Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

BUÉK! Eh. Fáj a szám/ujjam is kiejteni/leírni. Nem tudom, mennyire jogos a haragunk, hiszen mégis csak két meccs 3 nap alatt, viszont egyik sem a combosabb ellenfelek közül volt, ünnepi szezon ide vagy oda. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Fulham cseppet sem játszott rosszul, és bármennyire fáj, nem érdemtelenül fosztottak meg mind a három ponttól. Martin tata is jól kapta el a taktikát, Wenger pedig megint szétkapta a saját védelmét.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Fulham elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Miért is mennének simán a dolgok? Az nem az Arsenal-way. Ez a pofon nem a világ, nem is vágjuk fel az ereink miatta, de a pokolba is, igazán lehetne több szerencsénk. Igen, szerencsénk, kedves idetévedt City-fanatikusok (ez egy jókora oximoron), mert Mancini taktikája megint annyira volt hatásos, mint golyó ellen az integetés. Hogy mégis miért és hogyan sikerült elcsuklani a dolgot az igen egyszerű: ami jó, azon nem változtatunk, Herr Wenger.

London derby. Yeah, right. No, de sikerült belőle azt csinálni. Már az elején leszögezem, hogy csalódott vagyok, mint bármelyik másik mezei gúnár, de nem áll szándékomban senkin elverni a port. Nem érzem úgy, hogy 1. a döntetlen annyira borzalmas eredmény és főként 2., hogy ez most különösképp bárki hibája volna. Mondom ezt úgy, hogy egyik legmegbízhatóbb emberünk öngóljából szereztek vezetést a fehérek.

Cleric szerkesztőtárs a múltkor elképedve olvasta a belső listánkon, hogy gyakran mámoros hangulatban írom a posztjaim. Egész pontosan majdnem mindig. Leszámítva azokat az ötleteket, amiket egy könnyed italozás alkalmával találunk ki Imivel, a gyakorlatban ez úgy működik, hogy jön az ihlet, amihez megírom a bevezetőt, mindezt még tisztán, általában meló közben. Aztán másnap ismét előveszem, s ha még mindig adja azt, amire hivatott, akkor felhörpintek némi rövidet, s kifejtem a gondolatkört, miközben AC/DC rezegteti a membránt, melynek leginkább az a pszicho Báródyné örül a szomszédban, akit már 40 éve nem dugtak meg. (Rendszerint a poszt közepénél jelenik meg, hogy „halkítsam le a dobszólót”.) Szóval dióhéjban összefoglalva „így születnek a számok, így parodizálok.” Mindezen ars poetica hatványozottan jelentkezik a válogatott szünetben, annyi a különbség, hogy ekkor az ihlet nagyrészt megszűnik létezni, s ha netán készül is valamilyen poszt a részemről, az annak köszönhető, hogy fellapoztam a fel nem használt piszkozatokat (vagy a kollégák blogjait), valami csak lesz belőle alapon.

Ebben a pillanatban lövésem sincs arról, hogy mi lesz az a valami (még címe sincs a posztnak), de két napja ráfagytam az ír folklór punkrockra, s ahogy elnézem, az ott szlovák házi almapálinka a hűtő ajtajában. A kulisszatitkokról ennyit, a többihez jó egészséget kívánok, csirió…

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

Úgy érzem, bocsánatkérés-féleséggel kell ma kezdenem. A szerdai az első alkalom volt az Útwenger történetében, hogy egy tétmeccs előtt semmiféle beharangozó nem volt olvasható, amit néhányan szóvá is tettetek - teljesen jogosan. Mentségünkre csak annyit tudok felhozni, hogy szerkesztőtársaimmal együtt nyilvánvalóan nem voltunk elég élesek aznap, és behúzott kézifékkel próbáltunk meg blogolni, ami köztudottan soha nem vezet eredményre. Ryan Shawcross életére esküszünk, hogy ilyet többé nem teszünk.

Ettől a kis malőrtől függetlenül az elmúlt egy hét nem is alakulhatott volna jobban Arsenal szempontból. Fontos bajnoki pontokat gyűjtöttünk a Sunderland ellen, majd egy álmosító meccsen Ramsey góljával bevettük Marseille-t is, ezzel BL-csoportunkban az élre álltunk. (Milyen jó ezt a két szót leírni.) Most jön az, hogy a következő két meccsünket elveszítjük, csak azért, hogy legyen min izgulnunk az utolsó körben. A második félidő nagy részében én már a futball forradalmasításáról szövögettem álmokat, miszerint a hosszabbítás mintájára lehetne rövidítés is. A különösen unalmas összecsapásokon az asszisztens a 85. perc környékén felmutatná, hogy -5, a játékvezető pedig azonnal lefújná a találkozót. Szerencsére nem én írom a szabályokat, hiszen akkor elmaradt volna a szezon eddigi legnagyobb pillanata. Nem vagyok orvos, de mikor alvás közeli állapotból hirtelen ekkorát ugrik az ember pulzusa, az lehet, hogy nem egészséges.  Na de kit érdekel? Egy hosszabbításban szerzett győztes gól mindig hatalmas élmény, pláne olyankor, ha az ember abszolút nem számít rá, és magában már elkönyvelte a döntetlent. Ráadásként a hét második felére beköszöntött a hűvösebb időjárás, ami egy igen pozitív mellékhatást is hordoz magában. Több hónapos kényszerpihenő után ugyanis elővehettem a fiókból piros-fehér sálamat, ezt viselve pedig rögtön határozottabban léptem ki a hidegbe. (Egyébként tudományosan bizonyított tény, hogy ez a színkombináció melegíti legjobban a nyakat, pláne, ha a sál két végére egy-egy aranyszínű ágyú van hímezve. It’s true.)

