Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

A Kötényblog szerzőjét ismerve tudom, hogy vannak olyan nők, akik képesek a létezésük döntő részét a focinak szentelni, s persze tudomásunk van olyan hölgyekről is, akik nem csak követik, de űzik is a világ legjobb sportját. Ez utóbbi azonban mindig is kétféle érzést fog kiváltani egy átlagos hímből, lévén a futball elvileg férfias sport, de mondhatjuk úgy is, hogy a legférfiasabb (bár ezzel a rögbi rajongói sosem fognak egyetérteni). A futball és a nők kapcsolata több szempontból is érdekes, s persze nem mentes az olykori rosszmájú megjegyzésektől, hiszen mikor egy nő értekezik a fociról, akkor előbb-utóbb mindenképp előkerül egy faszi, aki úgyis jobban tudja. Ami reméljük minden nőnek evidens.

A szurkolói lét kezdete ellenben nemtől függetlenül, a legtöbb esetben fiatalon történik, így aztán a leginkább azon kérdés furdalja a hímsoviniszta oldalunkat, vajon tényleg létezik-e olyan élethelyzet, mikor két tinédzser lány, kissé megszédülve az első gintoniktól, a kedvenc focistáján örömködik a diszkóban a bárpultnál, miközben a hangfalakból felcsendül Haddaway-től a varizlóv.

Nem ígérjük, hogy erre választ kaptok a hajtás után, viszont az első két rész megkérdőjelezhetetlen sikere után most újabb két gúnárcsajszi következik, mert hát mivel is ünnepelhetnénk még jobban a Sp?rs kitömését, mint 1-2 olyan lánnyal, akik szintén kiordították a gyomrukat a hétvégén. Lapozz, de csak érzéssel...

És akkor megint itt van. A meccs, aminek az időpontját korábban bevéssük az agyunkba, amikor nyár közepén kijön a következő évi sorsolás, mint bármelyik másikét. A meccs, ami előtt mindig egy kicsit korábban ébredünk reggel, és egy kicsit idegesebben is. A héten már kitört a kommentek között egy szócsata arról, hogy mennyire jogos/lehetséges külföldi szurkolóként beleélni magunkat az észak-londoni rivalizálás szellemébe, de ez most majdhogynem mindegy. Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye a Spursről, aki nem tegnap kezdte el követni az Arsenalt, az tudja, hogy ez a párharc különleges helyet foglal el a klub történetében. A két csapat közös múltjában sok olyan meccset találunk, amelyek bevonultak az Arsenal aranykönyvébe, ezek közül is kiemelkedik a két bajnoki cím a White Hart Lane-en, 1971-ben és 2004-ben. Emellé számomra még személyes vonatkozása is van a derbiknek, legelőször ugyanis egy Tottenham-Arsenalon vetettem szemet arra a piros-fehér mezre, ami azóta kitörölhetetlen a mindennapjaimból. Talán ezért döntöttem úgy, hogy legelső londoni meccslátogatásomnak is egy derbinek kell lennie - mint utólag kiderült, jól mellényúltam. Így vagy úgy, de akinek egy kicsit is szívügye az Arsenal, az valahol átérzi, hogy a mai meccsnap más, mint az összes többi.

Az Arsenal jelenlegi keretében számos olyan játékos van, akik neve mellett ilyen-olyan okból egy hatalmas kérdőjel szerepel. Chamakh, aki 3 hónap után egyszerűen elfelejtett focizni, vagy éppen Park, aki önmaga a kérdőjel, hiszen talán senki sem tudja, hogy miért hoztuk el ide, vagy ha már elhoztuk, akkor miért nem játszik semennyit. Most viszont leginkább ismét Andrej Arsavin foglalkoztat minket, akit hosszú vergődés után éppen visszapasszoltunk a Zenithez, ahonnan még 2009-ben hoztuk el klubrekordot jelentő összegért. Tény, hogy az orosz szinte szezonról szezonra gyengébb formát mutatott, és az elmúlt fél éve maga volt a katasztrófa, de vajon megengedheti-e magának egy olyan helyzetben lévő klub, mint a miénk, hogy február végén csak úgy bagóért megváljon valakitől?

