Az időkapszula egy olyan tartály, amelyben régi idők tárgyai találhatók, vagy információ régebbi időkből. Egyfajta kommunikációnak tekinthető a jövővel. Az időkapszulákat általában valamilyen jeles esemény alkalmával, ünnepség kíséretében helyezik el (elássák vagy bebetonozzák), például Világkiállítás, alapkőletétel, hogy aztán a (közeli vagy távoli) jövőben kinyissák. Nem minden időkapszula szándékos, néhányan a Pompeji maradványokat is időkapszulának tekintik. Az "időkapszula" kifejezés (time capsule) 1937 óta használatos, de az ötlet valószínűleg egyidős magával az emberi civilizációval.

Évek óta mondom, hogy meg kellett volna Artétát! Miért nem cseréltünk hamarabb? Theo egyetlen ziccert sem fog berúgni jövőre! Soha nem nyerünk kupát! A Dortmund simán nyeri a csoportkört! Miért nem 442-t játszunk? Vegyünk már egy csatárt, meg egy kapust! Adjuk már el Ramseyt! Robin úgyis lesérül! Wenger nem vesz kettő játékosnál többet egy nyáron! Nincs középső védőnk, Koscielny béna! A sp?rs előttünk fog végezni, vagy még ki is eshetünk! Parkert miért nem vettük meg?

Ugye ismerős? Vasárnap a helyszínen a kezdő sípszó elhangzása előtt mindenki kapott egy a PL 2012/13-as szezonjára vonatkozó kérdőívet - főleg az Arsenalra irányultak a kérdések. A válaszokat összegyűjtöttük, és Hajnink két keze munkájával készített dobozba helyeztük, majd azt a Pause emeletén ásott három méter mély gödör fenekére helyeztük el egy esztendőre. 365 nap múlva az időkapszulánkat kinyitjuk és nagyokat röhögünk a válaszokon és egymáson.

Lapozás után feltárjuk a kérdéseket a meg nem jelentek előtt is, aki szeretne válaszolni rájuk, tegye meg, jövőre a kiértékelésbe belevesszük! Természetesen a legjobbak értékes nyereményben részesülnek!

Minden úgy kezdődött, hogy az ős NST blog posztjai alatt verbálisan téptük egymás idegeit egy-egy nick mögé bújva. Nem sokkal később a billentyűzetet felcseréltük a focitornák zöld gyepére, a jorky-s esték majdnem zöld majdnem gyepére, és a nevekhez arcok, gólok, esernyők, kötények kapcsolódtak. Egyetlen dolog nem változott: a töménytelen szaktudás, szakértés, és a röhögés. A 2 dimenzióból hármat varázsoltunk, s ezt az ún. hagyomány számunkra kezdettől fogva fontos volt, és a sok közös meccsnézéssel, bográcsozással igyekszünk azóta is tovább vinni. A mai napig 3D-s blogolást végzünk, most pedig emeljük a tétet...

???

Épp ezekben a pillanatokban megy a Milan-Juve Olasz Kupa elődöntő első felvonása, de nem tudom magam rávenni, hogy patakoztassam. Eltelt fél óra, még nincs gól - papírforma eredmény, otthon és idegenben az első összecsapáson jó az x mindkét csapat számára. Ez a harmadik mérkőzése piros-feketéknek, amióta megírtam az első részt róluk, gólt nem szereztek, pontot is csak egyet, tehát nem fut a szekerük. A mai leckét az AC Milan ellenlábasai mesélik el nekünk, mert a Calcio szerelmeseit kérdeztem, ők pedig megválaszolták, mit is kell tudnunk a BL ellenfelünkről, mire figyeljünk oda, hol sebezhető Allegri együttese, hol jobbak, mint mi. Nagy köszönet a sok infóért, reméljük, egy skalppal háláljuk meg mindezt. Lapozás után itáliai kérdezz-felelek.

Még Silvio Berlusconi sem tudta kitörölni azt a kis Milan darabkát a szívünkből, amit a van Basten-Rijkaard-Gullit rajzolt bele stoplissal. Maldini teljesítménye láttán többször kalapot emeltünk a múltban, de Cesc góljánál már az öklünket ráztuk, mert tudtuk, hogy a BL akkori címvédőjét teljesen megérdemelten búcsúztatjuk. Azóta eltelt pár esztendő és idén is a 16 között nézünk farkasszemet az olaszokkal. A sorsolást követően ugyanúgy féltenek minket, mint az Udinese ellen és a csoportkör kialakulás után is tették. Az NST-n kívül mindenhol egy icipicivel mi vagyunk az esélyesebbek, ugyanazt érzem, mint a hirös madridi összecsapás előtt, közel egyenlő képességű csapatok csatája következik.

