Az Arsenal története során eddig 7 alkalommal tudta megnyeri a 18 éven aluliak számára kiírt FA kupát. Az ebben a sorozatban pályára lépő játékosok közül jelenleg is többen meghatározó szerepet töltenek be az első csapatban, mint például Cesc Fabregas, Johan Djourou, Nicklas Bendtner vagy éppen Alex Song. Csak néhány név a 14 jelenlegi Arsenal játékos közül, akik megjárták ezt a lépcsőfokot mielőtt bemutatkozhattak volna Arséne Wenger csapatában. Legutóbb a 2008/2009-es szezonban sikerült elhódítania ezt a trófeát a már évek óta Steve Bould által irányított U18-as csapatnak. Közülük nagyon sokan mára bemutatkozhattak az első csapatban és van, aki már abszolút alapembernek számít. Hogy kiket küldött pályára az egykori legendás Arsenal védő a kupában és milyen ellenfelekkel kellett szembenézniük, azt a lapozás után megtudhatjátok.

Aston Villa – Arsenal (2-3)

A 3. körben az Arsenalnak rögtön a mindig nagyon erős utánpótlás csapattal rendelkező Aston Villával kellett szembenéznie, ahol a legnagyobb veszélyt a két támadó Nathan Delfouneso és James Collins jelentették. Előbbi játékos a ekkor már rendelkezett hasznos első csapatbeli tapasztalatokkal. A Zilina elleni UEFA kupa mérkőzésen gólt is szerzett. Steve Bould szintén elég erős csapatot tudott kiállítani, pedig előzetesben úgy tűnt, hogy Gilles Sunu nem tudja vállalni a játékot, de végül a kezdőcsapatban kapott helyet Rhys Murphy társaként. Behívót kapott a csapatba a már tapasztaltnak számító Henri Lansbury is, aki a jobbszélen kapott szerepet. A padra pedig leülhetett a szintén kisebb sérüléssel küzdő Sanchez Watt. A kapuban pedig Wojciech Szczesny sérülése miatt az ír kapus, James Shea állhatott.

Shea
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Lansbury-Frimpong-Coquelin-JET
Sunu-Murphy

cserék: Charlie Mann, Cedric Evina, Anton Blackwood, Sanchez Watt

A mérkőzés nem kezdődött jól az Ágyúsok számára, hiszen James Shea rossz kijövetelét és öklözését követően Collins talált be, majd ezt követően még egy komoly helyzetet is kialakított a Villa, de a centerezést követő Baker lövést Kyle Bartley blokkolni tudta.

Ezután Frimpong, Lansbury és Eastmond összjátékát követően a ghánai származású középpályás lőtte kapura a labdát 30 méterről, a kapus kiütötte középre, majd Murphy első próbálkozását is védeni tudta, de másodjára már okosan pörgette be a kapus feje fölött a labdát az angol támadó és ezzel döntetlenre alakította a mérkőzés állását. Devlin kapus mindent megtett, de itt már tehetetlen volt.

Ezt követően Frimpong szerzett labdát a saját térfelén, aki Thomashoz passzolt, majd az ezen a mérkőzésen balszélen helyet kapó csapatkapitány továbbította a labdát Henri Lansburynek, aki átívelte a labdát a védelem fölött pontosan Rhys Murphynek, aki a tizenhatos sarkáról próbálta eltekerni a labdát a hosszú sarokra, de Devlin kapus magabiztosan fogta a lövését.

Viszont az Aston Villának is voltak veszélyes helyzetei. Egy vélhető kezezés után két pattanás után Collins lőtte rá a labdát nagyjából 25 méterről, a labda pedig alig pár centivel ment mellé. A kapus létére eléggé alacsony termetű Shea ugyan rajta volt, de ha a lövés kicsit pontosabb, akkor aligha tudta volna kivédeni.

Egy ideig a mezőnyben folyt a játék, majd Gilles Sunu játszotta meg a középre húzódó Emmanuel-Thomast, aki egy jó csellel befűzte a védőjét, ám a lövése pontosan a kapus kezében landolt. Majd pedig Murphy kapta meg a labdát a jobbszélen, remekül tartotta meg a labdát a szögletzászlónál és játszotta meg két ember között a teljesen üresen álló Henri Lansburyt, aki remekül centerezett Sunu elé, akinek a lövését viszont a Villa védője egyértelműen kézzel blokkolta. A bíró sípja viszont néma maradt.

A 40. percben egy bedobást követően Henri Lansbury veszített labdát körülbelül 20 méterre a kaputól, amit Collins használt ki. Remekült húzta meg a labdát Bartley mellett majd hajszálpontosan lőtte ki a hosszú sarkot. Shea tehetetlen volt.

