Oké, én is elbasztam. A 2011 tavaszán bemutatott mélyrepülés alatt elképesztő határozottsággal álltam a Wenger out tábor tagjai közé, majd ezt a nyári események csak megerősítették. Viszont én, a nagylelkűség és a könyörület mintapéldánya, az átigazolási időszak zárása előtt adtam még egy esélyt az öregnek, hogy bizonyítsa, még mindig alkalmas, hogy ezt a csapatot irányítsa. Megfogadtam, hogy nem fogom minősíteni a munkáját egészen a szezon végéig, most viszont eljött az idő, hogy összegezzem magamban, hogy mi is történt az elmúlt idényben. Röviden: Wenger bizonyított. Ha valaki nekem azt mondja a 8-2 után, hogy a 3. helyen fogunk végezni, és megelőzzük a Chelseat valamint a Tottenhamet, akkor valószínűleg megkérdezem az illetőtől, hogy mit iszik, és kérek belőle. Most viszont ez nem más, mint a valóság, és hogy ezt elértük, az körülbelül olyan mértékben köszönhető Wengernek, mint a tavalyi mélyrepülés.

"Mettált birod?" - kérdezhette volna tőlünk Emese, még valamikor augusztus környékén. Hát, mi bírtuk, nem is akárhogyan, de hála annak a magasságosnak, már vége az elmúlt 15 év legkínkeservesebb idényének. Ha a Chelsea-re igaz az, hogy az elmúlt pár hónapban pofán röhögték a halált, akkor az Arsenalról egyenesen az mondható el, hogy még szemen is köpte, leszophatsz, te köcsög - felkiáltással. Két wengernóz között ugyan dünnyöghetnénk azon, hogy két olyan csapat is nyert ebben a szezonban kupát, melyek mindegyike jóval mögöttünk végzett a pontvadászatban, de talán mindannyian elismerjük azt, hogy az Arsenal elsődleges feladata a túlélés volt, amit végre is hajtott. Büszkeségre igen, de túlzott örömre ez különösebb okot nem adhat nekünk, persze a csirkéken még tíz év múlva is marha jókat fogunk kacarászni.

Mielőtt még a közelbe húznánk némi szíverősítőt, fontos elmondani, hogy az eltelt 10 hónapban sokszor láthattuk a régi idők Arsenalját, mely nem szarta össze magát a küzdelem hevében, és nagyon sok esetben vert helyzetből diadalmaskodott, ami által egy igencsak tökös csapat körvonalazódott ki az Ékszerdoboz öltözőjében. Robin van Persie három egyéni címet is begyűjtött, s hát Arséne Wenger is olyat vitt véghez ebben a szezonban, amire csak rendkívül kevesen lettek volna képesek, de az is könnyen megeshet, hogy ennyi kudarc után az égvilágon senki.

Lapozás után főként csak a szépre emlékezünk...

Félelemmel teli undorral várom a WBA elleni meccset. Lassan végig nézek az utolsó hónap eredményein, és komolyan felteszem magamnak a kérdést, hogy ezek érdemelnének Bajnokok Ligája indulást? A legutóbbi négyből 0, azaz nulla meccset nyertek meg ezek a piros-fehérbe öltöztetett félkegyelműek. Olyanok oktattak minket hazai pályán, mint a 8 hónapig alibiző Wigan, meg az újonc Norwich. Közben annak a Chelseanek sem sikerült gólt lőni, amelyiknek hazai pályán négyet vágott a Liverpool. Értitek, a Liverpool. Közben véletlenül rápillantok az augusztusi és a januári eredményeinkre, és szép lassan elfog egy kellemetlen hányinger. Egyszerűen fel nem bírom fogni, hogy ennyire nulla teljesítménnyel mégis hogyan maradhatott esélyünk a dobogós hely megszerzésére az utolsó forduló előtt. Ha a világ legerősebb bajnokságában játszanánk, akkor végig ki sem mozdultunk volna a kieső helyekről. Még szerencse, hogy itt a Bajnokok Ligája helyekért is olyan csapatok harcolnak, mint az örök vesztes Tottenham, meg a pár éve még kieső olcsó négerekkel felturbózott Newcastle.