Hazudtunk, de csak egyszer. Mármint többször, de csak egy dologban. Na jó, abban is, hogy heterók vagyunk, de ez most nem ide tartozik. Tehát jelenleg ott tartunk, hogy kicsit kiégtünk, mint Denílson fejében minden olyan őrláng, ami az ésszerű döntésekért felel. A szerkesztőségünk fiatalabbik fele a vizsgaidőszakkal, az idősebbik fele meg az élet nyújtotta percek gyötrelmeinek megszépítéséért ontott energia elszivárgásának megállításával küzd. Az elmúlt 15 hónapban kiírtunk magunkból mindent, s megosztottunk Veletek minden olyan említésre méltó gondolatot, melyekkel a saját agyunkat fertőzi jótékony formában a világ legjobb futballklubja. Amiről eddig úgy gondoltuk, hogy mindig lesz mit írnunk, s ehhez mindig is lesz kedvünk, és a posztjaink nem lesznek olyan izzadtságszagúak, mint az Adriano bele alatt összegyűlt lé egy 30 méteres sprint után.

Szóval hosszas egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy lehúzzuk a rolót. De csak egy kis időre.

Karácsony. Ha az ünnepek oldaláról fogom meg a Karácsonyt, akkor ez a legfontosabb családi ünnep az évben, a szeretetről szól. Megajándékozzuk egymást, mert szeretjük a másikat. A gyermekek csillogó szemmel várják a Jézuskát vagy a Mikulást földrajzi-, illetve vallási hovatartozásuknak megfelelően, pirosló orcával bontják fel a csodálatosan feldíszített Karácsonyfa alatt talált hatalmas dobozokat, és kezdődhet a végtelen játék, amit egy kis csillagszórózással kötelező megszakítani időnként. Az ünnepekhez különleges ételek tartoznak: töltött káposzta, halászlé tészta nélkül, bejgli, és még sorolhatnám; szinte kötelező naponta 1 kilót felszedni, majd szétcsapatni egy kis pálinkával. A család együtt van, a béke illata tölti be a szobát, mosoly terem minden szempár találkozásánál, a szeretet észrevétlenül ölel mindenkit magához és rabul fogva tartja hosszú órákra, napokra. A téli szünet meghitt varázsa megérinti lelkünk legmélyebb pontját, ilyenkor boldogan lehet szánkózni, kacagva hóembert építünk, a magunk készített angyalkák szárnysuhogása pedig szinte hallható a friss hóban. Az élet szép.

A Premier League egy kicsit más, mint a többi bajnokság. Angliában a Karácsonyi Ünnepek alatt is a Boxing Day hagyományainak megfelelően csordultig telnek a stadionok. Az év utolsó napjaiban nem lesz időnk visszatekinteni a 2011-es esztendőre, ezért megtesszük most.

Hála legújabb kölcsönvételünknek, Végh Hanta focibloggertársnak, kit a Csak a Kispest! blogtól vettünk kölcsön mások beleegyezése nélkül, s ki napok óta arra használja okostelefonját, hogy az Arsenalról olvas, szóval neki köszönhetően kicsit fejlesztettünk az Útwenger kommentelési lehetőségein. Egyébként pár hónappal ezelőtt István rakta össze a redizájnolt Útwengert is, tehát jó, hogy itten van velünk, még ha teljesen nem is érti, miről is beszélgetünk.

Noh, a mai naptól kezdve a Facebookos ökkántoddal is tudsz megjegyezni bármit a posztjaink alatt. Ennek mindösszesen kettő célja van: egyrészt, hogy kimozdítsunk egy picit arról a nyomorult Facebookról, másrészt, hogy kimozdítsunk egy picit arról a retkes Facebookról. Szeretünk, de érted, ugye?

Tehát itt és most mindenki kipróbálhatja ezt a vadiúj, egyedülálló, ráadásul visszatérő lehetőséget, a kommentdoboz a hirdetési videó alatt található, amit mellesleg nem bánnánk, ha kattintanátok (végig nézni nem kötelező), mert az 10 forintot hoz a konyhánkra, így talán egyszer majd lesz Útwengeres póló, áttyityűd és ROOOOOOOOOOOBIN 1-0 felirattal. Csóresz bloggerek vagyunk, jó lenne, ha már fizetnél nekünk.