Egypercesek. Mivel tudvalevő, hogy az Arsenal szimpatizánsai nemcsak szépek, elkötelezettek és - a tabella állásának függvényében - mániás depressziósok, hanem a sztereotíp futballszurkoló-fogalom kivételét képezően műveltek is, sietve tisztáznánk, hogy alant nem Örkény István novelláit olvashatjátok a kávé mellé. Ehelyett viszont értesülhettek a csapattal kapcsolatos legújabb hírekről, pletykákról, vagy bármiről, ami objektív véleményünk szerint elengedhetetlen tudnivaló egy Arsenal-szurkoló hétköznapjaihoz. Lapozás után következzen tehát a mára eső információ-adag.

Hol áll jelenleg a Bajnokok Ligája a prioritási listánkon? Ez az a kérdés, amit valamilyen formában mindenki megfogalmazhatott magában a nyolcaddöntő közeledtével. A bajnoki negyedik hely megszerzése mindennél fontosabb, az FA Kupa az egyetlen reális esélyünk idén, hogy trófeához jussunk, a BL-ben jól szerepelni viszont presztízskérdés, pláne most, hogy a két manchesteri csapatnak csak csütörtökön lesz elfoglaltsága. Józanul gondolkodva csak nagyon kevesen sorolnának minket az esélyesek közé, de hát így volt ez 2005/06-ban is az egyenes kieséses szakasz kezdetén, aztán evés közben megjött az étvágy. De érdemes-e álmodozni, vagy kezeljük a BL-t egyfajta bónuszként, és száműzzük a lista aljára?

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.
Tovább »

Madridban és Londonban áll a bál, pedig még február sincs. A Real Madrid és az Arsenal kispadján egy-egy olyan szakember ül, akik az elmúlt másfél évtizedben fenekestől felforgatták a világ labdarúgását. Eredményeikkel nehéz vitába szállni, volt és jelen játékosok nyilatkozataival pedig felesleges. De valami nagyon nem stimmel a két klubbal napjainkban.

Szép lassan, de úgy néz ki, biztosan megérkeztünk a 2012-es esztendőbe, méghozzá a táblázat 4. helyén díszelegve, ami egy kisebb fajta csoda, ha a februártól szeptemberig tartó időszakot vizsgáljuk a világ legjobb csapatának már bizony tavalyi évkönyvében. Nekünk, szerkesztőknek vélhetően ez volt az első olyan naptári év az életünkben, amikor gyakorlatilag minden az Arsenalról szólt, igyekeztünk minél körültekintőbben, minél részletesebben információt közölni London legdicsőbb klubjáról. Persze nem elfelejtve azt, hogy egyikőnk sem szakértője a sportágnak, maximum a csapatnak, tehát a posztjaink mindig tartalmaztak egy jó adag személyes véleményt, s talán még ennél is több érzelmet, legyen ezeknek bármilyen előjele is.

Arséne Wenger Arsenalja blogolás szempontjából az egyik leghálásabb témakör, hiszen mindig van mit írni róla. Rengeteg esemény színezte a szurkolói létünket az elmúlt 365 napban, lapozás után a teljesség igénye nélkül igyekeztünk összekaparni Nektek a leglényegesebb dolgokat, hogy mit is kaptunk 2011-től...

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Manchester City elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Három hónapig szünetel a bajnokságod? Hamarosan téli szünetre megy a Bundás csapatod és nem Bayern drukker vagy? NBA függő vagy és most harangoznak? Unod a Calciot, nem érdekel, hogy az Inter vagy a Juve veszi meg a bajnokságot? Leszarod, hogy a Barca vagy a Real nyeri a kétcsapatos pontvadászatot? Vagy csak nincs még angol csapatod? Válassz Te is minket, mi elmondjuk a miérteket, mert jó dolog Ágyúsnak lenni! Igaz? Csak olvasd el a gyorstalpalónk első állomását a hétvégi forduló előtt – bemutatjuk Liverpool városát, aztán jöhet az Everton elleni meccs szombaton.

Egy csapaton belül elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció, az ún. közös nyelv. Az Arsenal esetében központi főnevek vannak, mint például az áttyityűd vagy a kvalityi, de hogy valójában mi lehet az a bizonyos közös nyelv, azt nehéz meghatározni. Nem úgy, mint az Útwenger olvasóinál, akik önmaguktól is rendkívül kommunikatívak. Ezzel a rovattal ezt a hullámot próbáljuk meglovagolni, így lapozás után ott lesz 5 kérdés, melyek csak Rád várnak...

