A jelen Arsenaljában sajnos kevés az olyan futballista, akitől szinte minden meccs minden percében számíthatunk egy megbízható jó teljesítményére, akit ha meglát az ember a kezdőben, akkor nyugodtan sóhajt fel, hogy azon a poszton ma sem leszünk gondban. Bacary Sagna ezek közé a játékosok közé tartozik, és a mostani sérülésével sajnos ismét egy hatalmas lyuk tátong a kezdő tizenegyben, ugyanis a pótlására mindössze a teljesen rutintalan és egyelőre bizonytalan megítélésű Carl Jenkinson valamint az eredetileg középpályás Francis Coquelin áll rendelkezésre, így az egyébként is rendkívül bizonytalan védelemnek most egy újabb nehezítő körülménnyel kell majd szembenéznie legalább 3 hónapon keresztül. Wenger is gyakran szereti hangsúlyozni, hogy egy csapat sikerességének az elengedhetetlen kelléke a folyamatosság, és nálunk ezt leginkább a szenegáli származású francia testesítette meg, hiszen ideigazolása óta többnyire ugyanazt a jó teljesítményt nyújtja. Sagna a tökéletes csapatember, aki nem pofázik fölöslegesen, nem rinyál, hogy kevés a fizetés, hogy másik csapatban szeretne játszani, csak kimegy a pályára és teszi a dolgát. Egy ilyen játékos hosszú távú elvesztése egy szinte romokban heverő csapatnak hatalmas csapás, és én személy szerint nem is vagyok benne biztos, hogy sikeresen tudjuk majd pótolni.

Kissé talán igazságtalan is, hogy egy ilyen megbízható játékosról roppant kevés szó esik, és az emberek hajlamosak arra, hogy megszokják a jót, ami egy jobbhátvéd esetében olykor kevésbé látványos, mint egy középpályásnál, de amint kiesik a gépezetből, máris érezhető a hiánya. Szóval most egy hiánypótló poszt következik a Highbury utáni Arsenal egyik legjobb játékosáról.

Bac a szülővárosában, Sensben kezdett el futballozni, de 1998-ban csatlakozott az Auxerre utánpótlás csapatához, ahol végigjárta a korosztályos ranglétrákat,e  2002-től pedig már a B csapatban játszhatott. 2004-ben 20 évesen debütálhatott az első csapatban, ahol néhány éven keresztül együtt játszott jelenlegi csapattársával Abou Diabyval, illetve a tottenhames Kaboullal. 2005-ben megnyerték a francia kupát, a 2006/07-es szezon végén pedig Sagna bekerült a liga álomcsapatába, ami a jövőjét ismerve csöppet sem meglepő. Ezen a nyáron jelentkezett be érte az Arsenal, ami akkor eléggé érdekes volt, hiszen a csapatnak elsősorban egy jobbszélsőre volt szüksége, nem pedig jobbhátvédre. Emmanuel Eboue remek teljesítményt nyújtott ezen a poszton a BL menetelés során, és a 06/07-es szezon azon részében, amikor éppen nem volt sérült. Így tehát érthetetlen volt, hogy Wenger mit akar kezdeni Sagnával. Majd az átigazolás létrejöttével kiderült, hogy ezután Ebouéra szélsőként számít Wenger, nem pedig védőként, megspórolva ezzel jó pár millió fontot. Persze az átigazolás nem ment túl simán. Mert bár Sagna többször is kijelentette, hogy jönni akar, de az Auxerre vezetői sokáig nem akarták elengedni őt. Sőt, volt hogy azzal próbálták rábírni arra, hogy maradjon még egy évet, hogy megpróbálták meggyőzni arról, hogy az Arsenalban csak padozni fog. Ez után természetesen Bac még inkább távozni akart, és 2007. július 12-én aláírt az Ágyúsokhoz 9 millió fontért, ami az óta 11 millióra módosult.

Wenger az első pillanattól kezdve alapemberként számolt vele, ezért már a 07/08-as szezon első fordulójában a Fulham ellen kezdőként lépett pályára. A csapat ebben a szezonban egészen decemberig veretlen maradt, és a végsőkig harcban volt a bajnoki címért. Ehhez Sagna számos kiemelkedően jó teljesítménnyel és gólpasszal járult hozzá. Az első pillanattól kezdve remekül illeszkedett az Arsenal játékrendszerébe, és folyamatos jó teljesítményével hamar elnyerte a szurkolók szimpátiáját. Sajnos ebben a szezonban hatalmas tragédia érte őt és a családját, hiszen a bátyja nem sokkal az AC Milan elleni hazai BL meccs előtt elhunyt. Épp ezért Sagna játéka kétséges volt a meccs előtt, de az apja tanácsára visszautazott Londonba, és játszott a gólnélküli döntetlennel végződő mérkőzésen, majd az Arsenal a visszavágón Fabregas és Adebayor góljával továbbjutott. 2008 márciusában a Chelsea elleni bajnokin pedig megszerezte első gólját az Arsenal színeiben, amit a bátyjának ajánlott. Sajnos ezen a meccsen összeszedett egy sérülést, ami miatt nem csak a szezon hátralévő részét, hanem a nyári Európa Bajnokságot is ki kellett hagynia. A bajnoki szezon végén viszont bekerült a PL álomcsapatában, így két egymást követő évben két különböző ligában kapta meg ezt az elismerést.