A második félidőt az Arsenal kezdte jobban, ugyanis egy remek összjátékot követően az ezúttal jobb oldalon feltűnő Emmanuel-Thomas kapta meg a labdát és kényszerítőzött Rhys Murphyvel és lőtt erősen a kapura, de Devlin magabiztosan védett.

Pár perccel később a két védekező középpályás játszott össze a pálya közepén aminek a végén Frimpong tudott lőni, de a lapos lövése ezúttal jócskán elkerülte a kaput. Ezután pedig Lansbury szerzett labdát a félpályánál, remekül kényszerítőzött az azóta már Sunu helyére csereként beálló Wattal és ugratta ki Murphyt, akinek a lövését bravúrral hárította a Villa kapusa.

Ugyan az Arsenal végig dominált a második félidőben, de egy labdavesztés után egyszer az Aston Villa is meg tudott indulni, aminek a végén Ayling nagyon keményen csúszott oda Bakernek, amiért sárga lapot kapott. A szabadrúgást Eastmond magabiztosan fejelte el, majd az ezt követő kontrából az Arsenal ismét egyenlíteni tudott. Francis Coquelin ment el remekül a jobb szélen és centerezett Watt elé, aki 7 méterről telibe lőtte a kapust, de a kipattanóra ismét Murphy eszmélt, akinek már nem volt nehéz dolga.

A 79. percben pedig egy zseniális támadást követően Murphy kapta meg a labdát Lansburytől a tizenhatoson belül, majd továbbpöccintette Emmanuel-Thomasnak, aki fordulásból lőtt kapura. Devlin ugyan még bele tudott érni, de a kapufáról befelé pattant a labda, így az Arsenal megszerezte a vezetést az első alkalommal a meccsen, és ez pontosan elég volt a továbbjutáshoz.

Arsenal – Wolverhampton (3-1)

A 4. körben az Arsenal hazai pályán a Wolverhampton csapatát látta vendégül. Súlyos sérülése miatt Conor Henderson továbbra sem volt bevethető, valamint Ignasi Miquel sem jöhetett számításba egy kisebb sérülés miatt. Steve Bould csak egyetlen helyen változtatott a csapatán az előző mérkőzéshez képest. Gilles Sunut a kispadra rakta, a helyére pedig bekerült Jack Wilshere aki ezen a meccsen 10-es számmal a hátán játszhatott a „Bergkamp pozícióban”.

Shea
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Lansbury-Frimpong-Coquelin-JET
Wilshere
Murphy

cserék: Mann, Sunu, Watt, Blackwood, Evina

Az Arsenal rögtön a mérkőzésen elején helyzetet tudott kialakítani, miután Emmanuel-Thomas próbálta megjátszani bal oldalról Jack Wilsheret, akinek viszont pontatlan volt ez a labda. Ez viszont megzavarta a védőt is, így pedig Lansbury került lövőhelyzetbe, aki nagyjából egy méterrel a jobb kapufa mellé lőtt.

Egy pontatlanul elvégezett szabadrúgás után Frimpong veszített labdát a saját térfelén, aminek a következtében lendületből indulhattak meg a Wolves támadói. Sami Winnalnak sikerült is elpasszolnia a labdát a kifutó James Shea mellett, de a visszafutó Bartleynak sikerült kirúgnia a labdát.

A szögletet követően pedig máris az Arsenal került helyzetbe. Coquelin szerezte meg és hozta ki a labdát, majd megjátszotta a félpályánál álló Henri Lansburyt, aki egy hajszálpontos indítással hozta helyzetbe a lendületben lévő Rhys Murphyt aki viszont 13 méterről pár centivel eltévesztette a célt.

A következő helyzet kísértetiesen hasonlított a Villa elleni első gólhoz. Ismét Frimpong eresztett meg egy nagy erejű lövést hatalmas távolságból, a kapus oldalra tudta kiütni, ahol viszont Lansbury érkezett, akinek a lövését a Woolley kapus lábbal védte.

Az Arsenal tovább rohamozta a vendégek kapuját az Underhill stadionban. Ezúttal alig három passz kellett ahhoz, hogy helyzetbe kerüljenek. Coquelin játszotta meg a félpályáig visszahúzódó Jack Wilsheret, ki remekül indította a bal oldalon beinduló Frimpongot, akinek a lövése alig 1 centivel kerülte el a hosszú s arkot.

Pár perccel később Eastmondnak kellett áthúzódnia a jobb oldalra, hogy labdát szerezzen, ami elsőre ugyan nem sikerült, de aztán a tizenhatoson belül egy remek becsúszó szereléssel semlegesíteni tudta a Wolves támadóját.

A 35. percben Murphy és Reckford egyszerre indult meg a labdáért, a Wolves játéksa pedig egy kíméletlen becsúszással vitte el a labdát, de Murphy lábát is. Az angol csatárt emiatt a sérülés miatt le kellett cserélni, és több hétig nem játszhatott. A helyére Gilles Sunu állt be.