Továbbra is töretlen népszerűségnek örvend ez a rovatunk az olvasóink közt, főként Németh sporttársnál, aki második alkalommal jelentkezett nálunk, hogy firkantott pár gondolatot. Hajtás után jön Imre, mármint a kisebbik...

Amíg Spanyolország legnagyobb városaiban már vélhetően levették a pengéket a boltok polcairól, nehogy váratlanul megcsappanjon a világ két majdnem legjobb csapatának (Európában is) indokolatlanul túlméretezett szurkolótábora, addig Angliában olyan kiélezett harc folyik az első 4 hely megszerzéséért, amilyennek a fent említett mediterrán állam évek óta nem volt szemtanúja, de legalább ott is tudnak idény közben északról sztrímelni 1-2 valóban élvezetes mérkőzést, persze csak addig, amíg nem kapnak Internetadót ők is a pofájukba, aztán majd rázhatják unalmukban a Mallorca meccseire, s akkor az idei BL döntőt egy mondattal le is tudtuk, amihez - mi is tudjuk, kicsi eltévedt majompalánták - az Arsenalnak megint nem volt túl sok köze.

Ha már így külsővel felrúgtuk a fikabilit, természetesen nem mehetünk el szó nélkül mai ellenfelünk mellett sem, meg aztán úgyis megszokhattátok már, hogy köcsögök vagyunk. A Stoke története során eggyel kevesebb bajnoki címet nyert, mint ahány metszőfog látható a fenti képen, s habár piros-fehér színkombóban pompáznak ők is, de arról azért mindannyiunknak lehet némi fogalma, hogy futball szempontjából nem ők azok, akik a kisujj kimutatásával hörpintik fel a kávét. A mai idegenbeli mérkőzés pont annyira hiányzik az utolsókat rúgó Arsenalnak, mint pikkelysömör a hónaljba, de mielőtt még halálra rémülnénk annak gondolatától, hogy Denílson jövőre akár újfent játszhat ellenük, szögezzük le gyorsan: Papa még mindig csak egy van. Főleg azért, mert eddig benne még nem találtak katalán DNS-t, bár cikkekben bővelkedni fog az idei nyár is. Hajtás után kong a harang...

Ha az elmúlt évek alatt elnyert kupák számának szemszögéből, s kellően rosszmájúan közelítjük meg a kérdést, akkor nehéz megmondani, hogy konkrétan mit nevezünk Arsenal szintnek. Régebben könnyebb dolgunk volt, mert számtalan olyan zseniális játékos sorakozott a kezdőben, akik jelenthettek egy bizonyos szintet, de hát azóta már teljesen átalakult ez a klub, s ők már "csak" legendák. Egy valami viszont egyre inkább biztossá válik, mégpedig hogy Aaron Ramsey játéka sem a korábbi, sem a jelenlegi Arsenal által képviselt és elvárható szintet nem üti meg.

Nem célom kipécézni, s egyetlen emberen elverni a tegnapi produktumot, mivel volt az övénél rosszabb teljesítmény is a csapatban (például Walcott, de Robin is elég pocsék volt, az Úr bocsássa meg nekem), de a szurkoló egy kegyetlen fajta, mindig és mindenkor meg lesz számára az a játékos, akitől véreset köp a flaszterra. Számomra Ramsey nem más, mint egy újabb Denílson, csak míg védekező poszton - mondjuk így - megengedhettünk magunknak egy busmant, addig a támadóharmadban ez elég nagy luxus, mi több öngyilkosság. Lapozás után Áron a műtőasztalon.

Szeptemberben kibontottuk a Karácsonyi ajándékokat, és az azt következő hetekben kizárólag kérdőjelek tükröződtek vissza Ágyús szemeinkből beszélgetések közben. Ízlelgettük az érkezők neveit, képzeletben feltettük őket a pályára 442, 433, 451 formációban, kihúztuk szélre Gervinhot, Artetát középre valahova, Mertesacker magasságát méricskéltük és elképzeltük felhőfejeseit. Mélyebben néztük az első összecsapásokat, mint valaha, valaki okosabb lett, valaki meg csak pislogott. Közben a sorsolást is magunk elé vettük, számolgattunk, ahogy egy jó szurkoló teszi. Sokan ültünk a székekben és gondolkoztunk, mi lesz itt idén? Körülbelül egy dologban sikerült közös nevezőre jutnunk: idén csípjük el az első négy hely egyikét (azaz a negyediket), hogy jövőre ismét a legnevesebb nemzetközi kupában indulhassunk. Wenger ugyanezt fogalmazta meg és ismételte el az újságírók kérdésére százszor.

