...avagy ha nincs tehetség, pótold mással!

Kizuhantunk a Béelből a milánói pusztulat ellen, már az odavágón aláásták terveinket, de hamar megemésztettük. Majd kicsit örömködtünk a Chelsea miatt, amint megmentette a futball ködös hazájának böcsületét a nemzetközi porondon. Ezt követően kárörömmel konstatáltuk, hogy Nasriék valószínűleg ugyanannyi kupát nyernek idén, mint mi. A gyenge Unitedet meg mi sem méri jobban, minthogy a Bilbao kétszer is egyértelműen jobb volt náluk.

Időközben már le is zajlott a Bajnokok Ligája következő körének sorsolása is. Minden napilap és website  arról fröcsög, hogy végre létrejöhet az APOEL-Benfica álomdöntő. De mi azért foglalkozhatunk a jóval esélytelenebb csapatokkal is (mint ahogy mindig tesszük az Arsenal esetében)! Előtérbe kerül hát legyőzött legyőzőnk, betekintünk a kulisszás hajtóművek mögé.

Különvélemény. (Legalább) három éve már a csapból is az folyik, hogy a Premier League aktuális kiírása a legkompetitívebb, amit ember valaha látott. Erős ez a banda, kemény az a gárda, megjósolhatatlan a végkimenetel és hasonló klisés együgyűségek. Mindig jól belevágnak a csapatok, rögtön kiosztanak egymásnak pár pofont a miheztartás végett, ami jó alapot ad a média dúvadjai számára, hogy mindenkit megtépjenek vagy égig magasztaljanak már a szezon elején, aztán pár hét elteltével kibukik, hogy nem is egészen úgy van az. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. Sőt, az idei teljesítmények külön megkívánják, hogy egy másféle megközelítésben is értékeljük a küzdelemsorozatot. Ugyanis néha már szinte olyan borzalmas.

Hogy mégis miért nézem akkor? Ugyan már. A futball hozzánő az emberhez, a szenvedély nem hal meg akkor sem, ha netán nem azt kapod, amit elvársz tőle. Észak-londoni mazochizmusom megkívánja, hogy minden héten eccő-kéccő olyat húzzak a hátamra a bűn rossz foci korbácsával, hogy a vér is kiserken legott. Szóval ez most nem egy fröcsögős kirohanás, ahol mindenki indokolatlanul kapja a savat, csak mert a szeretett klubom által jelenleg képviselt szint mélyen a béka segge alatt van.

Rendhagyó történet az alábbi. Már nem azért, mert csak ilyet tudnék mesélni, hanem azért, mert ez azóta is alapos elmesélésre vár.

Egy szurkoló rendelkezik mindenféle sztorival a klubjával kapcsolatban, nekem is biztos akadna egy-két élmény, amit egy meccs hevében éltem át, vagy többé-kevésbé a csapathoz köthetnék, de ilyenekből már millióegyet hallottunk/olvastunk. Szóval a következő kis mese inkább arról szól, hogy miként néz ki, amikor a magyar falusi gyerek rászabadul Angliára.

Réges-régen egy messzi, messzi galaxisban… (képünkön)

Volt egy olyan év, amikor egy futballjátékos annyi gólt rúgott, hogy gombócból is sok lett volna. (Bár nem tudom miért rugdosna pont gombócot. Mindegy.) Meg rekeszszám szállította az asszisztokat, meg a hasonló jóságot. A lényeg a lényeg: a szurkolók nagy felháborodására nem jelölték a zaranylabdára. Lehet, hogy ő különösebben nincs is emiatt begyulladva, mert amennyit a szóban forgó díj az utóbbi időben ér, a jelölést legtöbben úgy képzelik el, mint ahogy a kutyák teszik. Azért mégis meg akartuk tudni, mennyire érinti érzékenyen a téma drága holland csatárunkat.

