Az Arsenalt idegenben is látni kell! Tudtam, biztos voltam benne, hogy más lesz, mint a Highbury-ben és az Emirates-ben, de nem sejtettem ennek a túrának az élményfaktorát. Hatalmas kalandba keveredtem, átadni az érzést nem fogom tudni teljesen, de ha a képek mögé látsz, akkor elkaphatod a lényeget. Lapozás után érkezik egy rövid beszámoló, pár saját készítésű képpel fűszerezve.

A pénteki Jézuskás, Angyalkás, Mikulásos meghitt ajándékdömping után szombat reggel hatkor csörög a telefon, Nagyi. A következő párbeszéd zajlik le kettőnk között:

Szerda este hazatértem Londonból, és ahogy ígértem, most egy hosszabb élménybeszámolóban próbálom visszaadni a szombati derbi előtt, alatt és után átélt dolgokat. Magáról a meccsről nem fogok írni, egyrészt lerágott csont, másrészt úgyis mindenki látta. Inkább arra koncentrálnék, hogy milyen is egy meccsnap Észak-Londonban. Aki már átélte az azért, aki még nem, de szeretné, az meg azért olvasson tovább. (A képek hiányáért elnézést kérek, de én személy szerint nem fényképeztem, amint eljutnak hozzám a többiek felvételei, frissíteni fogom velük a posztot.)

London egy csudajó város, tele élettel, energiával, kultúrákkal, éttermekkel, boltokkal... No és focival. Természetesen a mi szívünk az Emirates-be húz, s mivel nem lehetünk ott minden hétvégén, gyakran elmereng az egyszeri Gooner, hogy milyen frankó is lenne hétről hétre átélni azt a közeget, ami miatt az angol úgy mondja: a futball nem sport, a futball vallás.

Éppen ezért úgy döntöttünk, kedveskedünk az itthon maradottaknak azzal, hogy ma délután feltesszük dorkins kollégát a gépre, aztán elreptetjük a brit fővárosig. Persze nem herét lógatni, hanem leginkább azért, hogy nyomon tudjuk követni az útját a stadionig, illetve a meccsig. Reményeink szerint ebből tudunk majd valamiféle rendszert csinálni, s minden nagyobb mérkőzésen igyekszünk ott lenni az Ékszerdobozban. Hajtás után a London Tourist vezeti virtuális naplóját.