2008 nyarán a majdnem csapatból többen is távoztak, Wenger pedig főleg azokkal akarta pótolni őket, akik addig csak feltörekvő fiatal tehetségek vagy perememberek voltak, így lett alapember Walcott, Denilson, majd később Song, és így kapott egyre több lehetőséget Diaby is. A védelemben is történtek változások, bár ott nem volt jelentős távozó, viszont a Gallas-Toure ellentét, valamint Kolo nyári maláriás megbetegedése miatt az elefántcsontparti egy időre a padra szorult, és Wenger az újonnan érkező Silvestrét favorizálta helyette. Ráadásul ekkor Gallas is pocsék formában volt, majd az is bebizonyosodott, hogy a Unitedből érkező halfejű sem fogja megváltani vénségére a világot, így a szélső védőkre hatalmas nyomás nehezedett. Sagna ebben a szezonban 49 meccsen lépett pályára, de talán mégis ez volt az eddigi leggyengébb éve. Ekkor a megszokott megbízható teljesítmény mellé becsúszott jó pár hiba, de még ezzel együtt is a védelem leghasznosabb tagja volt abban az évben. A legemlékezetesebb pillanata abból az évből talán az volt, amikor decemberben a Villa parkban egy gólba tartó labdát ollózva kanalazott ki a kapu torkából, ezzel megőrizve a félidőre az egy gólos előnyt.

A következő szezontól Wenger 4-3-3-ban játszatta a csapatot, ami egy újfajta játékstílust követelt meg a szélsőhátvédektől, de Sagna ehhez is remekül alkalmazkodni tudott. Mivel az ezt megelőző két szezonban embertelen mennyiségű meccset játszott, a szezon második felében Wenger egyre többet rotálta őt Ebouéval. A mókamester főleg a kisebb csapatok elleni hazai meccseken játszott, míg Sagna az összes komolyabb meccsen ott volt a kezdőben. Ebből a szezonból két igazán emlékezetes pillanat is fűződik a nevéhez. Október végén a Tottenham ellen az Arsenal 3-0-ra nyert, ebből két gólnál az asszisztot Sagna jegyezte. Különösen a második volt érdekes, ugyanis egy Eduardo ellen elkövetett szabálytalanság után szinte minden játékos megállt a pályán, de a játékvezető előnyszabályt ítélt, amit Bac észlelt a leghamarabb, így előnyre tudott szert tenni a Sp*rs védőivel szemben, majd könnyedén centerezett a középen érkező van Persie elé. A másik nagy pillanatára áprilisban került sor, amikor a Wolves elleni meccsen az Arsenalnak nyernie kellett, ha továbbra is versenyben akar maradni a bajnoki címért. A mindent eldöntő gólra pedig egészen a 90. percig kellett várni, amikor Sagna kiváló beadását fejelte Bendtner a vendégek kapujába, ezzel életben tartva a bajnoki álmokat.

Az előző szezonban pedig két rendhagyó dolog is történt a franciával. Ugyanis a Partizan Belgrád elleni utolsó BL csoportmeccsen kiállították, miután a meccs vége felé gólhelyzetben követett el szabálytalanságot az ellenfél egyik játékosa ellen. Ez volt az első eset, hogy kiállítás miatt kellett befejeznie egy meccset az Arsenal színeiben. Az eset pedig nem sokkal később megismétlődött, miután a Manchester City elleni 0-0-ra végződő mérkőzés utolsó perceiben összeakaszkodott Pablo Zabaletával, ami után mindkét játékost leküldte a játékvezető. Szerencsére ez a szezon sem a negatív dolgok miatt emelkedik ki, hiszen gólszerzés szempontjából ez volt Sagna karrierjének legeredményesebb szezonja. Kétszer is betalált, ráadásul nem is akármilyen gólok voltak ezek. Az első találatot a bajnokságban szerezte az Everton otthonában. Az ötös sarkáról lőtte ki a rövid fölsőt Arshavin lekészítése után, ami alaposan meglepte Tim Howardot. Második alkalommal pedig a Leeds elleni FA kupa újrajátszás alkalmával volt eredményes egy a 16-os sarkáról eleresztett nagy erejű lövést követően, amibe Schmeichel még bele tudott ütni, de védeni már nem tudta. A szezon végén pedig ismét beválasztották a Premier League legjobbjaiból álló csapatba.

Idén pedig eddig a Shrewsbury elleni kupameccset kivéve minden alkalommal ott volt a pályán kezdőként, és hozta a tőle megszokott minőséget, még úgy is, hogy néhány meccsen kényszerből balhátvédként kellett szerepelnie. Jelenleg a 186 pályára lépésével van Persie mögött ő játszotta a legtöbb meccset az Arsenal első csapatában a jelenlegi keretből, és az egyik legrutinosabb játékosunk. Épp ezért fogja nagy valószínűséggel megérezni a csapat, hogy mindössze két jóformán zöldfülű játékosunk van csak a pótlására. Ráadásul ez nem csak két hét, esetleg egy hónap, hanem legjobb esetben is csak 2012-ben láthatjuk majd újra a pályán a csapat legmegbízhatóbb játékosát.