Gondolom sokakban felmerült már ez a kérdés, még ha nem is kiáltottuk olyan kétségbeeséssel, mint annak idején Palik Laci a legendássá vált sorokat. Manuel viszont jobban eltűnt, mint Damon Hill, hiszen nem látta őt élő ember mióta tavasszal a 41 éves Lehmann a kispadról is kiszorította. Nem utazott a csapattal Ázsiába, nem vett részt a felkészülésben, nem volt ott a szokásos Members’ Day-n sem, amin pedig még a sérült játékosok is tiszteletüket teszik általában. Egész nyáron talán egyszer említette meg Wenger egy félmondat erejéig, amikor azt mondta, hogy Almunia szabadon kereshet klubot magának, és ha talál, az Arsenal minden további nélkül elengedi. Ehhez képest ha valaki megnézni a hivatalos weboldalon a csapat keretét, akkor ott látja vigyorogni őt a másik három kapus mellett, 1-es rajtszámmal. Ezek szerint akkor Manuel Almunia még mindig az Arsenal játékosa? Na, ilyen könnyen minket nem lehet átverni.

Régebben is akadtak már gyanús „eladások”, „kölcsönszerződések” vagy éppen „sérülések” a csapat háza táján, így nyár elején elhatároztuk, hogy utánajárunk egy kicsit a dolgoknak. Több hónapi megfeszített nyomozás alatt semmilyen eszköztől nem riadtunk vissza, de csak mostanra sikerült elég információt összegyűjtenünk ahhoz, hogy elétek tárjuk az igazságot. A most következő sorokból nem csak az fog kiderülni, hogy hová tűnt Almunia, de egy csomó más ex-arsenalos sorsáról is lerántjuk a leplet. Jöjjenek a rideg tények...

Az egész tulajdonképpen Ivan Gazidis ötlete volt, aki CIA-s múltjából kifolyólag kiválóan ért ahhoz, hogy hogyan kell embereket örökre eltűntetni. Még áprilisban fölvetette az igazgatótanács egyik ülésén, hogy mi lenne, ha a klub vásárolna valahol egy eldugott kis szigetet, ahova aztán a „problémás egyéneket” lehetne deportálni. (A Manchester City és a Portsmouth éveken keresztül ezt a szerepet töltötték be, de nemrég kijelentették, hogy több selejtet nem kérnek.) Különösen Hill-Woodnak tetszett az ötlet, aki hozzátette, hogy „azokat a hülyéket is oda kellene küldeni, akik nem hisznek Wengerben”. Gazidis helyeselt, de közölte, hogy akkora szigetre sajnos nem telik. Mindenesetre a többiek jóváhagyása után akcióba lendült, és kapcsolatai révén heteken belül talált is egy kis szigetet a Csendes-óceánon, amely még belefért a büdzsébe. A lakatlan földdarab elhelyezkedése még a Board többi tagja előtt is titok maradt, csak Ivan és emberei tudtak mindenről.

A sziget benépesítése haladéktalanul megkezdődött, elsőként Almuniát csalták fel egy repülőgépre azzal, hogy Spanyolországba viszik, mert bejelentkezett érte a Barcelona az ellenük mutatott teljesítménye láttán. Szemét bekötötték, mondván hogy a szikrázó mediterrán napfény elvakítaná a borongós Londonban eltöltött évek után, majd a célállomáshoz érkezve egyszerűen kilökték a gépből egy ejtőernyővel a hátán. (Később a többi szigetlakót is hasonló módszerekkel, megtévesztéssel vagy erőszakkal rakták fel a különjáratra, ahonnan nincs visszaút.) Fő informátorunk, akinek kilétét természetesen nem árulhatjuk el, nem csak erről tudott beszámolni, hanem Stohl Bucinak álcázva nemrégiben eltöltött néhány napot a szigeten, így első kézből tudta megfigyelni az ott élő ex-focisták mindennapjait.