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Fulham elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

2011. február vége óta a csapból is az Arsenal folyik. Mindenki, minden létező fórumon, minden témakörben kifejtette a véleményét velünk kapcsolatban. Ezer meg ötszáz okos okot felsoroltak, miért nem nyertünk megint kupát. Megmagyarázták, miért pukkadt ki az Arsenal-lufi, miért bukott meg újra, véglegesen a Wenger-projekt. A nyár iszonyatos volt, bár semmi szokatlan nem történt, de lehetett fogadni ki váltja Wengert a kispadon. Már itt vége is volt a szezonnak, ráadásul az EB-n Robin meg fog sérülni, ha télen el nem igazol a Cityhez (vagy el kell adni, mert úgysem írja alá az új szerződését). Szélsők, 442, kapuskérdés, középcsapat, játékos nevelde, valamint „Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők”. Divat lett velünk foglalkozni. Már most olvasni kiket igazolunk és nem igazolunk a télen, de legkésőbb a nyáron. Sőt, tovább mennek, tudják kiket kellett volna 2008-tól és most kiket kellene a csapathoz csábítanunk (természetesen árral megjelölve), mert nélkülük mi egyszerűen senkik leszünk. Persze, a taktikai tanácsokból sem fogynak ki tanácsadóink. A pénzügyi jóslatokba, hozzáértésekben sem szenvednek hiányt jóakaróink. Más alapokra is helyezhetnénk a klub-modellt, de az egészet.

Idén sincs változás, s ez a kulcsszó. ÁtElkeféltük a nyarat, majd valahogy visszaküzdöttük magunkat a tabella közepére, aztán jött a cselszkij elleni derby, de még mindig ott vagyunk, ahol a part szakad. A Professzor motiválásból jelesre vizsgázott a héten, de ez egyelőre édes kevés, s nem tudja feledtetni a nyarat és a szezonkezdetet. És még csak most jön a szokásos november, hűdevárjukmár. Ha most mi ülnénk ott a Board helyében, akkor elég gyorsan megoldanánk a jelenlegi kilátástalan helyzetet. Lapozás után Te is megtudhatod mi is az.

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Chamakh sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Bolton elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.

Diaby még mindig nem épült fel, de mielőtt a kezedbe temetnéd az arcod (netán meglepődnél), fontos megjegyezni, hogy Vermaelen igen, s ott van a mai keretben. Mi több, visszatérhet a csapatba Squillaci is, ez viszont felveti azt a kérdést, hogy akkor vajon ki ölti magára Gunnersaurus jelmezét a meccsen? Egyéb érdekessége lesz még a mai összecsapásnak, hogy Wenger szélső hátvédek nélkül küldi harcba csapatát, persze ezt nem úgy kell érteni, hogy nem lesznek azon a poszton játékosok, inkább úgy, hogy nem olyanok, akiknek eredetileg is ez a posztja. Viszont nálunk mindenki képes védőt játszani, talán idővel Robinra is sor kerül, hosszú még ez az idény. Öröm az ürömben, hogy ma - egyetlen járható opcióként - vélhetően támadni fogunk, mint az állat, s ha csak egyel több gólt lövünk, mint az ellenfél, már nyertünk, ez biztos.

Botorság lenne azt gondolni, hogy Wenger kiszámolósdival jelölné ma ki, hogy ki futballozzon védőként, de azért poénnak nem a legutolsó, a fantáziánk pedig határtalan. Lapozás után kong a harang, meg az apacukafundaluka, cérnára, cinegére...

Értékelő rovatunkban szemügyre vesszük játékosaink minden megmozdulását, és teljesítményüket számokra váltjuk be. Szemünk elől még Denilson Ramsey sem bújhat el. Na de nem csak kritizálunk, hanem dicsérünk is. Itt mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mi nem vagyunk futballszakértők, szigorúan szurkolói szemmel nézünk mindent, és ha esetleg olyat veszünk észre, amit más nem, akkor legalább egy hétig dagad a mellünk. Lapozás után játékosaink Sunderland elleni teljesítményét pontozzuk le vagy fel.