Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Szerintem mindannyian úgy vagyunk vele, hogy minden meccs után elégedettek vagyunk, amit megnyert a csapatunk. Ha szemkápráztató játékkal és sok góllal, akkor azért, ha pedig gyengén játszva, de magukból mindent kiadva, akkor azért. Személy szerint nekem mindig azok a meccsek voltak a kedvenceim, amiket az utolsó percben tudtunk behúzni. Lehetőleg az utolsó fél órában már teljesen egykapuzva, naggyá téve az ellenfél kapusát, miközben mi minden egyes helyzet után azért imádkozunk, hogy csak legyen még egy következő, és abból szülessen már végre gól. És nem születik. Egészen az utolsó percig, mikor már annyira idegesek vagyunk, hogy a kezünket sem tudjuk tovább tördelni, a tekintetünket pedig egy percre sem tudjuk levenni a meccsről. Akkor pedig jön egy utolsó helyzet, egy utolsó lehetőség, és BUMM. Bent van, mi pedig földöntúli boldogsággal ugráljuk körbe a minket körülvevő teret, miközben az öklünket rázzuk és általunk addig elképzelhetetlennek tartott magasságokba emeljük a hangunkat.

Az utóbbi pár hétben jócskán volt részünk ilyen élményekben, és a dologban az az igazán meglepő, hogy akármilyen sűrűséggel éled át ugyanazt, maga az élmény egyszerűen semmit sem veszít a varázsából. A Sunderland, a Liverpool és a Newcastle ellen lejátszott mérkőzések után tehát egyértelműen adta magát az ötlet, hogy néhány évre visszamenőleg elevenítsük fel ezeket az emlékeket. Utolsó perces csodák következnek a Highbury utáni korszakból.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Aki egy kicsit jártas a magyarországi Arsenal témájú portálok világában, az pontosan tisztában van azzal, hogy az utóbbi időben ez az úgynevezett szurkolói blog igazi pöcegödörré alakult. A szomorú ebben az, hogy azok a marhák, akik ezt a – még egyszer mondom – úgynevezett szurkolói blogot úgynevezett szerzőkként firkálgatják, szóval ezek a seggszőrök ezt még büszkén is vállalják. Virtuális kocsma, vagy minek hívják. Hála az égnek, erre saját maguk is rájöttek nem egész egy hónappal ezelőtt, bár megint csak a pofájuk volt nagy, s abszolút nem tudták tartani magukat ahhoz a várva várt ígérethez, hogy végre elkussolnak. Időt kértek arra, hogy megújuljanak, s hát legyünk őszinték: ez az elmúlt 15 hónap legjobb ötlete volt a részükről.

Most viszont újra itt vannak, s legalább került annyi vér a pucájukba, hogy kiosszák maguknak azt tockost, amit bizony maximálisan kiérdemeltek a faragatlan, arrogáns viselkedésükkel. Lapozás után megmondják, szépen egyesével, mennyire szarba sem nézik saját magukat, egyfajta útravalóként a következő időszakra, hátha…

Szép lassan, de úgy néz ki, biztosan megérkeztünk a 2012-es esztendőbe, méghozzá a táblázat 4. helyén díszelegve, ami egy kisebb fajta csoda, ha a februártól szeptemberig tartó időszakot vizsgáljuk a világ legjobb csapatának már bizony tavalyi évkönyvében. Nekünk, szerkesztőknek vélhetően ez volt az első olyan naptári év az életünkben, amikor gyakorlatilag minden az Arsenalról szólt, igyekeztünk minél körültekintőbben, minél részletesebben információt közölni London legdicsőbb klubjáról. Persze nem elfelejtve azt, hogy egyikőnk sem szakértője a sportágnak, maximum a csapatnak, tehát a posztjaink mindig tartalmaztak egy jó adag személyes véleményt, s talán még ennél is több érzelmet, legyen ezeknek bármilyen előjele is.

Arséne Wenger Arsenalja blogolás szempontjából az egyik leghálásabb témakör, hiszen mindig van mit írni róla. Rengeteg esemény színezte a szurkolói létünket az elmúlt 365 napban, lapozás után a teljesség igénye nélkül igyekeztünk összekaparni Nektek a leglényegesebb dolgokat, hogy mit is kaptunk 2011-től...

Bendtner önbizalmával sosem volt baj, ezt már tapasztalhattuk akkor is, mikor még az Arsenalban játszott, illetve akart játszani. Azóta a Sunderlandben már meggondolta magát, ha rajta múlik, vissza sem tér, lévén ő aztán nem lesz második számú csatár. Tény, Chamakh-nál jobb, de csak 1 fokkal.