A 41. percben pedig máris gólt szerzett a csereként beálló francia csatár. Jack Wilshere szöglete egy védő fejéről pattant az ötösön belül álló támadó elé aki háttal a kapunak egy remek félfordulatos lövéssel szerezte meg a vezetést az Arsenalnak.

Egy gyönyörű háromszögelést követően JET ugratta ki Sunut aki éles szögből célozta meg a rövid sarkot, de a lövését a kapus magabiztosan tudta hárítani.

A második félidő elején Kyle Bartley hibáját követően a Wolves csatára egy ideig egyedül vezethette kapura a labdát, de mivel a közben visszazáró védő eléggé kiszorította őt, a lövése csemege volt Shea kapusnak.

A következő komoly lehetőség ismét a Wolves előtt adódott. Winnall tolta meg két ember mellett a labdát és 16 méterről lőtt kapura, de Shea ismét fogta a labdát.

Nem tudott tehát egyenlíteni a Wolves, az Arsenal viszont két gólosra növelte az előnyét. A jobb oldalon Wilshere perdített egy könnyed mozdulattal Lansbury elé aki teljesen egyedül hozhatta be középre a labdát és centerezhetett be Sununak. A francia támadó könnyedén fordult le a védőjéről és lőtte ki a rövid sarkot az 58. percben.

Pár perccel később 3 a 2 ellen vezethette kapura a labdát az Arsenal. Thomas passzát követően pedig Wilshere állt szemben a kapussal és egy védővel. A védő mellett még el tudta csavarni a labdát, de a kapus egy bravúros védéssel még ki tudta szedni a sarokból.

A 74. percben pedig Emmanuel Frimpong törte át a középpályát és ugratta ki nagyszerűen Gilles Sunut akinek már csak a kapus mellett kellett ellőnie a labdát. Sikerült neki, és a csereként beálló támadó ezzel feljegyezhette a 3. gólját is a meccsen.

Az utolsó néhány percben még egy jól elvégzett szöglet után a Wolves talán legaktívabb támadója, Winnall fejelt a kapuba, ezzel kialakítva a 3-1-es végeredményt.

Sunderland – Arsenal (0-4)

A nyolcaddöntőben Steve Bould csapatának a Sunderland otthonába kellett utaznia, hogy kivívják a továbbjutást. A kezdő tizenegy kettő kivétellel maradt ugyanaz, mint a Wolverhampton ellen. A kapusposzton történt csak változtatás, mivel James Shea vállsérülése még nem jött teljesen rendben, valamint Charlie Mann sem volt bevethető így a kapushiány miatt a Charltontól kölcsönvett Harry Lee védhetett. Valamint a sérült Murphy helyére bekerült a Wolves ellen csereként mesterhármast szerző Gilles Sunu.

Lee
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Lansbury-Frimpong-Coquelin-JET
Wilshere
Sunu

cserék: Shea, Özyakup, Blackwood, Watt, Afobe

A 4. percben Lansbury egy remekül ívelt labdával játszotta meg Sunut, aki elfejelte a kijövő kapus mellett, de az ütközést már nem tudta elkerülni, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. Lansbury állt a labda mögé és magabiztosan gurított a bal alsó sarokba. A 2008-as év betegsége miatt nem sikerült a legjobban a fiatal középpályás számára, de az új évet remek formában kezdte.

A következő lehetőség is Henri Lansbury előtt adódott, miután Emmanuel Frimpong egy remek becsúszószereléssel szerzett labdát az ellenfél térfelén és tette tovább Jack Wilsherenek aki a támadáshoz csatlakozó Lansburynek készítette le a labdát, de lövése az egyik védőről a kapu fölé pördült.

Nem sokkal ezután Sunu előtt adódott egy nagy lehetőség, miután egy Bartleytól nem szokatlan 40 méteres indítást szelídített meg és vihette egyedül kapura, de a Sunderland hálóőre remekül helyezkedett és védte a francia támadó emelési kísérletét.

A 37. percben Wilshere szerzett labdát az ellenfél térfelén és passzolt remekül a jobb oldalon felfutó Eastmondhoz aki két ember között tudta megjátszani egy körömpasszal a beinduló Lansburyt aki elvitte a kapus mellett, de Misiewicz ismét szabálytalankodott így újabb büntetőt következett. A sértett állt a labda mögé és a jobb alsó sarokba lőtte a labdát, ezzel megszerezve önmaga és csapata második gólját is a meccsen.

A második félidőben a Sunderland kettőt is cserélt. Az egyik frissen beálló játékos névszerint Anderw Galer viszont egy Bartley elleni szabálytalanság miatt piros lapot kapott rögtön a 46. percben, így a teljes második félidőt emberhátrányban kellett lejátszania a hazai csapatnak.

