Elegáns teremcipő (fekete), farmer (sötétkék), fehér ing (RUI, azaz rövid ujjú ing), kordzakó. Valami ilyesmi a klasszikus outfit, amiben alapvetően meccsre járok. Ugyanis a meccs egy ünnepnap, ahogy a vasárnapi családi ebéd, egy kedves barát esküvője, netán bármi más, ami fontos az egyénnek, annyi különbséggel, hogy a meccsnap egy picit mindegyiknél ünnepnapabb.

Cirka 50 ember egy alig nappalinyi alapterületű helyen, igaz, két szinten, szintenként nagyjából 25-25 számolva. Ha jól sejtem, vasárnap délután a Pause-ban rendezett City - Arsenal meccs volt az egyik leglátogatottabb magyarországi sportesemény. De, hogy az egyik leghangulatosabb, az tagadhatatlan. Helyszíni tudósítás.

Wenger-nyilatkozatok. Úgyis elolvassuk minden egyes alkalommal. Felét sem hisszük el mondandójának - főleg a sérülésekről -, ráadásul ugyanazt szajkózza már másfél évtizede a Professzor, aki többnyire nem is a kérdésekre válaszol. Vele egy interjút készíteni igazi kihívás, szerencsére nekünk már ez is sikerült, ráadásul az otthonában. Nem ez volt az Útwenger  egyetlen riportja, korábban már megkérdeztük a gyerekeket a fociról. Míg Hajninak a csinos piros-fehér lányok jutottak, addig nekem a Kispestről átcsábított blogger. A Teamtalkban Tőletek kérdezek, most vendégszerzőnk orra alá dugtam virtuális mikrofont. Lapozás után megtudhatjátok, hogyan is látja új csapatát az első hetek után.

Első! - hogy ezzel a klasszikussal nyissak végre egy posztot, ha már a Honvéd eddig még nem adta meg nekem rá a lehetőséget. Szóval: első! Vagyis először, merthogy szombaton először néztem saját jogon Arsenal-meccset.

Rövid beszámoló.

Három hónapig szünetel a bajnokságod? Hamarosan téli szünetre megy a Bundás csapatod és nem Bayern drukker vagy? NBA függő vagy és most harangoznak? Unod a Calciot, nem érdekel, hogy az Inter vagy a Juve veszi meg a bajnokságot? Leszarod, hogy a Barca vagy a Real nyeri a kétcsapatos pontvadászatot? Vagy csak nincs még angol csapatod? Válassz Te is minket, mi elmondjuk a miérteket, mert jó dolog Ágyúsnak lenni! Igaz? Csak olvasd el a gyorstalpalónk első állomását a hétvégi forduló előtt – bemutatjuk Liverpool városát, aztán jöhet az Everton elleni meccs szombaton.

Nem szoktam tévében meccset nézni. Illetve ez hazugság, inkább úgy igaz, hogy csak nagyon ritkán szoktam, szinte alkalmilag. Akkor is főleg magyar bajnokikat, és főleg valami körút menti kiskocsmában, haverokkal. Közben trécselünk, fikázzuk a Fradit, Videotont, miegymás. Ugyanis az élőnek semmihez sem fogható varázsa van. Mindegy mennyien vagyunk kint, mindegy milyen meccs, egyszerűen leköt. Belátni az egészet, mennek a beszólások, valahogy otthonos.

Épp néhány hete volt, hogy indultam volna otthonról a dolgomra, amikor azt vettem észre, hogy a szomszédos sarkon lévő általános iskola betonozott talajú dühöngőjében egymással játszanak a helyi piac kínai és nem kínai árusai. Mivel ez a sarok egyben a buszmegálló is, így ott ragadtam, miközben a hátam mögött sorra mentek el a különböző számú viszonylatok. A legdurvább persze nem az, hogy én bolond vagyok, hanem hogy volt még két-három csóka, aki hasonlóan cselekedett. Egy idő után beszélgetni kezdünk, az egyik kiskínai meg elég jól mozgott, biztos ő árulja a tornacipőket, meg a Pama márkájú sárga-zöld Bayern-mezeket.

A kölcsönözz télre magyarfoci-bloggert c. akció keretében egy gyorstalpaló Arsenal-szurker kiképzést követhettek végig velem az elkövetkező néhány hónapban. Pilot és bemutatkozás a tovább után.