Felnőtt karrierjét a bal szélen kezdte, Wenger faragott belőle középcsatárt, ahogy tette azt anno sikerrel Henry esetében. Kezdettől fogva hosszú távon számolt vele, hiszen Bergkamp pótlására érkezett a Feyenoordtól.

„Ő egy nagyon intelligens, tehetséges játékos, s mindenekelőtt: a játék a szenvedélye. Az elején Dennis Bergkampot állítottuk elé követendő példaként, s ebben a szellemben is fejlődött tovább. A passzai Dennis-t idézték, ráadásul több gólt szerzett, mint Dennis. Tisztelte, s tiszteli a mai napig Bergkampot, minden szavát komolyan veszi.”

Robin van Persie szombaton megszerezte 100. gólját az Arsenal címere alatt, s ezzel a 17. pozíciót foglalja el a klub örökranglistáján, mi több ő a 4. holland játékos, aki 100 gólt ért el a legfelsőbb angol bajnokságban, közvetlen Dennis Bergkamp, Ruud van Nistelrooy és Jimmy Floyd Hasselbaink mögött. Jelenleg ő az Arsenal csapatkapitánya, aki gondolt egyet januárban, s azóta a hátán cipeli a komplett cirkuszt. Lapozás után főként őt éltetjük, de latolgatjuk majd azt is, vajon Isten tényleg hollandus-e...

A rotterdami Bad Boy

4 évesen csatlakozott az SVB Excelsior kölyökcsapatához, majd egy évvel később már a Feyenoord törpéit erősítette. Viszonylag gyorsan az első csapathoz került, 17 évesen mutatkozhatott be először, s miután 2002-ben elnyerte az év legjobb csikója címet, 3 és fél éves szerződést írt alá Rotterdam első számú csapatánál. Bert van Marwijkkal különleges volt a kapcsolata, ami különlegesen rosszat jelentett. Már az első évében kitette a csapatból, s deportálta a tartalékokhoz, viselkedésbeli problémákra hivatkozva. Egy Ajax elleni tarcsi-meccsen egyike volt azon pár Feyenoord játékosnak, akiket az amszterdami huligánok megtámadtak. Marwijkkal akkor romlott meg igazán a viszonya, miután a Real Mardid elleni Szuperkupa döntő estéjén hazaküldte, mert nem tetszett neki Robin testbeszéde, mikor edzésen felkérte, hogy melegítsen be. Viharos első szezonjában 28 alkalommal lépett pályára, 9 gólig jutott, ebből ötöt az AGOVV ellen szerzett az Amstel Kupában, 2003. február 6-án.

Nem túl meglepő módon a szerződését nem akarták meghosszabbítani, a 2003-04-es szezonban padra tették, valamint átadólistára. Nem nagyon érdeklődtek iránta a magatartása miatt, mígnem a januári átigazolási időszak végén egy bölcs francúz benyújtotta a keresetet, de mivel a Rotterdam 5 milliót szeretett volna kapni érte, így csak a szezon végén sikerült lezárni az üzletet, minek értelmében Robin 2.75 millió fontért 2004. május 17-én Londbonba tette át székhelyét.

Reyes mellett, Henry mögött

Arséne épp csúcsra járatta a gépezetet a 2003-04-es szezonban, így sietett már januárban megfelelő pótlásról gondoskodni. Habár a van Persie dealt nem sikerült rögtön nyélbe ütni, viszont Reyes megérkezett januárban az Arsenalhoz, ami az új szezonra nézve tökéletes terep volt ahhoz, hogy Robinnal küzdjenek a csapatba kerülésért. Persze Wenger robotelméje már messze ott járt, hogy  a hollandot idővel behúzza a szélről Henry mögé. Csereként debütált a United ellen megnyert Community Shielden, egészen októberig padozott, mikor kezdőként lépett pályára a Manchester City elleni CC mérkőzésen, melyet rögtön góllal hálált meg (1:54-től).