Ezen a meccsen sem maradhatott el a bivalyerős Frimpong lövés, amiből viszont most nem született gól, hiszen a Sunderland kapusa magabiztosan fogta a 17 méterről megeresztett középre tartó lövést.

Az Arsenal pedig nem állt le, hanem újabb helyzeteket dolgozott ki. Ezúttal az egész meccsen kiemelkedően teljesítő Lansbury adott egy remek labdát Gilles Sununak aki nagyjából 10 méterről szétforgácsolta a jobb kapufát.

Wilshere kűzdött meg ezt követően a labdáért az oldalvonal mellett, majd JET és Coquelin volt a labda útja. A francia védekező középpályás pedig egy nagyszerű indítással hozta helyzetben a felfutó Eastmondot, akinek a lapos lövését viszont könnyedén hárította Misiewicz.

A 65. percben az Arsenal hihetetlen könnyedséggel passzolta ki az ellenfél védelmét. Végül a bal szélen feltűnő Thomashoz került a labda aki megtolta a védő mellett és irgalmatlan erővel lőtte kapura a labdát. Próbálkozása még meg is pattant egy védő lábán így a kapus abszolút tehetetlen volt. A mérkőzés pedig végleg eldőlt.

A mérkőzés utolsó találatát az ifi FA kupában debütáló Benik Afobe szerezte aki Jack Wilshere helyére állt be nem sokkal korábban. JET bolondította meg a Sunderland védőit a tizenhatoson belül egy szöglet után majd lágyan beemelte a labdát középre. A 16 éves csatárnak pedig már csak 3 méterről be kellett fejelnie.

Tottenham – Arsenal (1-3)

A negyeddöntőben sor került egy igazi Észak-Londoni derbire, egy Sp*rs-Arsenal rangadóra, ami még akkor is pikáns, ha csak korosztályos csapatokról van is szó. Sokan a mérkőzés előtt úgy gondolták, hogy minden a két angol szupertehetség, Wilshere és Bostock külön párbajáról szól majd, de ez a meccs jóval több lett annál. Steve Bould ismét számíthatott a Wolverhampton ellen komoly sérülést összeszedő Murphyre, aki a kispadon kapott helyet. Viszont Henri Lansburyt nem nevezhette erre a meccsre, ugyanis ő éppen a Scunthorpe csapatánál szerepelt kölcsönben az angol harmadosztályban. Az ő helyét Sanchez Watt vette át a kezdőcsapatban, aki eddig többnyire csak csereként lépett pályára. Közel 20 000 ember látogatott ki a White Hart Lane-re, hogy megtekintsék ezt a találkozót.

Shea
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Wilshere-Coquelin-Frimpong-Watt
JET
Sunu

cserék: Mann, Blackwood, Evina, Freeman, Murphy

Az első helyzetet a 6. percben a Tottenham alakította ki, és Jonathan Obika révén meg is szerezték a vezetést, miután Townsend kapta meg a labdát a jobb oldalon. Mivel Eastmond előlragadt, így egyedül vezethette rá a labdát Kyle Bartleyra, aki mellett könnyedén ment el és gurította be középre a labdát ahol a már a Tottenham felnőtt csapatában is pályára lépő Obikának csak annyi volt a dolga, hogy pár méterről eltalálja a kaput.

Pár perccel később ismét Obika került helyzetbe egy bal oldalról beívelt labda után, és hiába volt elég nagy területe Bartley és Ayling között, hogy átvegye a labdát, de ezt a mutatványt nem sikerült végrehajtania.

Az első Arsenal helyzet Jack Wilshere előtt adódott aki balról középre húzódott és kicselezett két hazai játékost is, de a jobb lábas lövését végül blokkolni tudták.

Ezt pár perccel később követte Jay Emmanuel-Thomas 18 méterről megeresztett csavart lövése amit Jansson kapus magabiztosan hárított.

Az első igazán komoly vendéglehetőség azonban Gilles Sunu előtt adódott, aki az ezúttal bal oldalon feltűnő Wilsheretől kapott egy remek labdát és egy érintés után rögtön lőtt is, de a Tottenham kapusa bravúrral hárított.

Egy labdaszerzés után az Arsenal 5 emberrel kontrázhatott, de az utolsó pillanatban Jack Wilshere passz helyett a lövést választotta, amely jócskán elkerülte a kaput, pedig a baloldalon JET tökéletesen megjátszható volt.

Az első félidőben tehát a Tottenham szerzett ugyan vezetést, de az Arsenal végig fölényben futballozott. Így folytatódott a mérkőzés a második játékrészben is, Sanchez Watt előtt például az utolsó pillanatban vágták ki szögletre a labdát. Ebből a szögletből az 51. percben pedig megszületett az egyenlítő gól is. A labda az előrehúzódó Bartley tarkójáról pattant be az ellenfél kapujába.

