Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Wenger - kommunánk ezüsthátú hímgorillája, Imi úgy határozott, hogy újabb tömegpusztító fegyverrel látja el oldalunk olvasóit, így a lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.

Ezen a nyáron írtam már búcsúposztot Clichy-nek és Denilsonnak. Előbbit kedveltem, de távozása nem rengette meg alapjaiban a csapatot, utóbbi pedig ágyús örömtüzek közepette tért haza Brazíliába. Nem kérdés, hogy a három közül ez a mai messze a legnehezebb feladat.

A Cesc-sagáról egész könyvet lehetne írni - csak nem érdemes, mert valószínűleg a világirodalom legunalmasabb műveinek egyikeként tartanák számon. Lehetne írni az évek óta tartó sajtóhadjáratról, amelynek keretében több száz (ezer?) cikk született, túlnyomó részük puszta spekuláció. Lehetne írni arról, hogy hányszor hangzott el Xavi, Pique, Puyol, Valdes és társaik szájából, hogy kapitányunknak Barcelonában a helye, és hogy ez mennyire mérhetetlenül tiszteletlen és felháborító volt. Lehetne írni arról, hogy mennyire gerinctelenül viselkedett a földkerekség legjobb klubjának tartott Barcelona a legutóbbi két nyár alatt. Lehetne írni arról, hogy Fabregas miért váltott klubot kevesebbért, mint Andy Caroll. Lehetne írni arról, hogy mennyire rosszul kezelte a helyzetet az Arsenal és Arsene Wenger. Lehetne írni arról, hogy miért tartunk  az új szezon kezdete után két nappal ott, ahol tartunk. Ezekkel most egyáltalán nem szeretnék foglalkozni. A kommentek között úgyis vitázunk majd ezekről a kérdésekről, hiszen mindenkinek van véleménye, aki követte a történéseket, illetve annak is, aki nem. Másrészt úgy érzem, hogy ezek fontossága eltörpül a szomorú tény mellett, hogy az Arsenal immár hivatalosan is elveszítette kapitányát és legjobb játékosát.

Egy csapaton belül elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció, az ún. közös nyelv. Az Arsenal esetében központi főnevek vannak, mint például az áttyityűd vagy a kvalityi, de hogy valójában mi lehet az a bizonyos közös nyelv, azt nehéz meghatározni. Nem úgy, mint az Útwenger olvasóinál, akik önmaguktól is rendkívül kommunikatívak. Ezzel a rovattal ezt a hullámot próbáljuk meglovagolni, így lapozás után ott lesz 5 kérdés, melyek csak Rád várnak...

Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Wenger-kommunánk ezüsthátú hímgorillája, Imi (helyett most én) úgy határozott, hogy újabb tömegpusztító fegyverrel látja el oldalunk olvasóit, így a lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.

Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Két megkapó szépségű "férfi" (más szóval katalány), két elbűvölő buzihang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos színházi produkció.

Lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.

Hobcsi karakteres véleményét mindannyian ismerjük, mert mindig megmondja, bizonygatja azt, párhuzamokat von, példákkal támaszt alá, szóval, ahogy egy jó kommentelőtől elvárjuk. A posztból kiderül, hogy szerzője az Arsenallal fekszik és kel, ágyús emblémával díszített fogaskerekek zakatolnak fejében, vére pedig piros-fehér. Rémálmaiban Wenger a főszereplő, de a jelen helyzetet elemzi. Fogadjátok sok szeretettel Tőle ezt az írás, pöröghetnek a filmkockák!

Az Emirates környéke nem egy vidám hely manapság. Szemtanúk szerint egy hete keselyűk köröznek mind a stadion, mind London Colney fölött, és várják a szezonvégi lakomát. Az még hagyján, hogy a csapat több mint egy hónapja nem nyert meccset, de a múlt szombati, Blackburn elleni kínlódás és a vele járó döntetlen azt jelentette, hogy a maximum, amiben még bízhatunk, az a Manchester totális kimerülése. (Sovány remény, főleg mivel a United jelenleg pont olyan csapat benyomását kelti, amely 11 Darren Fletcherrel 4-4-2-ben felállva is behúzna éppen annyi pontot, amennyi a bajnoki címéhez szükséges.) A fizető szurkolók egy része erőteljes nemtetszésének adott hangot a lefújás után, a virtuális füttykoncert pedig azóta sem halkul. Az Útwengeren is élénk eszmecsere alakult ki arról, hogy kiket kéne odadobni azoknak a bizonyos keselyűknek, sokak listáján pedig éppen Wenger szerepelt az első helyen.

