"Arséne who?" - csillogott a brit újságok címlapján napra pontosan 15 évvel ezelőtt, hiszen 1996. szeptember 16-án vált hivatalossá, hogy ő lesz az Ágyúsok új edzője. Azóta sok víz lefolyt a Temzén, s a francia edző / manager / pénzügyi szakember csattanós választ adott arra, hogy ki is ő valójában. Mivel blogunk az ő nevét viseli, így elkerülhetetlen, hogy róla beszéljünk folyamatosan, s több mint valószínű, hogy ez hasonlóan domináns téma lesz még a következő 15 évben az összes Arsenal témájú portálon. Jelen poszt alkalmával nem is szaporítanánk a szavakat túlságosan, mindössze szeretnénk neki köszönetet mondani, hogy oda emelte az Arsenalt, ahol jelenleg is tartózkodik, az elmúlt évek sikertelensége ellenére is. Stílust adott mind a klubnak, mind a játéknak, mind a futballnak globálisan, s ahogy egy általam mélyen tisztelt blogger írta a legtalálóbban:

"Ha az Arsenalban játszol, tudsz focizni. Nagyon tudsz focizni. Van eszed, érzéked a játékhoz. Tudsz csapatban gondolkozni. Nem köpöd le az ellenfelet, nem fetrengsz, mint akin átment a London Expressz. Passzolsz, ha valaki jobb helyzetben van. Jó, igazából örökké passzolsz. Nem vagy szétvarrva ostoba tetkókkal, és nem hoztak ki kétszer előzetesből. Játékos vagy. Arsenal játékosnak lenni nem azért rang, mert valami bódult milliomosnak van elég pénze, hogy kifizessen, hanem mert Wenger érdemesnek tart rá."

Az ünnep alkalmából összekapartam pár - talán még sosem látott - képet (egész pontosan 15-öt) Arséne Wenger első évéből, lapozz egyet, aztán mentsed őket, ha gondolod...

A legelső sajtótájékoztató az Arsenal edzőjeként.

"Az új irodám!"

"Csendes, akárcsak egy könyvtár."

Egy kis ízelítő a brit médiából.

"A csapból is én folyok."

"Örömhírt hoztam, koszos lelkűek!"

"Nem rossz, egyáltalán nem, de kelleni fog egy nagyobb."

Az első közös fotó Pat Rice másodedzővel.

BFF - best friends forever.

A 90-es évek végi szemüvegdivat.

Kezdésként az eddigi legjövedelmezőbb üzlet.

Petit és Overmars érkezése.

"Hogyan halad az új irodám projektje, Habib?"

Az első bizonyíték arról, hogy Wenger tényleg nem figyeli a tizenegyes-gyanús eseteket.

Köszönjük, Arséne!