük Neot, aki nemsokára a Juventus edzője lesz, s megkértük, hogy vezessen minket a mindent tudó orákulum elé, hátha könnyebben kiigazodunk a saját gondolatainkon.

Hajtás után vágatlan formában közöljük a tőle elhangzottakat, de pánikra semmi ok, a jövő fényes. Viszont készülj, mert ez itt a Mátrix.

Az új rohamban nekem jutott a megtiszteltetés, hogy megkezdjem a sort a szezon legekkel. Amellett, hogy jeget török, legalább annyiban egyszerű a dolgom, hogy talán a két legkézenfekvőbb kategóriát kaptam, és kb. 10 percig voltam gondban a jelöltek kiválasztásával. Néhány olvasónak talán furcsa lehet legalább az egyik, de úgy határoztam, hogy ha a végső győzelem elmaradt idén is, legalább azokat tegyem meg LEGeknek, amelyeket LEGinkább hiányolok a csapatból, és LEGinkább szükségesnek tartanám, hogy ne LEGek legyenek, hanem alapjelenségek egy szezon során. Szerencsére idén legalább ízelítőt kaphattunk, hogy igenis, tudják a srácok hozni, ami kell, csak fenntartani képtelenek.

Az idei Karácsony eddig bűnszarul telik számomra, az asszony hazahozott valami vírust a munkahelyéről, amit a 24.-ei reggelre sikerült maradéktalanul rendelkezésemre bocsátania. Ezt azért még közben megfejeltem egy megfázással is, szóval mostanra tudok úgy a gép előtt ülni, hogy mindkét kezemet a klaviatúrán tudom tartani és már csak fejfájás boldogít, láz nem. S tartok tőle, hogy a mai mérkőzés sem fogja feledtetni az elmúlt napok szenvedéseit.

A bloggeri szárnybontásom picivel több mint egy évvel ezelőtt történt, egy Arsenal – Chelsea beharangozóval még az NST-n. A fene se gondolta akkor, hogy 12 hónappal később már javában az Útwengeren fogok dolgozni azzal a 2 emberrel, akivel előtte csak vitatkoztam. Peet azóta már formálódott, mint a púpos a présgép alatt, illetve Imi akkor még nem adta fel ilyen könnyen a verbális csatákat. Továbbá Lonk és dorkins létezéséről sem tudtam, arról meg végképp nem, hogy ők valójában lányok, ez nemrég derült ki egyébiránt. Szóval ez a londoni derbi a szívügyem, s ugyan Imrémtől a mai napig is megkapom a „ha te írod, akkor tuti kikapunk” – fricskát, azért mindketten tudjuk, hogy holmi babonánál itt jóval többről van szó. Ezek az összecsapások a 2004/05-ös szezon óta a megkerülhetetlen tényekről, illetve az unásig hangoztatott Wenger-kommunista panelek totális felülírásáról szólnak. Ennek gyűjtőneve a DDF, vagyis a Didier Drogba Factor, hajtás után pedig jön az ünneprontás, mert nem minden arany, ami mézeskalács.