Idióta az idei szezon, a jóslatok nagy része nem vált valóra, szilvesztert a negyedik helyen ünnepeltünk, majd jött a fekete leves. Ráadásul a szerepek megfordultak, én lettem óvatosabb a jó eredmények láttán (Peet azért még vezet), míg többen soha nem látott optimizmussal tekintettek a jövőbe.

Személy szerint én a nagy menetelés elején azt kívántam, hogy a Wigan elleni győzelemmel kerüljünk olyan helyzetbe a Chelsea elleni londoni rangadó előtt, hogy reális esélyünk legyen a korábbi álmunk megvalósításához. Annyiból igazam lett, hogy nagyon fontos lesz a Kékek elleni összecsapásunk és győzelem esetén továbbra is saját kezünkben lesz a sorsunk. Most is ott van, de tarkónkon érezzük az üldöző sereg leheletét. Egyetlen egy dolgunk van: begyűjteni a 3 pontot és továbbra is kizárólag előre tekintve felemelt kézzel a középső ujjunkat mutatva tudatni az ellenfelekkel, hogy Londonban mi vagyunk a istenkirálycsászárok!

Bevallom, nem tudom megoldani az Arteta-rejtélyt. "Hangosan" gondolkodom, segítsetek megfejteni!

Ha Wenger munkáját az ember nagyító alá teszi, akkor a középpálya kicsit kilóg a sorból. Hihetetlen mennyire erős, kreatív középpályát rakott már össze mindenféle variációból. Ott akarja megnyerni a meccseket, főleg, ha olyan csatárok termelik a gólokat, mint Henry vagy Robin. Labdaszerző, gyors, fineszes, kreatív, őserő, zongoracipelő, kecses, keleti zsenis, 3 tüdős, agyatlan, gondolatolvasó már szerepelt az Arsenal középpályáján a francia irányítása alatt, elképesztő repertoárral rendelkeztünk és rendelkezünk a mai napig. Ha kell, letámadunk, ha kell, a lecsorgó labdákból kontrázunk, uralni tudjuk ezt a játékteret, ha nem ívelik át rajtunk a labdát és ha mindenki egészséges. Idén is ezt tesszük, csak Artetával, de hogyan?

Hát, ezek a dús, fekete szőrű baszk nyuszik mindig meghozzák az ember kedvét az ünnepléshez. Na, az ilyen mondatok visszaolvasása után örülök igazán, hogy van egy csaj is a csapatban. Nem festett jól a dolog egészen a találkozó végéig sem, és hozzá kell tenni, szükség volt egy adag mákra is a győzelemhez, de a lényeg a lényeg: Mancini (megint) nem győzni jött az Emirates-be, hanem taljánkodni. Köszönjük meg szépen hát neki.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Aston Villa elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Tovább »

Mint ahogy minden olyan találatot várunk, ami a 16oson kívülről érkezik, ne adj Isten szabadrúgásból, hiszen ezekben nem feltétlen jeleskedünk, bár legutóbb Robin csavart egyet a Sp?rs ellen a kígyóról. Ma jött Arteta a hosszabbításban, ezt pedig itt úgy hívják, hogy most m*gba**lak-gól:

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Két megkapó szépségű férfi, két elbűvölő hang, korszakalkotó frizurák, valamint számtalan, világsikertől zajos produkció.

Wenger - kommunánk ezüsthátú hímgorillája, Imi úgy határozott, hogy újabb tömegpusztító fegyverrel látja el oldalunk olvasóit, így a lapozás melegen ajánlott, mert olyat látsz, amilyet talán még soha, s feladatod is lesz.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.
Tovább »

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Nektek is jólesett? Mivel azért még mindig rulettszerű meccseink vannak, előre nem igazán lehetett mit tippelni az eredményre. Viszont ugyancsak ez ad jogosítványt a lehető legjobban való reménykedésre is. Na és hát az ilyen hétvégéken azért az egyszeri gúnár arca reménytelenül mosolyba mered. Aggódó természetem miatt nem tudom szem elől veszíteni a keddi hideg zuhanyt, de legalább addig élvezzük, amit lehet.