„Almunia büszkén jár-kel a többiek között, mivel ő volt itt legelőször, így továbbra is magáénak érzi az 1-es számot. Az élelemszerzés viszont, csakúgy, mint egy jó kijövetel, megoldhatatlan feladatnak bizonyul a számára, így társai nem szeretik, ha ő megy el begyűjteni a vacsorát. Sokszor próbált már puszta kézzel halászni, ahogy filmekben látta, de ha el is kap valamit, az szinte azonnal kicsúszik a kezéből. A kókuszdióknak meg közelébe sem mer menni, túlságosan emlékeztetik a labdára. Clichy sokkal inkább hasznos ezen a területen, a magával hozott labdával a beadásokat gyakorolva nem egy madarat leszedett már az égből. Denilson, akit júliusban hoztak a szigetre, többnyire magányosan tölti az idejét, és egy lyukas labdához beszél, amit Wenger adott neki elutazása előtt, mondván: „Ezzel majd jobban megy a játék, Deni!”. Eboue valamit megérezhetett, mert otthon becsomagolta tigrisjelmezét. Egyfolytában ezt viseli, fel-alá ugrál a fák között, és ijesztgeti a többieket. Nem érti teljesen, hogy mi folyik körülötte, gyakran megkérdezi, hogy hol van Wenger, és hogy mikor kezdődik a szezon. Fabregas is itt van, de ő önként vállalta a száműzetést. Közölték vele, hogy a Barcába nem mehet, így inkább a szigetet választotta. Láthatóan élvezi, hogy nyolc év londoni raboskodás és kényszermunka után, amit az emberrablók erőltettek rá, végre valahára szabad lehet.

Nasri nem véletlenül nem írta alá az új szerződését. Egy magát csak Robertónak nevező kétes alaktól kapott még májusban egy térképet. Állítása szerint ennek alapján lehet ráakadni a kincsre, amely pont azon a szigeten van elásva, amelyet az Arsenal nemrég vásárolt. Azt is Samir tudomására adta, hogy mindössze el kell érnie, hogy Wengerék szabadulni akarjanak tőle, és akkor elviszik a helyszínre, ahol övé lehet a mesés vagyon. Rejtély, hogy honnan tudta mindezt az idegen, Nasri mindenesetre hallgatott rá, és augusztusra már a szigeten találta magát. Még csak kezet sem fogott senkivel, a térképpel rögtön az arab sejkek elveszett kincsének keresésére indult. Mindeddig arannyal teli ládák helyett csak kőolajat talált. Nicky Bendtner szeptember 1-jén érkezett. Végignézve a többieken megállapította, hogy itt ő a legjobb futballista, meg egyáltalán, ő a legjobb, így épített egy trónt és a sziget királyává koronázta magát. Beiktatása alkalmából emberáldozatot követelt. A többiek választása a szintén nyáron érkező Traoréra és Mark Randallre esett, miután teljesen feleslegesnek és használhatatlannak ítélték őket.

Aztán vannak itt olyanok is, akiket korábban már eltűntetett a klub, és most úgy gondolták, jobb helyen lennének a szigeten. Amaury Bischoff például egy Londonhoz közeli elmegyógyintézetből került elő. Ápolói szerint kényszerképzetek gyötörték, azt állította, hogy játszott az Arsenalban, de senki nem hitt neki. Most megvalósította régi álmát, felvette a Fishshop nevet, és halboltot nyitott, amelyet előszeretettel keres fel a többi szigetlakó. Silvestre és Senderos közösen érkeztek, és sok időt töltenek Cygan társaságában, arról vitatkoznak hármasban, hogy melyikük szerepelt több Watts-összeállításban. Gallas önjelölt törzsfőnökként egész nap jártatja a száját, de senki nem áll szóba vele, kivéve Adebayort, akivel hosszasan szoktak beszélgetni a klubhűség fontosságáról.

A szigetlakók életébe egy kis izgalom költözött mióta pár napja levelet kaptak légipostával. A feladó Gazidis volt, aki megüzente, hogy nemsokára Mr. Hill-Wood és vele együtt a Board nagy része is csatlakozni fog hozzájuk, mivel Mr. Kroenke már nem sokáig tart igényt szolgálataikra Egyben megkérte őket, hogy méltó köszöntésben részesítsék majd az illusztris vendégeket. A játékosok közösen úgy döntöttek, hogy egy színdarabot fognak előadni, már el is kezdték próbálni a Nyomorultakat…”

It’s true.