Az első piros lapra sem kellett sokat várni, februárban a Southampton játékosának, Greame Le Saux-nak lépett barátságtalanul a sarkára, állítólag még Wenger is odakiabált neki valami csúnyaságot, s nem volt megelégedve vele a nyilatkozataiban. Ismét padozott, egészen Henry sérüléséig, az FA Kupa döntőjébe az ő duplájának köszönhetően jutott be az Ágyús alakulat (itt a második), melyet később meg is nyert. Azóta egy kis szünet állt be. 41 mérkőzés és 10 gól, eddig jutott első lélegzetvételre, második idényének elejét viszont egészen kiválóan kezdte, 8 mérkőzésen 8 találatot jegyzett (ezt novemberben vétette, WTF?), így rögtön az orra elé nyomtak egy ötéves szerződést 2011. január 4-ig dátumozva, melyet természetesen aláírt, majd lesérült. Robin van Persie ugyanis rendkívül veszélyeztetett ebből a szempontból.

Január

A 2006-07-es idény több dolog miatt is emlékezetes lehet Robin számára, hiszen szeptember 30-án meglőtte élete gólját a Charlton ellen, a második félidő elején akkora bombát eresztett el, hogy arra szavak nincsenek. Januárban viszont utolérte a végzete, s ugyan a MU ellen még betette az egyenlítő találatot ballal, de a gólja utáni örömködésben eltörte a kis lábujját a jobb lábfején, ezzel vége is volt a szezonjának.

A következő szezonban Henry a Barcelonához igazolt, tehát Robinra várt a feladat, hogy feledtetni próbálja a csatárposzton keletkezett azóta is megoldatlan problémát. 10 mérkőzést játszott, melyeken 7 gólt szerzett, majd ismét kidőlt két hónapra a térdével, hála egy válogatott mérkőzésnek. Decemberben tért vissza a pályára, rögtön lerobbant újra, majd januárban még játszott 45 percet a Sp*rs ellen, de a félidőben le kellett cserélni, biztos már kitaláltátok, hogy miért. Márciusban láthatta ismét a közönség, a hátralévő időszakban 9 meccsen lépett még pályára, de maradandót nem sikerült alkotnia, sem igazán formába lendülnie.

And yes, he can.

A 2008-09-es volt ezidáig az egyetlen olyan évad, amikor minden hónapban pályára lépett az Arsenalban, ennek hála meg is csillogtathatta minden tehetségét. Kezdett egy duplával a Szarkák ellen, majd betalált a 4-4-es North London Derby-n, november elején még beszedett egy pirosat (véletlen lecsapta Sørensent), de 30-án már duplázott a Stamford Bridge-en, amivel megpecsételte az akkor Chelsea edző, L.F. Scolari sorsát. A Poolnak meg nyesett decemberben egy ilyet. Mivel van Persie helyett Fabregas látogatta a betegágyat huzamosabb ideig, s Almunia is sérült volt, így életében először felhúzhatta a kapitányi szalagot, s jó szokásához hűen ismét meghálálta a bizalmat: igazi show-val készült, s duplázott a Plymouth ellen. 2009 januárjában felülírta addigi rossz emlékeit, s a hónap összes góljában tevékenyen részt vett: vagy ő lőtte, vagy ő adta az asszisztot. A Hull ellen például lőtt egy szokásos kapufát, majd 3 gólpasszal segítette a győzelmet. A kardinális büntetőket mind a Roma, mind a Villareal ellen teljesítette, a PL utolsó fordulójában vágott kettőt a Stoke-nak is, így ő zárt a házi góllövő lista élén. 44 mérkőzés, 20 gól és 15 gólpassz.

A következő szezonja gyakorlatilag kuka volt, hisz nem elég, hogy az übercunt odalépett neki a City ellen, de még le is rokkant hat hétre, ismételten egy válogatott mérkőzés miatt, egy jó képességű olasz kaszabolta el egy barátságos találkozón. Aztán a hat hétből 5 hónap lett. A 2010-es évadot is hasonlóan kezdte, épp a 200. mérkőzését ünnepelte az Arsenal futballistájaként (az új, 10-es mezében), amikor... Novemberben tért vissza, de egészen januárig tartogatta a jó formát.

Így lettem kapitány...

2011 januárja óta nehéz úgy beszélni Robin van Persie-ről, hogy annak ne legyen túlzottan is szentimentális minden egyes sora. Ez az ember jelenleg úgy húzza az igát, úgy viszi a vállain az egész kócerájt, ahogy senki más. Kezdte a Birmingham City ellen, majd dupla a West Ham otthonában, aztán élete első tripláját is meglőtte Ágyúsként a Wigan számlájára, majd kettő a Newcastle ellen, végül kettő a Wolverhampton hálójába is befért. 10 gólt szerzett január elseje és február 12 között, amivel Premier League rekordot állított fel. S hát betalált a Barcelona ellen is, egy egészen hihetetlen gólt szerezve, noha Valdés akkora ajtót tárt ki neki, amin egy tehén is befért volna.