Komolyra fordítva a szót (a fizetős az komoly volt!), az új szósölmédiás kommentdobozt használja mindenki kedve szerint, egészséggel, a megosztásra viszont tessék figyelni, ne pakold tele a saját faladat itteni kommentekkel. Természetesen a régi kommentdobozt is meghagytuk, epekedve várjuk, amikor egy vita hevében egymásnak üzengettek majd, hogy hé te ott, te búkos hülyegyerek. Csudijó lesz. Csók..

Útwenger Team

A ma esti végeredmény óriási befolyással lesz a klub jelenére és közeljövőjére, ezt talán fölösleges is mondani, annyira evidens. A sérülésektől tizedelt, kulcsjátékosait sorban elvesztő, fiatalokkal teletűzdelt csapat előtt nagy feladat áll, és minden bíztatásra szükségük lesz a hirtelen félelmetesnek tetsző Udinese ellen. A srácok kellő vokális támogatása a csapatot elkísérő szurkolók feladata (ez most tényleg nem a spend some fucking money ideje), akik között az Arsenal Hungary képviseletében 22 magyar gúnártársunk is ott lesz ma este a Stadio Friuli vendégszektorában, hogy kiordítsa a lelkét. Hogy miért áldozok ennek közlésére egy külön posztot? Az Arsenal Szurkolói Klub (ASZK) már egy jó ideje partnerünk (lásd: banner jobbra), ám ez az együttműködés eddig nem sok konkrétumot hozott magával. Ezen az áldatlan állapoton változtatva most röviden bemutatkozik az ASZK itt az Útwengeren, lapozás után olvashattok egy kicsit a klub alapításáról, eddig elért sikereiről, céljairól és a tagok számára megnyíló lehetőségekről.

Fogadjátok szeretettel, kérdezzetek akár itt is, ha felmerül bennetek valami - ezzel párhuzamosan pedig szerintem mindenki nevében kívánhatok jó szurkolást utazó honfitársainknak. Reméljük, nem hiába mennek, és kiszurkolják azt a fránya BL-csoportkört.

Beköszöntött az utolsó Interlull ebben a szezonban, amit most talán nem is annyira bánunk. Ez a kéthetes szünet jó alkalom lehet arra, hogy Theo, Cesc és Song felépüljenek végre, hogy a maradók és a távol lévők egyaránt rendet tegyenek egy kicsit a fejükben, valamint hogy az edzőközpontban Lehmann megtanítsa Almuniát, hogy hogyan kell a labdát és/vagy az ellenfelet elrúgni, ha 20 méterre kijövünk a kapunkból. Minden téren hasznos lehet tehát ez a 2 hét, bár az örök rettegők nyilván azt mondják erre, hogy válogatott meccsek után mindig akad minimum egy olyan játékosunk, aki járókerettel száll le a repülőgépről Londonban. Itt van például Vermaelen, aki szeptember elején a belga válogatottól jött úgy haza, hogy szenvedett egy aprócska Achilles-sérülést, 3-4 hét kihagyás vár rá… Azóta sem láttuk.

Annak ellenére, hogy a csalódást keltő március után talán ránk, szurkolókra is terápiás hatással lehet, hogy jövő szombatig nem látjuk játszani az Arsenalt, mindenki tisztában van vele, hogy az Interlull unalmasabb tud lenni, mint a Barátok közt. Nemhogy normális meccsek nincsenek, de még hírek is alig, amiken legalább egy jót csámcsoghatnánk. Az unalom pedig sok hülye ötletet szül, így kitaláltam Nektek egy kis játékot, amely pár percre talán távol tartja az unalmat, és még nyerni is lehet vele. A neve: Injury Roulette.

Egy futballal foglalkozó blogon viszonylag ritka vendég a könyvajánló, de azért nem vádolhattok minket azzal, hogy elhanyagoljuk a kultúrát. Imi kollégának volt már focis könyvet népszerűsítő írása, a Pop, csajok, satöbbi című film képkockáit egy ötletes beharangozóban használta föl, Gábor és Ottó pedig zenei műveltségüket kihasználva állítottak össze egy emlékezetes posztot. Itt most ne számítsatok ilyen kreativitásra, mindössze egy „kötelező olvasmányt” szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Az Alex Fynn - Kevin Whitcher szerzőpáros 2008 nyarán döntött úgy, hogy feldolgozza az Arsenal utolsó néhány évtizedének történetét. Fynn a futball üzleti oldalához való szakértelmét dobta be a közösbe, Whitcher pedig elkötelezett és tájékozott Arsenal-szurkolóként mindent tud a klubról, amit tudni érdemes. Kettejük együttműködése szülte ezt a könyvet, amelynek sikerére való tekintettel a 2008/2009-es szezon történéseinek újabb 4 fejezetet szenteltek, és ezekkel kiegészítve újra kiadták.