Néhány perccel később Ayling a védelemből előretörve szerzett labdát és vezethette jó pár méteren keresztül, majd Thomashoz passzolt aki a tizenhatoson belülről eresztett meg egy életerős lövést amit Jansson csak szögletre tudott ütni.

Az Arsenal pedig tovább rohamozott. A következő helyzetet Jack Wilshere alakította ki önmagának néhány nagyszerű csellel a Tottenham tizenhatosa előtt, de a lövése elég gyengécskére sikerült

A Tottenhamnek egy szöglet után az idei Ligakupa sorozatban is pályára lépő Caulker révén volt egy veszélyes lehetősége, de a közeli fejesben nem volt elég erő, így James Shea magabiztosan fogta a léc alá tartó labdát.

Steve Bould csapata viszont nem állt le. A középre húzódó Sanchez Watt erős távoli lövése alig pár centivel ment fölé.

Viszont ahogy egyre erőteljesebben támadott ki az Arsenal, úgy a Tottenham is egyre élénkebben kontrázott. Például Ryan Mason került helyzetbe a rövid saroknál, de lapos lövését Shea hárította.

Mikor már mindenki azt hitte, hogy ez a mérkőzés csak a hosszabbításban vagy a büntetőpárbaj során fog eldőlni, akkor az egészen az ellenfél térfelére felhúzódó Ayling adta oda a labdát Sanchez Wattnak, majd az angol támadó Emmanuel-Thomasnak passzolt aki a tizenhatoson kívülről eresztett meg egy lövést ami egy kicsit megpattant az egyik védőn, de ez pont elég volt ahhoz, hogy ne lehessen védeni. Az Arsenal pedig ezzel megszerezte a vezetést a 90. percben.

Ezzel viszont még nem volt vége a mérkőzésnek. Az egyenlítést kiharcolni igyekvő Tottenham játékosai ugyanis szinte mind előrehúzódtak így Coquelin révén az Arsenal ellentámadást vezethetett. A francia középpályás remek labdát adott a Sunu helyére a 86. percben sérüléséből visszatérve csereként beálló Murphynek, aki mellel maga elé tette a labdát, majd higgadtan kilőtte a hosszú sarkot, ezzel megszerezve 3. gólját a kupában. Az Arsenal pedig bejutott a legjobb 4 közé.

Manchester City – Arsenal (1-2)
Arsenal – Manchester City (4-1)

Az elődöntőben már két meccsen dőlt el a továbbjutás és az ellenfél nem más volt mint a címvédő és az addig veretlen Manchester City. Steve Bould tehát nem számíthatott könnyű meccsekre, de a kissé szenvedős első meccs után az egész szezonban kiemelkedően teljesítő csapat az Emirates stadionban megrendezett visszavágón magabiztosan verte a kisebbik manchesteri csapatot. Viszont az első meccs előtt több oka is volt az aggodalomra Bouldnak, ugyanis Thomas Cruise térdsérüléssel küszködött, de végül vállalni tudta a játékot, valamint Rhys Murphy újabb sérülése miatt ismét nem volt bevethető. Az eddigi meccseken a kispadon rendre helyet de játéklehetőséget nem kapó Anton Blackwood pedig a Fulhamnél szerepelt próbajátékon. Helyettük a keretben a Sunderland ellen gólt is szerző Benik Afobe illetve Roarie Deacon kapott helyet. A kezdőtizenegy pedig változatlan maradt a Tottenham elleni meccshez képest.

Shea
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Wilshere-Coquelin-Frimpong-Watt
JET
Sunu

cserék: Mann, Evina, Freeman, Afobe, Deacon

Ahogy azt várni is lehetett, a City jóval aktívabban kezdte a mérkőzést és többször is megdolgoztatták az Arsenal védelmét. Az első lehetőség például Andrew Tutte előtt adódott, akinek a lövése nem sokkal ment fölé. Ezt követte Alex Nimely lövése, ahol már Sheanek is közbe kellett avatkoznia.

A City tovább támadott, aminek az eredménye az volt hogy a kapuhoz viszonylag közel kaptak egy szabadrúgást amit Gregory Cunningham lőtt el remekül, de a labda a felsőlécen csattant.

Az Arsenal pedig nem sokkal később egy távoli lövéssel válaszolt a City próbálkozásaira, amit az előrehúzódó Kyle Bartley eresztett meg. Az erőteljes jobb lábas lövése viszont kapu fölé szállt.