A címből egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a mai portrénk nem mással foglalkozik, mint a fináncok legjobbikával, Dr. Arséne Wengerrel. Elmondása szerint a Dr. előtagot nem doktori végzettsége miatt viseli, büszkén állítja, hogy Dracula egyenes ági leszármazottja. (Sajnos nem tudtuk megszólaltatni Egyenes Ágnest, mert nem találtuk meg a fészbúkon, így kénytelenek vagyunk elfogadni az állítást.)

Az állítólag 62 esztendős professzor idén jubilál, 15 éve szabadalmaztatta medikai vívmányát, az Arsenal FC-t. Transzfúziós modelljét mára sikerült átültetnie a gyakorlatba, létrehozott egy olyan rendszert, amely fizikai kapcsolat hiányában is megszakítás nélkül, tökéletesen szívja a futballal szimpatizálók vérét. Az életet adó nedvet az aktuális körülményekhez mérten dolgozza fel, időnként forralja, néha méregteleníti, egy dolog azonban biztos: mindent és mindenkit átformál.

Régóta szerettünk volna egy olyan igazi, kolbászszagú, echte-magyaros interjút csinálni a főnökkel, ahol kerek perec megmondja a tutit, de hát ez nem olyan egyszerű egy ilyen fontos ember esetében. Persze Vadkutya kolléga szokás szerint ezt is elintézte (magunk közt csak Tibi bácsinak hívjuk). Mint kiderült, Arséne kifejezetten örült a megkeresésünknek, és egy ilyen patinás blog tagjait szívesen vendégül is lát a vityillójában egy bambira. Becsomagolunk hát egy jó adag véres hurkát, hogy vigyünk neki egy kis hazait, megfejeljük egy masszív palack egri bikavérrel, majd útnak indulunk. Balladai homály.

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy szellemileg visszamaradott kis kakasa. (Állítólag többször fejre ejtették, mikor még tojás volt.)

Na, de ennyire ne is rohanjunk előre, mint egyszerű focista az ex-szurkolói előtt, gólöröm gyanánt! Az egész úgy történt, hogy csak ott keresgélt, csak ott kapargált ez a tök átlagos, fekete tollú, rusnya kiskakas a monacoi szemétdombon, de semmit nem talált, mert egyrészt buta volt, mint a tyúk, másrészt meg folyton 50 Cent(s) Window Shopper c. számának videoklipjét nézte a jewtubeon, amitől a megalománia totál megfertőzte az agyát és rövidesen áttételessé is vált.

Aztán jött ez a vénasszony, aki történetesen jól ismerte a monte carloi gettót, és felkarolta a kiskakast, mert látta, hogy egész jól csíprúgharap.

„Végre kezdődik a szezon!” – mondhatnánk. Mi, itt az Útwengernél, készpénznek vettük – miként a főnökék is Londonban, hogy a Premier League megkapja ugyanazt a bánásmódot az Egyháztól, mint a főbb mediterrán hadszínterek. Ismeretes ugyebár, hogy a két trógerliga pár hét bónusz kimenőt kapott, de úgy tűnik, a protestáns FA-hez nem ért el a dolog híre, így a hivatalos szezonkezdés már augusztusban megtörtént.

A futball inkvizítora ismét kivillantotta foga sárgáját: Wenger megint kapott egy két ostoros büntit az UEFA-tól. Hogy miért? A lapozás után kiderül.

Jelentkezik a védőoltás. Nem, nem Squillacit fogjuk minden alkalommal verbálisan elemeire bontani. A rovat célja, hogy a minket érő támadásokat fél kézzel visszaverjük, majd a másikkal élvezzük az ellencsapással kiváltott hatást.

Már csak 37 forduló van vissza a Premier League idei küzdelmeiből, és mivel nem csak a középmezőnyben vagyunk jelenleg, de gyakorlatilag az élbolyban lévőknek háromszor annyi pontja van, így lassan elkönyvelhetjük, hogy bizony idén sem leszünk bajnokok. Sőt, a tény, hogy a Bolton áll legközelebb a hőn áhított cím megszerzéséhez, illetve hogy a sp?rs is megelőzhet még minket – mivel eggyel kevesebb mérkőzést játszottak -, csak tovább ront a helyzeten...