Szóval a dán herceget korábban már lekapták egy fotón, ahogy letolt gatyával, kottarészegen tessékelik ki egy szórakozóhelyről, de ez még belefér, hiszen hadd bulizzon. Egy hónappal ezelőtt viszont már kevésbé megbocsáthatóan viselkedtek barátjával, a liverpooli Aggerrel, mikor is a svédek elleni 2-0-ás győzelmük után verekedésbe keveredtek a csapat elsinore-i szállásán egy vendéggel, s Nicklas vállon rúgta a szerencsétlent, majd 10 perccel később még verte is a vendég ajtaját, "Van-e még probléma?" - felkiáltással. Természetesen ennél az esetnél sem volt józan.

De Bendő rá tud tenni még egy lapáttal...

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

Ígértet tettünk arra, hogy a békesség jegyében a jövőben nem kívánunk foglalkozni Cesc Fabregas-szal. De vannak pillanatok, amikor a szabadidő találkozik a gyermeki kreativitással, s hirtelen minden tisztább, érthetőbb és könnyebben emészthető lesz. Cesc mellett még feltűnik Bendtner is a történetben, a videó egyébként pont elég rossz ahhoz, hogy jó legyen.

Gondolom sokakban felmerült már ez a kérdés, még ha nem is kiáltottuk olyan kétségbeeséssel, mint annak idején Palik Laci a legendássá vált sorokat. Manuel viszont jobban eltűnt, mint Damon Hill, hiszen nem látta őt élő ember mióta tavasszal a 41 éves Lehmann a kispadról is kiszorította. Nem utazott a csapattal Ázsiába, nem vett részt a felkészülésben, nem volt ott a szokásos Members’ Day-n sem, amin pedig még a sérült játékosok is tiszteletüket teszik általában. Egész nyáron talán egyszer említette meg Wenger egy félmondat erejéig, amikor azt mondta, hogy Almunia szabadon kereshet klubot magának, és ha talál, az Arsenal minden további nélkül elengedi. Ehhez képest ha valaki megnézni a hivatalos weboldalon a csapat keretét, akkor ott látja vigyorogni őt a másik három kapus mellett, 1-es rajtszámmal. Ezek szerint akkor Manuel Almunia még mindig az Arsenal játékosa? Na, ilyen könnyen minket nem lehet átverni.

Régebben is akadtak már gyanús „eladások”, „kölcsönszerződések” vagy éppen „sérülések” a csapat háza táján, így nyár elején elhatároztuk, hogy utánajárunk egy kicsit a dolgoknak. Több hónapi megfeszített nyomozás alatt semmilyen eszköztől nem riadtunk vissza, de csak mostanra sikerült elég információt összegyűjtenünk ahhoz, hogy elétek tárjuk az igazságot. A most következő sorokból nem csak az fog kiderülni, hogy hová tűnt Almunia, de egy csomó más ex-arsenalos sorsáról is lerántjuk a leplet. Jöjjenek a rideg tények...

Highlights, vagyis fontos mozzanatok. Meg összefoglaló, passz-és gólparádé, sérülések és gólörömök. Ám aki ezt várja az alant következő cikktől, az némiképp csalódni fog, ugyanis a kifejezés jelen esetben tágan értelmezendő: rovatunk az elmúlt hét eseményeivel, információival, néhol pletykáival foglalkozik, szigorúan hivatalos forrásokból merítve - kivéve persze, amikor nem. Megtudhatjátok, mi újság az Emirates háza táján, amikor éppen nincs meccs: ki mit hogy reagált le, ki sérült, ki épült fel, hogy gondolják a játékosok, és hogy gondolja Wenger. Repkednek majd a nyilatkozatok, mint a jó mentally strong idején a gólok, szóval fejekre vigyázni, let's get it started!

„Végre kezdődik a szezon!” – mondhatnánk. Mi, itt az Útwengernél, készpénznek vettük – miként a főnökék is Londonban, hogy a Premier League megkapja ugyanazt a bánásmódot az Egyháztól, mint a főbb mediterrán hadszínterek. Ismeretes ugyebár, hogy a két trógerliga pár hét bónusz kimenőt kapott, de úgy tűnik, a protestáns FA-hez nem ért el a dolog híre, így a hivatalos szezonkezdés már augusztusban megtörtént.