Moo' YA!

Aztán ahogy odaszaladt megölelni Wengert a gólja után, abban a pillanatban sokan nyeltük vissza a kislányos zokogásunkat. Ugyan a visszavágón kiállították (a Nou Campban így megy ez), de számára nem volt megállás. Áprilisban ismét egy beállított egy rekordot az angol élvonalban, sorozatban 7 idegenbeli mérkőzésen volt eredményes (Drogba tartotta az első helyet hattal). 18 gólt lőtt az idény második felében, ezzel csatlakozott Thierry Henry-hoz és Christiano Ronaldohoz az ilyen irányú a táblázaton. Az éppen futó szezont pedig - minden egyéb csapatbéli nehézség, valamint totális káosz ellenére - ott folytatta, ahol májusban abbahagyta az előzőt, s az elmúlt hétvégén 100. góljával csatlakozott egy igen illusztris társasághoz.

Hogy Isten valóban holland nemzetiségű lenne, erre nehéz egyértelmű választ adni. Nyilván nem is szeretnénk, azt meg végképp nem, hogy mások ilyen-olyan hitbéli, vallási nézeteit sértsük meg egy ilyen kijelentéssel.

De tény, hogy a futball jelenlegi fellegvárában úgy tekintenek egy bizonyos Johan Cruyff-ra, mint aki még sosem hazudott, amit az is alátámaszt, hogy Rizla szerint Cruyff szólt a februári mérkőzés előtt, hogy van Persie-re tessék figyelni, s lám igaza lett. Tény az is, hogy Marco van Basten neve hallatán mindenkinek A gól jut eszébe, persze az Ajax és a Milan drukkerek azért nyilván több az emléket őriznek Marco-val. Valamint tény, hogy Dennis Bergkampnál tökéletesebb férfi még nem született erre a bolygóra. Szóval nem állítjuk, hogy a Teremtő fapapucsban mászkálna, de olykor bizony megjelenik a szemünk előtt, csodálatos, gólerős holland férfiak képében, Londonban már másodszor.

Egy faszipántos hollandus ismérvei: elképesztő technikai tudás, lágy labdakezelés, tökéletes összpontosítás, fegyelem, elhivatottság, kitartás, gólok és még valami: HŰSÉG. Habár ma felreppentek olyan hírek, amelyeknél még az egy forintos barázdáján a kosz is nagyobb jelentőséggel bír, két dolgot jegyeznék meg:

1. Baromság azon hergelődni, hogy ki fog eligazolni majd májusban, szedjél Béres cseppet.

2. Robinnak két alkalommal is lehetősége lett volna eligazolni: 2009 és 2011 nyarán. Egyik esetben sem tette, még csak nem is cikkeztek róla komolyabban.

Cruyff tűzön-vízen át a Barcelonát képviseli, s létrehozott ott valami egészen elképesztőt. Van Basten kettő klubban játszott pályafutása során (Ajax, AC Milan), s jelenleg az Ajax utánpótlásánál dolgozik, karöltve Bergkamppal, akinek szintén két klub volt az életében (Ajax, Arsenal), ha azt a rövidke téves kitérőt nem számoljuk az Internél. Senki és semmi nem ingathatja meg hitünket abban, hogy Robin a mienk, mert:

Robin van Persie hetedik éve szolgálja az Arsenalt, ami a második klubja. Robin van Persie jelenleg a csapat kapitánya, mert ő érdemli meg a legjobban. Robin van Persie egy elképesztő futballista, egy valódi klasszis. Robin van Persie nem elégedetlenkedik, nem ugat, nem veri az asztalt magasabb bérért. Robin van Persie nem bírálja Wengert, a klubot, az átigazolási politikát, nem szól bele abba, mit és hogyan kellene tenni. Robin van Persie nem kürtöli tele a médiát, s nem fenyegetőzik eligazolással, ha éppen padoznia kell. Robin van Persie egyszerűen csak teszi a dolgát, futballozik és gólokat lő. Robin van Persie igazi Ágyús, az utolsó csepp véréig.

"Robin van Persie is such an amazing footballer. He hardly needs any space or time to become dangerous." (Bert van Marwijk)