A veszélyesebb lehetőségeket azonban továbbra is a City alakította ki. Nimely előbb Ibrahim beadását fejelte fölé, majd alig pár perccel később Coquelin labdavesztését követően ért be egy hosszú indítást és lőtte ki a rövid sarkot James Shea mellett.

A második félidőben azonban teljes más volt a játékképe. Steve Bould játékosai teljesen átvették az irányítást. Először Emmanuel-Thomas veszélyeztetett egy távoli lövéssel, majd Frimpong és Coquelin is közel jártak a gólszerzéshez.

Ekkora már Jack Wilshere is egyre többet húzódott középre, így még nagyobb nyomás nehezedett a City védelmére. A 72. percben pedig a nagy nyomásnak meg is lett az eredménye. Wilshere jobb oldali szögletét JET fejelte a kapuba mindenkit megelőzve.

Ezután először Coquelin fejelt nem sokkal mellé, majd Frimpong lövése kerülte el a kaput. A City egyedül Boyata révén tudott egyszer veszélyeztetni.

A 82. percben azonban az akkoriban a kevés szerzett gól miatt sokat kritizált Gilles Sunu csinált magának területet a tizenhatoson belül, és megszerezte az Arsenal második egyben győztes gólját.

A visszavágóra az Emirates stadionban került sor közel 10 000 néző előtt. A mérkőzés előtt Wilshere és Bartley is kisebb sérüléssel küzdött, de végül mindketten vállalni tudták a játékot, így Steve Bould ugyanazt a csapatot küldhette pályára, mint az odavágón illetve a Tottenham ellen. Viszont a felállásban történt változtatás. Frimpong teljesen a védelem előtt játszott szűrőként, Jack Wilshere és Emmanuel-Thomas játszott középen, Coquelin pedig a jobbszélen kapott helyet.

Shea
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Frimpong
Coquelin-Wilshere-JET-Watt
Sunu

cserék: Mann, Evina, Özyakup, Freeman, Afobe

A mérkőzés pedig álomszerűen kezdődött az Ágyúsok számára. Ayling egy labdaszerzés után vágta előre a labdát, ami Emmanuel-Thomast találta meg, aki egy remek emeléssel hozta helyzetbe Wattot, aki egy remek befejezéssel megszerezte a vezetést.

Pár perccel később azonban már Cruise bizonytalansága miatt kellett Sheanek védenie Trippier léc alá tartó lövését.

Ezután egy újabb lehetőség adódott az Arsenal előtt. Eastmond ügyes pörgetése után Sunu húzott jobbról befelé majd ballal eresztett meg egy életerős lövést ami egy védőn irányt változtatott, így elkerülte a kaput.

Majd jött a második Arsenal gól, ezúttal büntetőből miután a City kapusa tarolta le a gólhelyzetben lévő Wattot. A labda mögé pedig Jack Wilshere állt, aki a jobb alsó sarkot lőtte ki a 20. percben.

A 29. percben Wilshere szöglete után Bartley fejesével megszületett az Arsenal 3. gólja is a meccsen, ezzel végleg eldöntve azt, hogy ki játszhat majd a döntőben a Liverpool ellen.

Alig két perccel később Watt szerzett labdát az ellenfél tizenhatosán belül (!), elfektette a védőt és higgadtan passzolt a hálóba a teljesen tehetetlen kapus mellett. Űrfoci.

Akár az ötödik Arsenal gól is megszülethetett volna, ha JET pontosabban céloz. Remek cselekkel és egy pár centiméteren elkövetett Sunuval való összjáték után került helyzetbe a csapatkapitány, de egyenesen kilőtte a City kapusát pár méterről.

Benali révén a 45. percben egy remekül kidolgozott akció végén a City még szépíteni tudott, de a mérkőzésen további gólok nem születtek, így az Arsenal abszolút megérdemelten bejutott az FA kupa döntőjébe, ahol a Liverpool várt rájuk.

Arsenal – Liverpool (4-1)
Liverpool – Arsenal (1-2)

A döntő első mérkőzésére az Emirates stadionban került sor, nem kevesebb mint 33 000 néző előtt. Elgondolkodtató, hogy Angliában egy korosztályos meccsre ennyi ember kimegy, még itthon a válogatottnak sem jut többnyire ekkora szurkolótábor. Na de ebbe ne menjünk bele, itt most igazi futballról van szó. Mert amit május 22.-én este műveltek ezek a fiúk az futball volt a javából. Steve Bould ugyanazt a csapatot küldte ki mint az utolsó 3 meccsen, mindössze annyi változtatással, hogy a kölcsönből visszatérő Henri Lansbury bekerült Sanchez Watt helyére, aki viszont alig negyed óra játék után beállt Emmanuel Frimpong sérülése miatt. Visszatért azonban a keretbe Muprhy, valamint 9 hónap kihagyás után ott lehetett a padon Conor Henderson.