Az átigazolási időszak elkezdődött, néhány csapat már le is fixált néhány igazolást. Mi egyelőre csak egy harmadikligás jobbhátvéddel tudunk elbüszkélkedni, de ez a poszt most nem is az érkezőkről, sokkal inkább a távozókról fog szólni, mert bizony az előző szezon után néhány játékos sorsa eléggé kérdőjelessé vált. Némelyiknek örülünk, némelyiknek pedig kevésbé. A szokásos Fabregas sztori mellett idén főszereplévő lépett elő Gael Clichy és Samir Nasri is. A két francia szerződése a következő nyáron lejár, de eddig még egyikükkel sem sikerült hosszabbítani. Ha pedig ez így marad, akkor mindenféleképpen el kell adni őket még idén nyáron, ha a klub pénzt akar látni belőlük. Kérők pedig vannak is szép számmal a Premier Leagueből is. Mellettük még ott vannak azok a játékosok akik szinte már biztos távozónak számítanak, mint például Bendtner és Denilson. Velük kapcsolatban már csak az a kérdés, hogy melyik csapat hajlandó értük fizetni, és mennyit. Lapozás után róluk és még néhány játékosról bővebben.

Highlights, vagyis fontos mozzanatok. Meg összefoglaló, passz-és gólparádé, sérülések és gólörömök. Ám aki ezt várja az alant következő cikktől, az némiképp csalódni fog, ugyanis a kifejezés jelen esetben tágan értelmezendő: rovatunk az elmúlt hét eseményeivel, információival, néhol pletykáival foglalkozik, szigorúan hivatalos forrásokból merítve - kivéve persze, amikor nem. Megtudhatjátok, mi újság az Emirates háza táján, amikor éppen nincs meccs: ki mit hogy reagált le, ki sérült, ki épült fel, hogy gondolják a játékosok, és hogy gondolja Wenger. Repkednek majd a nyilatkozatok, mint a jó mentally strong idején a gólok, szóval fejekre vigyázni, let's get it started!
Tovább »

Hol is tartottunk? Ki van vagy mi van? Én?

Ööö… Ma nyerünk. Mert ennek így kell történnie. Legalábbis ezt szeretnénk mindannyian.

Február elsején ritka pillanatoknak lehettünk szemtanúi, ugyanis Arshavin és Nicklas beállásával fordítottunk az Everton ellen. Fordítottunk, rájt? Aztán jött a Newcastle elleni mérkőzés, ahol az első 10 perc alatt 3 gólt rúgtunk, majd a vége 4-4 lett. Pont ezen a hétvégén vette el a United veretlenségét a Wolverhampton, hogy végül 2 gólos könnyedséggel leléphessük őket a következő fordulóban. Majd jött a „Bendtner to Wilshere, lovely passing, and Fabregas… Terrific pass to get Nasri clear… He’s got support… Samir Nasri… Arshaviiiiiiiiiiiiiiiiiiin!” – című történet, s 5 perc alatt kettő darab iskolagóllal küldtük vissza Meseország lakóit a konzervdobozukba. Aztán a Leyton a 88. percben egyenlített Tehoue révén, aki annyira francia, hogy Wenger nem is tudott róla, hogy létezik. A vadparaszt Stoke-ot 1-0-ra vertük az Emirates-ben, Squillaci(!) góljával, s arra tökéletes volt ez az összecsapás, hogy a Carling Cup döntőjére elveszítsük a kapitányunk. A Wembley-ben meg történt, ami történt, ki emlékszik már erre?

Felejtsük el. Egy szarfos Ligakupa volt. Elhiszem, hogy azoknak, akik nem a Bergkamp (vagy korábbi) időszak óta szurkolnak az Arsenalnak, igencsak nehéz lehetett megélni a múlt vasárnapi történéseket. Talán kellett volna az a kupa, talán nem. Talán felszakadtak volna gátak, talán nem. Talán pont az elvesztésétől fognak, mert hát a lúzer szerepében nem sokáig szeretnek profi futballisták tetszelegni. Szerdán a Leyton nem volt valami veretes ellenfél, de az 5 gól mellett számos egyéb pozitívuma is volt annak a mérkőzésnek. A tornyok újra megtalálták a góllövő cipőjüket, ami mindenképpen hálás, mert egy jó Chamakh-ra, illetve egy magabiztos Bendtnerre elemi szükségletünk lesz a következő időszakban, mivel ugye Robin kidőlt pár hétre, de ez várható volt. Ami ennél is fontosabb volt, hogy a srácok a 80 perc után is úgy mentek előre, mintha az életük múlna azon az összecsapáson. Szívderítő látvány volt, s köszönjük szépen nekik azt az 5 találatot, illetve azt, hogy nem törtek össze a hétvégi vereség hatására.

A mai meccs vélhetően nem lesz egy sétagalopp, s rendkívül fontos a bajnokság szempontjából, mivel a kissé megtépázott United az Anfieldre látogat a hétvégén. De nem szabad túldimenzionálni, mert a lelki teher ennek a csapatnak az egyik legádázabb ellensége. Akárcsak az Ágyús fanatikusoknak…