Egy szó mint száz, ismét kezd kibontakozni egy még bizonytalan lábakon álló, de azért észlelhető feelgood factor a csapat körül - amit Tony Pulis (vagy tanult kollégám szavaival élve Tony Komondoros) orkhadserege igyekszik ma délután agyoncsapni.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Shrewsbury elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Elérkeztünk a nyár legnagyobb eseményéhez, ami nem más, mint a hagyományos Emirates Cup 2011-es kiírása. Házigazda révén mi vagyunk a rekordbajnokok, egyedül a 2008-as tornát buktuk el, ugyanis akkor a Hamburg diadalmaskodott, pedig rajtunk kívül résztvevő volt még a Juventus és a Real Madrid is. Idén a meghívottak között a PSG, a NY Red Bulls és a Boca Juniors szerepel, az első két csapat kordadélután már megmérkőzött egymással, és az Henry nélkül felálló Bulls 1-0-ra verte az újgazdag franciákat, akik állítólag több, mint 40 millió eurót dobtak ki Javier Pastoréra. Mi pedig nemrég fejeztük be a meccsünket Dél-Amerika egyik legnépszerűbb klubja ellen, és bizony joggal lehet keserű a szánk íze. Az első félidőben helyenként remek futballt bemutatva sikerült vezetést szerezni, a második félidőben viszont mintha az előző szezon legfájdalmasabb meccseinek a másolatát láttuk volna, amikor kényelmes pozícióból buktuk el a meccseket. Mint mondtam a felkészülés elején, ezekből a meccsekből már elkezdhetjük levonni a következtetéseket, hogy hol tartunk, miben fejlődtünk, és miben gyengültünk. Magabiztosan jelenthetem ki, hogy az Arsenal pontosan ugyanolyan csapat, mint az elmúlt pár évben bármikor. Ez pedig nem sok jót jelent.

A kedves kollégák engem szemeltek ki arra, hogy az utolsó kötelező kört is lefussuk az előző szezonból, ez pedig nem lesz más, mint a szezon-válogatott összeállítása és jó hangos megéneklése, még akkor is, ha erre igazából nem szolgáltak rá, az utolsó hónapok száraz tényeit alapul véve. S ha már éneklés, akkor maradunk ezen a vonalon, igaz, korábban már volt egy zenés posztunk Ottóval, de ott többen is nehezményezték azt, hogy csak és kizárólag AC/DC dalokból válogattunk, noha az Arsenal után a második legjobb dolog, amit létrehozott az emberi faj, az bizony Malcolm Young-ék zenekara volt.

Végzettségemből fakadóan legalább annyira értek a zenéhez, mint amennyire a futballhoz nem, szóval a feladat testhezálló, lapozás után tehát jön a TOP11, plusz egy különdíjas, lesz itt többek közt népi „folk”, lájtos pop, hardcore metál, szegecses punk, büntető hip-hop, dudorgó dárenbéz, meg sok csöccsel kollaboráló faszterharderszkúter. Volume UP!

Az új rohamban nekem jutott a megtiszteltetés, hogy megkezdjem a sort a szezon legekkel. Amellett, hogy jeget török, legalább annyiban egyszerű a dolgom, hogy talán a két legkézenfekvőbb kategóriát kaptam, és kb. 10 percig voltam gondban a jelöltek kiválasztásával. Néhány olvasónak talán furcsa lehet legalább az egyik, de úgy határoztam, hogy ha a végső győzelem elmaradt idén is, legalább azokat tegyem meg LEGeknek, amelyeket LEGinkább hiányolok a csapatból, és LEGinkább szükségesnek tartanám, hogy ne LEGek legyenek, hanem alapjelenségek egy szezon során. Szerencsére idén legalább ízelítőt kaphattunk, hogy igenis, tudják a srácok hozni, ami kell, csak fenntartani képtelenek.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Fulham elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Stoke City elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Bolton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Manchester United elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Rovatunkban heti rendszerességgel próbálunk majd a világhálón megjelent, Arsenal témájú cikkekből szemezgetni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Igyekszünk csak és kizárólag komoly virtuális újságokat figyelni, s kardinális híreket fordítani számotokra, pletykáknak csak elvétve adunk helyet.

Rovatunkban heti rendszerességgel próbálunk majd a világhálón megjelent, Arsenal témájú cikkekből szemezgetni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Igyekszünk csak és kizárólag komoly virtuális újságokat figyelni, s kardinális híreket fordítani számotokra, pletykáknak csak elvétve adunk helyet.

Hogy kicsit a dolgok elé szaladjak, kívánni sem lehetett volna jobb bemelegítőt a Barca előtt. Egy sima győzelem, nem feltétlenül a mi kegyetlenségünkből, hanem az ellenfél felkészületlensége miatt, egy újabb bizonyíték, mekkora ellenszél van az angol médiában, újabb önbizalom injekció góljaink legfőbb felelősének, és a legjobb az egészben, hogy nem is igazán izzadtak meg a dologért. Pontosságból mindenképp elégtelen.