Shea
Eastmond-Bartley-Ayling-Cruise
Lansbury-Coquelin-Frimpong-JET
Wilshere
Sunu

cserék: Mann, Evina, Henderson, Watt, Murphy

Mint már írtam, a mérkőzés első negyed órájában kényszerűségből cserélnie kellett Steve Bouldnak. Emmanuel Frimpong helyére állt be a Manchester City ellen két gólt is szerző Sanchez Watt. Ez a csere kisebb szerkezeti átalakítással is járt. Wilshere húzódott egy sorral hátrébb Coquelin mellé, JET ment előre, Watt pedig a balszélen helyezkedett el.

Az első Arsenal gólra pedig nem sokat kellett várni. Wilshere és Lansbury játszott össze remekül a középpályán, utóbbi pedig egy zseniális labdával ugratta ki Gilles Sunut, aki megszerezte ötödik gólját a kupában.

A hazaiak tovább támadtak és a második gól sem váratott sokat magára. Emmanuel-Thomas remekül elvégzett szabadrúgása a kapufán csattant, a kipattanóra leggyorsabb Watt indult meg, aki el is érte a labdát de Ayala szabálytalankodott vele szemben, így büntető következhetett. A labda mögé Jack Wilshere állt, akárcsak a Manchester City ellen, és most is a jobb alsó sarkot választotta. Bouzanis teljesen tehetetlen volt.

A Liverpool viszont Kacaniklic remekül eltalált lövésének köszönhetően a 36. percben visszajött a meccsbe. Az első lövéséből még ugyan nem lett gól, de másodjára már úgy találta el a labdát, hogy Shea nem tehetett semmit.

Az Arsenal ezután is szemetgyönyörködtetően játszott és sorra alakították ki a helyzeteket, de gól nem született, egészen az 57. percig amikor Wilshere adott egy szenzációs labdát a két védő között kilépő Wattnak, aki egy pimasz mozdulattal pörgette át a labdát Bouzanis feje fölött. Ez a gól pedig végleg megpecsételte a Liverpool sorsát, akik ekkora már teljesen összezuhantak.

A mérkőzéshez pedig már csak egyvalami hiányzott, mégpedig egy gól a kapitánytól. Erre pedig a 66. percig kellett várni, amikoris Lansbury szölgetőt csúsztatta a hosszú felső sarokba kitűnően Emmanuel-Thomas a csapat legeredményesebb góllövője.

A hátralévő 25 percben az Arsenal akár még 3 gólt is rúghatott volna. Különösen a csereként beálló Murphy volt élénk, akinek többször is meggyűlt a baja a szerencsével a befejezéseknél. Csereként beállt továbbá Conor Henderson is, aki először játszhatott az ifi FA kupában.

A visszavágóra pontosan az Anfield Roadon drámai módon megnyert bajnoki cím 20 éves évfordulóján került sor 2009. május 26.-án. A csapat edzője Steve Bould azon a napon még játékosként szerepelt az Arsenalban és vállalt kulcsszerepet a bajnoki cím megszerzésében. Ezúttal azonban a kispadról kellett figyelem követnie, hogy tanítványai milyen eredményt érnek el a klub történetének egyik legemlékezetesebb napjának évfordulóján.

A csapatban annyi változtatás történt, hogy a sérült Emmanuel Frimpong helyére bekerült a kezdőcsapatba Sanchez Watt, így gyakorlatilag ugyanabban a felállásban léptek pályára mint amilyenben az Emiratesben az első negyed órát leszámítva játszottak.

Shea
Eastmond-Bartley-Aylig-Cruise
Lansbury-Coquelin-Wilshere-Watt
JET
Sunu

cserék: Mann, Evina, Henderson, Murphy, Özyakup

Bár a Liverpoolon volt gólszerzési kényszer, mégis az Arsenal kezdett jobban ezen a mérkőzésen is. A Liverpool kapitánya Joe Kennedy például Sunu és Wilshere veszélyes lövését is blokkolni tudta.

A 25. percben viszont megtört a jég és a bizonytalanból biztos vált. Emmanuel-Thomas nagyszerű labdája után Watt vezethette egyedül kapura a labdát és az elvetődő Bouzanis kezei alatt a kapuba passzolta a labdát ezzel gyakorlatilag bebiztosítva csapata számára a kupagyőzelmet. Ez volt a 4. gólja a kupában és ezzel a 3. helyet foglalta el a csapat házi góllövő listáján JET és Sunu mögött.

A hazaiak viszont még ezután sem adták fel. Sőt Dalla Valle góljával az 52. percben egyenlíteni is tudtak, de még így három gólt kellett volna lőniük a hosszabbításért.