Eljött a nap...

Unod a banánt? Egyél almát. Leszar a faszid? Szarj rá te is. Ver az asszony? Majd elmúlik. Ordít a gyerek? Ordíts te is. Elég a szülőkből? Hát még nekik. Ugat a kutyád? Te csak ne ugassál. Nem indul a kocsid? Másoké sem. Baszogat a főnököd? Joga van hozzá. Nincs térerőd? Váltsál szolgáltatót. Hideg van? Itt is. Most már menjek az anyámba? Csak szeretnéd.

Valami lehúzós mobilneted van? Digid Tévéd sincs? Elég gáz, viszont szállítjuk az orvosságot. Nincs programod a hét közepére? Majd mi csinálunk. Nem tudod, mi jön a keddi meló végeztével? Hát sör, vazzeg, méghozzá jéghideg. Meg egy Barcelona - Arsenal. Velünk. Mér? Azér, netegezz!

Tovább »

Unod a banánt? Egyél almát. Leszar a faszid? Szarj rá te is. Ver az asszony? Majd elmúlik. Ordít a gyerek? Ordíts te is. Elég a szülőkből? Hát még nekik. Ugat a kutyád? Te csak ne ugassál. Nem indul a kocsid? Másoké sem. Baszogat a főnököd? Joga van hozzá. Nincs térerőd? Váltsál szolgáltatót. Hideg van? Itt is. Most már menjek az anyámba? Csak szeretnéd.

Valami lehúzós mobilneted van? Digid sincs? Elég gáz, viszont szállítjuk az orvosságot. Nincs programod a hét elejére? Majd mi csinálunk. Nem tudod, mi jön a vasárnapi pihi után? Hát sör, vazzeg, méghozzá jéghideg. Meg egy Carling Cup döntő. Velünk. Mér? Azér, netegezz!

Unod a banánt? Egyél almát. Leszar a faszid? Szarj rá te is. Ver az asszony? Majd elmúlik. Ordít a gyerek? Ordíts te is. Elég a szülőkből? Hát még nekik. Ugat a kutyád? Te csak ne ugassál. Nem indul a kocsid? Másoké sem. Baszogat a főnököd? Joga van hozzá. Nincs térerőd? Váltsál szolgáltatót. Hideg van? Itt is. Most már menjek az anyámba? Csak szeretnéd.

Valami lehúzós mobilneted van? Digid sincs? Elég gáz, viszont szállítjuk az orvosságot. Nincs programod a hét közepére? Majd mi csinálunk. Nem tudod, mi jön a szerdai meló végeztével? Hát sör, vazzeg, méghozzá jéghideg. Meg egy Arsenal - Ipswich Town. Velünk. Mér? Azér, netegezz!

Ebben a posztban egyik – általam mélyen tisztelt – kommentelőnk mai hozzászólására szeretnék hosszabban reagálni, egyúttal átadni a közönségnek egy használati útmutatót az Útwengerhez. Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy jelen „cikk” nem egy újabb hangulatkeltés céljából íródik, s véletlenül sem azért, hogy a későbbiekben idézett olvasónkat nyilvánosan máglyára rögzítsem. Leginkább azért, mert van némi igazság abban, amit ír. De…

Unod a banánt? Egyél almát. Leszar a faszid? Szarj rá te is. Ver az asszony? Majd elmúlik. Ordít a gyerek? Ordíts te is. Elég a szülőkből? Hát még nekik. Ugat a kutyád? Te csak ne ugassál. Nem indul a kocsid? Másoké sem. Baszogat a főnököd? Joga van hozzá. Nincs térerőd? Váltsál szolgáltatót. Hideg van? Itt is. Most már menjek az anyámba? Csak szeretnéd.

Valami lehúzós mobilneted van? Digid sincs? Elég gáz, viszont szállítjuk az orvosságot. Nincs programod a hét közepére? Majd mi csinálunk. Nem tudod, mi jön a szerdai meló végeztével? Hát sör, vazzeg, méghozzá jéghideg. Meg egy Arsenal - Manchester City. Velünk. Mér? Azér, netegezz!

Tovább »

...zik-zik-zik...