A borús hangulat abszolút érthető, sőt magam is osztom, azt viszont már kevésbé, hogy egyesek azt számolgatják, miként csúszhatunk ki még a legjobb négyből is. Igen, ez a csapat pont úgy néz ki, mintha képtelen lenne kiheverni a csalódásokat és szabadesésben zuhanna májusig, valahol az ötödik hely környékén landolva. Hogy ettől miért nem félek, annak igen egyszerű oka van. Van még néhány játékosunk a keretben, aki egyszerűen utál veszíteni, és egyben tud is tenni ellene. És bár többes számot használtam, valójában egyetlen névre tudok csak őszinte reménykedéssel gondolni. Ez a név természetesen Cesc Fabregas.

Egy csapaton belül elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció, az ún. közös nyelv. Az Arsenal esetében központi főnevek vannak, mint például az áttyityűd vagy a kvalityi, de hogy valójában mi lehet az a bizonyos közös nyelv, azt nehéz meghatározni. Nem úgy, mint az Útwenger olvasóinál, akik önmaguktól is rendkívül kommunikatívak. Ezzel a rovattal ezt a hullámot próbáljuk meglovagolni, így lapozás után ott lesz 5 kérdés, melyek csak Rád várnak...

Cesc Fabregas, az Arsenal csapatkapitánya hazatér Barcelonába. Megint. De csak egy találkozóra, mert a sors szeszélyének és az irányított sorsolásnak köszönhetően ismét a katalán csapattal nézünk farkasszemet a BL-ben, igaz, még csak a nyolcaddöntőnél tartunk, de a világ két legszebben játszó csapata máris összecsap egymással. 2010. nyara mintha tegnap lett volna. Az okos spanyol sajtó minden nap megkérdezett egy gránátvörösben játszó játékost, hogy mi a tök van a nagy gyerekkori szerelemmel, Fabregassal. Futószalagon jöttek a válaszok, ezek tartalmazták a következő szavakat és fogalmakat: börtön, ingyen, törvény, jogos tulajdonos, saját nevelés, kölcsönben van, haza akar jönni, nem engedik, kupát akar nyerni, 5 éve, csecsemőrablók , Barca-dns. Csak kapkodtuk a fejünket az alpári hozzáállás miatt.

A spanyol válogatottban sem számít stabil kezdőnek a 4-es számú játékosunk, ezzel párhuzamot vonva tettük fel a kérdést, vajon most már beférne a Barcelona első csapatába, vagy koptatná a kispadot? A mai posztunk nem erre a kérdésre felel, hanem, hogy a spanyol bajnokság, azaz a bohócliga sztárcsapatának kétszeres aranylabda tulajdonosa, Messi miért nem férne be a jelenlegi Arsenalba.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Huddersfield elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

A 2010-es dél-afrikai világbajnokság előtt, alatt, után szappanopera hangulattal kart karba öltve zajlott az élet Arsenal-Cesc-Barcelona háromszögben. Mindenki tudta és lenyilatkozta, hogy a katalán visszatér a szülővárosába és nem marad Londonban a fogadott édesapjával. A történetet ismerjük, a hatását pedig megéltük, ami mostanra csillapodott le teljesen. Lapozás után kiderül, hogy Fabregas újjászületett - maga mögött  hagyva rossz sorozatát és kikalkuláljuk (We did not look sharp and we never found any sharpness.) a jelenlegi piaci árát.

Wenger jobban rotál, mint Rafa. Ez nyomta ki a biztosítékot Gábornál és a többiekkel megszavaztatta, hogy én írjam a mostani beharangot. Hiába tiltakoztam, hogy erre a posztra négyen is vannak - ami szokatlan az Arsenalnál -, nem hatotta meg. Szóval, most én szólok hozzátok és megmagyarázom, hogy mit, miért és hogyan, aminek milyen következményei lesznek. Ok-okozati összefüggéseket osztok frutti helyett és ordas közhelyeket csattogtatok olykor. Magasról szemlélek és meglátom Wenger apró taktikai újításait is, amiket a retinátokba égetek. Lássunk neki, hajtás, pajtás!

Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Wenger - kommunánk ezüsthátú hímgorillája, Imi úgy határozott, hogy újabb tömegpusztító fegyverrel látja el oldalunk olvasóit, így a lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.

Kemény egy hónap áll mögöttünk. A Manchester United elleni összecsapás óta volt minden, szívmelengető győzelmek és bosszantó vereségek, döntetlenek, és mivel a két utóbbiból volt több, így szerkesztőségünkben elharapódzott a rossz hangulat, amiért a héten meg is kaptuk a magunkét Bakító kollégától, teszem hozzá: teljesen jogosan. Vétettünk pár hibát, mert a negatív dolgok sajnos jobban megmaradnak, s hosszabb ideig dominálnak, picit talán át is estünk a ló túloldalára, de mától minden másképpen lesz.

Erre természetesen nem tudunk garanciát vállalni, mivel imádott csapatunk mindenkori produkciója határozza meg a véleményünk, viszont ma veszünk egy nagy levegőt, s a dolgok mélyére ásunk. Ebben a szezonban utoljára nézünk hátunk mögé, hiszen a továbbiakban ez nem lesz életképes, csakis előrefelé szabad tekinteni, várnak ránk a kupák, de elsőként egy meccs a WHU ellen. Ennek ellenére az említett csapatról ma igen kevés szó fog esni, inkább arra teszek egy próbát, hogy pár mondatban összefoglaljam, milyen érzés Ágyús szívvel élni a hétköznapokat. Úgy érzem, ma egy picit mindenkinek erre van szüksége…

A legutóbbi italozás alkalmával a saját konyhámban derült fény arra, hogy látniakarok nevű kommentelőnk nem más, mint blogunk főszerkesztője, aki erősen Útwenger ellenes (hovatovább bunkóparaszt) hozzászólásaival szerette volna próbára tenni kollégái tűrőképességét. Vagy csak simán hülye volt és unatkozott, ezt valószínűbbnek érzem, mint a "kíváncsi voltam, hogyan oldjátok meg a problémát" dumát.

Napokig abban a tudatban éltem, hogy a Mici nevet valami elmebeteg ragasztotta rám, s hát végül is igazam volt, csak arra nem gondoltam, hogy az ellenség köztünk van. Hithű Wenger-komcsiként viszont kenyérrel dobok vissza, s lapozás után próbálok eleget tenni kívánságának.

Idén sem Sneijder Cesc kapja az aranylabdát, hanem valamelyik barcselónai triumvirátus tagja. Természetesen ez kurvára nem igazságos, mert az év legfontosabb meccsét a mi kapitányunk döntötte el! Beállt a vb döntőn, adott egy fassszipántos ezerforintos lasztit, amit még Vela is belőtt volna, aztán kezdődhet az ünneplés, maskarában, ha jól emlékszem. Az 1-2 csapatos Bohócligában talán még Bendtner is megrúgná a 30 gólját, szóval Messi mit keres a legjobb három között? Érthetetlen.

Szinte minden posztban elhangzik ez a kérdés, így most feltesszük újra, és koncentráljunk csak erre: hiányzik-e a csapatból Cesc Fabregas?

Gondolkozzunk közösen: mennyit ér Cesc Fabregas a tegnapi meccs után? 42 millió fontot kalkuláltunk előzőleg, és most lassan visszatér a csapatkapitányunk hosszabb sérülése után. Eldöntötte a kilencven percet, vagy majdnem elpuskázta tizenegy méterről? Imi elmagyarázza.

Fabregas visszatért, s alig várja a vasárnapi, City elleni mérkőzést. Akárcsak én, hajtás után egy rövid gondolat.

Sorozatunk mai részében picit eltérünk a tárgytól, nevezetesen ma békén hagyjuk Csodaország lakóit, nem arra keressük a választ, hogy vajon milyen mélyen kell a zsebébe nyúlnia Rosellnek, ha meg szeretné kaparintani a katalán játékmestert, hanem inkább közlünk egy jó hírt (sőt, kettőt is), majd vitára gerjesztjük a nagyérdeműt, egy kardinális kérdésben. Hajtás után átadjuk a muníciót, kedvére betárazhat mindenki, aztán hadd szóljon, mint a bőnyálas a mozi hátsó sorában.