A 70. percben azonban az Arsenal újabb gólt szerzett. Watt futott el a baloldalon és jutott el a tizenhatoson belülre. Megpróbálta megjátszani a középen üresen lévő Jack Wilsheret, viszont a passzába szerencsétlen módon ért bele Ayala, így a védő lábáról csorgott be a kapuba a labda.

6-2-es összesítéssel tehát az Arsenal 2001 után ismét megnyerte a kupát, hatalmas örömet okozva azoknak a szurkolóknak akik talán kissé csalódottak voltak a felnőtt csapat azévi teljesítménye miatt, de egy ilyen korosztályos siker bizakodásra adhatott okot a jövőt illetően.

A csapat sikerességére nem kell sokáig keresni a magyarázatokat. Adva volt egy csapatnyi nagyon tehetséges játékos, melléjük egy remek edzővel, aki olyan futballt játszatott ezekkel a gyerekekkel, hogy még a legutolsó katalán sznob is elismerve csettintett volna helyenként. Steve Bouldnak nagyon nehéz dolga van, ugyanis szinte minden évben másik csapatot kap a keze alá, hiszen ezek a játékosok is öregszenek. A tavalyi kupasorozatban például mindössze Emmanuel Frimpong szerepelt a kezdőcsapatban azok közül akik megnyerték a kupát egy évvel korábban. Valamint az akkor még kiegészítő embernek számító játékosok közül néhányan léptek előre.

A 2008/2009-es csapat viszont annyira jól együtt tudott működni és szokott össze folyamatosan a meccsek alatt, hogy ez egyszerűen nem jelentett problémát. A védelem például minden meccsen ugyanabban a felállásban lépett pályára, és mérkőzés közben cserékkel is csak nagyon ritkán lett megbontva. Egyedül Cedric Evina kapott itt néha lehetőséget a már lefutott meccseken 10 percekre a szenzációs szezont futó Thomas Cruise helyén. Bár a kapuban James Shea csak vészmegoldás volt Szczesny sérülése miatt, de nagyon jól helyt állt és sokszor nagyon fontos védésekkel segítette a csapatot.

Az igazi erő viszont a középpályában volt ahol hemzsegtek a tehetségesebbnél tehetségesebb játékosok. Emmanuel Frimpong és Francis Coquelin igazán kitűnő szűrőpárost alkotott, és ez volt az alapja annak, hogy a Wilshere, JET és Lansbury/Watt alkotta kreatív sor rendre szét tudta szedni az ellenfeleket. Nagy előnye volt ennek a keretnek, hogy olyan játékosok alkották, akik több poszton is bevethetőek voltak, így mérkőzés közben is rengeteg volt a helycsere például Wilshere és JET között, de Coquelin is gyakran helyet cserélt a jobbszélsővel. Sanchez Watt is be tudta játszani a teljes támadó harmadot így megesett, hogy egy meccsen belül Sunuval váltogatva játszottak előretolt éket. Az a játék amit ez a csapat mutatott, leginkább a 03/04-es veretlen bajnokcsapathoz hasonlítható. Ebben a csapatban is ott volt a győztes mentalitás és a küzdeni tudás, ugyanis háromszor is hátrányból tudtak felállni.

A támadósorban Rhys Murphy és Gilles Sunu kaptak fontosabb szerepet. Az angol támadó a Villa elleni duplával remekül kezdett ugyan, de aztán megsérült és később már csak beugróként kapott szerepet. Sunu öt gólja pedig magáért beszél. Bár ezenkívül nem lőtt sok gólt a szezonban, ugyanis a tartalékcsapat a játékosok minősége és Neil Banfield érthetetlen taktikája miatt abban a szezonban kritikán alul szerepelt, de a kupában Sunu is bizonyítani tudott, hogy Arséne Wenger nem a semmiért nézte ki őt magának.

Szerencsére Wenger erre a csapatra azóta is épít, és igyekszik megadni nekik minden lehetőséget a bizonyításra. Jack Wilshere az idei szezonban már alapembernek számít, valamint többen is kipróbálhatták magukat kölcsönben illetve kaptak kisebb lehetőségeket a nagycsapatban. Eddig Wilsheren kívül debütálhatott és kapott kisebb nagyobb bizonyítási lehetőség Craig Eastmond, Kyle Bartley, Thomas Cruise, Francis Coquelin, Sanchez Watt, Henri Lansbury, Jay Emmanuel-Thomas, Gilles Sunu valamint Emmanuel Frimpong is vélhetően lehetőséget kapott volna, hogyha a nyári felkészülés után amely során minden percet a pályán töltött, nem szenved el egy súlyos sérülést. Szerencsére Arséne Wenger legutóbbi beszámolója szerint egy hónap múlva már teljes edzésmunkát végezhet a ghánai származású kitűnő védekező középpályás aki már idén Song méltó vetélytársa lehetett volna a középpályán.